magyarnarancs.hu: Mindjárt bemész 40! avagy Véges életet játszani. Dumaszínházi produkció…
Stefanovics Angéla: A Dumaszínház és a Jurányi közös produkciója, négyen játsszuk, Keszég László, Bánki Gergő, Mészáros Béla meg én, és négyen is írtuk nagyjából. De a főíró mégis Bánki Gergő. Összmunka. Harmadik éve, minden hónapban megy, frissen van tartva. De nem stand up, bár abban is benne vagyok, és az is dumaszínházas: És a függöny felhördül. Abban is négyen vagyunk. Az én szövegemet én írtam benne, akár lehet aktualizálni is.
magyarnarancs.hu: És szoktad?
SA: Nem nagyon. Ott pont egy színházi próbát mesélek el, van, hogy kicserélek benne sztorikat, de kifejezetten aktualizálni szerintem nem kell. Nincs benne politika vagy bármi naprakész.
magyarnarancs.hu: Nem politikára gondoltam feltétlenül, csak arra, hogy ha egy színész egy színházi próbáról standupol, kimaradhat-e belőle például ma a #metoo? Van olyan aktualitás, amit ha kikerülsz, olyannak tűnsz, mint aki egy másik bolygóról jött.
SA: Lehet, hogy lustaságból nem mentem ebbe bele, de mondom, ez egy viszonylag kötött forma a sztorival... Bár most pont bele fogok tenni egy új dolgot.
magyarnarancs.hu: A Katonában Müller Péter és Egressy Zoltán A jövő vadhajnala c. darabjában játszol. Tényleg, mi ennek a műfaja? Mielőtt bekapcsoltuk a magnót, azt mondtad, hogy rock and roll.
SA: Hát az... Iszonyatosan keveset tudtunk próbálni. Egy színdarabot előadni, vagy koncertezni, két különböző dolog, és ez most hirtelen összekavarodott. Az alapsztori az, hogy van egy zenekar, amelyik egy alagsorban próbál, ahol megjelennek különféle figurák. Egy komplett történet kerekedik ki a végére. Az volt az elképzelés, hogy átkötő jelenetek lesznek a dalok közt, a számok közé átkötő szövegeket ír Egressy, ehhez képest egy darabot sikerült írnia. Az is felmerült, hogy majd ilyen szituációsjáték-szerűen kialakulnak benne a dolgok, de végül egy konkrét, megírt szöveg lett, ami tök más dolog. De a nézők is élvezték, mi is, jó volt...
magyarnarancs.hu: Mégis azt hallottam, hogy elmarad a folytatás.
SA: Egyelőre nem sikerült a színházzal meg a produkció színészeivel egyeztetni. De Péternek az a szándéka, hogy menjen, úgyhogy biztos lesz még egy kör.
magyarnarancs.hu: Mindeközben repertoáron van a Titkaink is, amivel az év elején Amerikába is eljutottatok.
SA: Épp Trump beavatása után voltunk ott, úgyhogy „átfordították” az amerikaiak az egészet magukra. Voltak háttérbeszélgetések a közönséggel a lehallgatástechnikákról, titkosírásról, arról, hogyan csempésztek hangszalagon titkos infókat, hogyan fordítottak szamizdatokat. A Tatár Ferikét, akit a darabban játszom, érdekes módon Trump kisebbik fiához hasonlították, ő is ilyen furcsa fiúcska, kissé autisztikus.
magyarnarancs.hu: Mennyire jöttek be a nyelvi poénok, kulturális utalások? Feliratozva ment a darab.
SA: Szerencsére inkább a figurákra figyeltek, bár érzékelhető volt néha a megosztott a figyelem is. Idegen nyelvi közegben, miközben játszol, jobban kivársz: a nevetést, a szüneteket. Sokszor kevesebb a reakció, nem azok a poénok, amik nálunk, a szövegben.
| ||
magyarnarancs.hu: Amerikából indult a #metoo, bár ti még előtte jártatok ott, hogy kipattant volna a botrány. Érdekes lenne tesztelni, most hogy nézné az ottani közönség. Én azóta máshogy gondolok a darabra. Az abúzusra mint a hatalom perverziójára. Meg arra, hogy az áldozatokat meg kell hallgatnunk, olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy merjenek beszélni.
SA: Én mindenkit meghallgatok, de már annyi minden el lett mondva... Mi a kérdés? A Titkainkban a kisfiú áldozatot elkábítják, nem tudja, mi történik vele, de a nézők se tudják pontosan. Az egy színházilag elemelt pillanat...
magyarnarancs.hu: A kérdés az, hogy másképp nézik-e a nézők a Titkainkat a #metoo után, mint azelőtt. Mik a visszajelzések?
SA: Ugyanúgy nézik, mivel nem a szexuális zaklatáson van a hangsúly, hanem azon, hogyan lesz valaki a hatalom áldozata. A főszereplő, aki népzenekutató, pedofil. Öngyilkos lesz, mert maga is szenved ettől a dologtól.
magyarnarancs.hu: Vagy azért, mert rájön, hogy másképp nem szabadulhat ki a hatalom, a zsarolás szorításából? Ő az egyik „kéttarisznyás Ábel”. A Titkaink Bárdos Deák Ágija, punkdívája ezzel a jelzővel illeti a népzenészeket – a te interpretációdban kifejezetten lekezelőleg –, amivel a rendező vélhetőleg a korabeli tűrt és támogatott művészek egymásnak feszülésére utal. Ez a poén működött Amerikában?
SA: Erre a beszólásra ott nem lehetett építeni. Idehaza ennek a figurának a valóságos alakját – téged – így ismernek, ilyen beszólogatósnak. Mikor itthon bejövök parókában, talpig feketében, máris leesik a közönségnek, és röhögnek: ez az Ági! Ott ez nem volt. Mindig problémát okozott Bélának, hogy ez a „kéttarisznyás Ábel” hogy legyen lefordítva. A Hüvelyk Mátyás is szóba jött, mint egy népi figura, aki ott ismerős. De aztán letettünk róla.
magyarnarancs.hu: Egyébként milyen volt engem játszani? Hogy kerültél ilyen közel hozzám? Nem ismertük előzőleg egymást személyesen.
SA: Néztelek felvételekről, próbáltam leszedni gesztusokat. Alapvetően nem áll messze tőlem ez a figura, el tudtam képzelni, hogy van egy ilyen rendszer ellen menő valaki, egy fiatal, aki azt mondja, hogy leszarom, azt mondok, amit akarok, és közben egy vamp, egy vagány, kicsit vakmerő. Ez közel áll hozzám, nem volt idegen.
magyarnarancs.hu: Találkoztatok odakint magyarokkal is?
SA: Bostonban, ahol leginkább vették, értették a darabot, nagyon sok magyar volt, de egyébként is sokan voltak Európából. Nekem úgy tűnt, hogy Boston egy elég nagy befogadó város, az élet is európai hangulatú volt. Az ottani közönség a világ minden részéről jött értelmiségiekből állt.
magyarnarancs.hu: Mennyire befolyásolja egy-egy eljátszott figura a saját magadról, illetve a rólad alkotott képet? Mennyire várják el, hogy azt a gyermeki karaktert hozd, ami a népszerűséged megalapozója lett a Libiomfival?
SA: Azt a filmet hárman csináltuk, nagyon benne voltam, úgyhogy ennyiben befolyásoltam én is azt a karaktert, amivel máig is azonos vagyok.
magyarnarancs.hu: Visszatérve a különböző társulatokhoz: Pintér Bélához egy beugrással kerültél.
SA: Mikor Enyedi Évi terhes lett, beugrottam Az Őrült az Orvos, a Tanítványok és az Ördög című darabba. Persze már előtte is ismertem Bélát, de akkor kerültünk testközelbe. A nyakára jártam, végül beadta a derekát. A Kaiser Tv Ungarnban Üregi Szidónia szerepét már nekem írta. Nagyon akartam ott játszani, tudtam, hogy nekem való hely, az, ahogy ők léteznek, ez a kis társulat, műhely.
magyarnarancs.hu: A Titkos Társulat Trafó-béli darabjában, a Tót Feriben egy átváltozás történetet játszol el, egy valószerűtlenül, groteszkbe hajlóan tiszta és jó öregasszony csodás visszafejlődés-történetét. Olyan ez neked, mint egy jutalomjáték.
SA: Lehet rá mondani. Még a kamaraszínházas éveim alatt ismerkedtem meg Kárpáti Péter íróval, aki egy improvizációs szobaszínházat csinált akkoriban, abból nőtte ki magát a Titkos társulat, aminek én is a tagja vagyok. Az Egy pitbull cselekedetei azóta is repertoáron van, egy romkocsmában mutattuk be először a Trafó produkciójaként. Aztán került át a Jurányiba. Elég szerencsésen alakult az életem, amióta szabadúszó vagyok.
magyarnarancs.hu: Az ember nem is gondolná, hogy te is „kőszínházban” kezdted.
SA: A főiskola után a Budapesti Kamara Színházba szerződtem le, és azóta is vannak kőszínházi szerepeim, sok csapatban, különféle emberekkel dolgozom.
magyarnarancs.hu: Azóta, hogy színésznő lettél, felfelé ível a karriered. 2017-ben a Fliegauf Bence Liliomösvény című filmjében nyújtott alakításért a Magyar Filmkritikusok Díját is megkaptad. Milyen álmod van még?
SA: Hát, igen, a film nagyon jó lenne, ha több lenne. A Liliomösvényben főszerepet játszottam két éve, de sajnos nem túl sokat ment a moziban. Tényleg, ez az, ami hiányzik: a filmezés.
