A 24.hu-nak adott interjút Nádas Péter, amelyben memoárja, a Világló részletek kapcsán kerülnek elő olyan nagy szavak, mint őszinteség, háború, igazság. Nádas szerint az ember eleve mulatságos lény, mindenki a maga módján, de vannak szituációk, melyekben nem mulatságos.
És ha ilyenkor is nevetni akarunk, akkor cinikus disznók leszünk.
Egy tragédiát az ember nem lát mulatságosnak.
Épp azért, mert rendelkezik az empátia képességével, aki pedig mégsem, annak nem árt orvoshoz fordulnia.
Az író úgy véli, az empátia teljes hiánya igen ritka jelenség, de érdekből, kívánatra természetesen minimalizálni lehet a szintjét. „Olyan korszakban élünk, amikor ez a minimalizálási manipuláció nagyobb teret kap, de szerencsére a korszakok váltogatják és kiegészítik egymást.”
Nádas szülővárosáról így beszél: „Az utcarendeken kívül ma már számomra semmi nem ismerős. Idegen számomra, ahogy az emberek öltözködnek, ahogy viselkednek.
Én egy másik Budapesten vagyok ismerős,
amit épp azért írtam le rigorózusan, hogy emléket állítsak neki. Számomra ez nagyon fontos helye a világnak. Mindenki agyában szülővárosa topográfiája marad meg legélesebben. Nagyon kritikus helyzetekből ismerem a várost, és ezek még jobban elmélyítik az egymásra rétegződő tudásszinteket.”
Nádas az interjúban kifejti, hogy nem azonosítja a valóságot az igazsággal. „Ezt csak akkor tehetném, ha biztos lennék benne, hogy Isten teremtette és kormányozza az univerzumot, s akkor a keresztény tanításnak megfelelően egyedül benne van az igazság. Ha őt megtalálom, akkor a realitásban megtalálom az igazságot is. Nagyon szép gnosztikus gondolat. Ám én ma
sajnos nem tudok már abban bízni,
hogy egy rajtunk kívül álló személyben van letétben valamiféle igazság, aminek nekünk meg kellene tudni felelnünk. Ez ugyanis minden egyes személyben letétbe van helyezve. Minden egyes személy ugyanannak az univerzumnak az önálló része.”
