Balkáni sógorság (Besh o droM: Macsó hímzés)

publikálva
2000/48. (11. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

"Először a Tükörország nevű zenekarban játszottunk együtt - mesélte az alapító Barcza Gergő (fúvós hangszerek) és Pettik Ádám (ütősök) -, és már akkor kiderült, hogy a balkáni és keleti ügyek a szívünk csücskei. De voltak a rockban, bluesban, funkyban is közös kedvenceink, biztosak csak abban voltunk, hogy a dzsessz nem a mi esetünk." Aztán Gergőt Izraelbe csalták a tanulmányai, Tel-Avivban és Jeruzsálemben merült a török, arab és perzsa zenékbe, igényes zenekarokkal igényes helyeken játszott, de azt élvezte a legjobban, ha kocsmákban vagy esküvőkön léptek fel. "Amikor, úgymond, haknizni mentünk. Ott ismerkedtem meg a haknizás pozitív oldalával; hogy milyen jó, ha arról szól, hogy a hallgatója érezze jól magát. Azt gondoltam, ez biztos a közel-keleti virtus miatt van, aztán hazajöttem, megcsináltuk ezt a zenekart, és kiderült, hogy az emberek itt is vevők a felfokozott bulira."

"Először a Tükörország nevű zenekarban játszottunk együtt - mesélte az alapító Barcza Gergő (fúvós hangszerek) és Pettik Ádám (ütősök) -, és már akkor kiderült, hogy a balkáni és keleti ügyek a szívünk csücskei. De voltak a rockban, bluesban, funkyban is közös kedvenceink, biztosak csak abban voltunk, hogy a dzsessz nem a mi esetünk." Aztán Gergőt Izraelbe csalták a tanulmányai, Tel-Avivban és Jeruzsálemben merült a török, arab és perzsa zenékbe, igényes zenekarokkal igényes helyeken játszott, de azt élvezte a legjobban, ha kocsmákban vagy esküvőkön léptek fel. "Amikor, úgymond, haknizni mentünk. Ott ismerkedtem meg a haknizás pozitív oldalával; hogy milyen jó, ha arról szól, hogy a hallgatója érezze jól magát. Azt gondoltam, ez biztos a közel-keleti virtus miatt van, aztán hazajöttem, megcsináltuk ezt a zenekart, és kiderült, hogy az emberek itt is vevők a felfokozott bulira."

Az előzmények számbavételekor még a Sógor-koma trió említhető, mely szokatlan felállásával (két fúvós plusz ütős), valamint Barcza és Pettik rokonsági fokával tűnt ki. A Besh o droM ennek nyomán, 1999 nyarán állt össze, előbb Szalóki Ági (ének) szállt be, aztán gyors egymásutánban a cimbalom, gitár, basszusgitár, egy hónap alatt. "Összedobtuk a műsort, csináltunk egy próbabulit a Ráckertben, majd jött a Sziget, ott ünnepeltük most augusztusban az egyéves fennállásunkat."

Januárban, amikor a Besh o droMot először láttam a Fonóban, volt még vele egy csomó bajom. Az igazán imponáló lendület és erő nem kendőzte a fogyatékosságait: a gitárok szerepét zavarosnak, a dobét túlexponáltnak hallottam. És féltem, hogy így készül, ebből készül a már nagyon várt lemez.

De hál´ isten, nem.

"Kiválasztottunk tizenhat számot - így Pettik -, újra átdolgoztunk tizenkettőt-tizenhármat, és abból tíz került rá. Azt semmiképpen nem szerettük volna, hogy az erő ne jöjjön át. Az volt a koncepció, hogy a nagy része maradjon zúzós-táncos, amit finomabb dolgokkal árnyalhatunk. Így kerülhettek olyan számok is a lemezre, amelyeket koncerten nem játszunk, mert halk hangszerek vannak bennük, és túl bonyolultak ahhoz, hogy aki nem ismeri, tudjon rájuk táncolni."

Na most az olyan "finomságok" nélkül, mint például a (magyar-török) Katalin, én kevésbé szívesen gondolnék a Macsó hímzésre, miként a táncosabbjai közül is azokat tartom vonzónak, amelyek - lásd Pusztító, Román swing, Lazító - túlmutatnak a puszta zúzáson: szellemesek a ritmus- + hangulati váltások, és üdítően "tisztátalanok" a forrásaik. El tudnám ugyanakkor képzelni a Space Maudi nélkül is az anyagot - ez azonban szomorúbb történet egy szimpla kritikai észrevételnél. Arról van szó, hogy "ez a szám egy tiszteletkör: a dobprogramjait készítő K-Roy két nappal azelőtt halt meg, hogy stúdióba vonult a zenekar. Úgy volt, hogy felveszünk még két ilyet. Így talán kilóg, lehet, hogy a végére kellett volna tennünk."

A "space" egyébként egy külön Besh o droM-sztori. "Ádám szeretett volna egy másik zenekart is, amelybe sokkal jobban belefér a szkreccs, az elektronika. Rengeteget dolgoztunk egy ilyen műsoron; miközben az akusztikus verziókat egyáltalán nem próbáltuk, ehhez éjszakákon át nyomkodtuk a gépeket. Nagyon nehéz megtalálni az arányokat, a hangszíneket, és sokkal nagyobbat lehet hibázni. Ezzel a programmal voltunk a Glastonbury Fesztiválon, ott működött. Magyarországon is volt két ilyen koncertünk, de K-Roy halála után nem foglalkoztunk vele. Azt próbáltuk kiteljesíteni, ami az eredeti műsor célja is volt: minél többen táncoljanak, és úgy, ahogy jólesik. Ne jusson senki eszébe, hogy csak megszabott lépéseket szabad tenni. Megpróbáltunk a partik hangzása felé fordulni, átmentve a népzenét. Rengetegen vannak, akik már nem hajlandók zenét hallgatni, ha nincs benne elektronika. Felnőtt egy generáció, amelynek a ritmust a gépek hangja jelenti."

Aztán az is zavar, hogy nem derül ki a borítóból, honnan származnak, és kinek a szerzeményei e darabok - ha nem ismerik, az éppoly gázos, mint ha nem bánnak tisztelettel a forrásaikkal. Ám Barcza szerint "csak nálunk és tőlünk nyugatabbra fontos, hogy elkülönüljön, mi tradicionális és mi nem. A bolgárok például nem írják ki a szerzőt, és kifejezetten örül, akinek a szerzeményét tradicionálisnak tartják. Nem a jogvédő hivatalok fogyatékossága ez, egyszerűen ettől élő a népzene. A mi lemezünkön gyakorlatilag az összes zene tradicionális, pontosan tudjuk, hogy honnan jönnek, és ismerjük a különféle feldolgozásaikat. A sajátjainkat nem védettük le, mert hallottuk, hogy mi a gyakorlat keletebbre, másfelől meg próbáltuk elkerülni azt a csapást, ami az autentikus, táncházas zenélés felé vezet."

Hát így, ennyit az utóbbi másfél évről... Ami pedig a továbbiakat illeti, Pettik Ádám a jungle felé kacsingat, Barcza Gergő pedig szeretne minél több magyar zenét játszani. "Az fáj, hogy a magyar zenéből annyira kiestek a fúvós hangszerek. Háromszáz kilométerrel odébb minden irányban fúvószenekarok vannak. Nálunk nincsenek ilyen bandák, viszont van egy csomó jó zene, amit fel lehetne így dolgozni."

Marton László Távolodó

publikálva
2000/48. (11. 30.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...