Jön a bolond!
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.
Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.
„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.
„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.
Norman Lebrecht világszerte ismert zenei író és műsorvezető. Olykor végletekig szókimondó stílusa némelyeket elriaszt, ám ha megbolydul valami a komolyzenei életben, Lebrecht elsőként tudósít róla.
Ha valaki a századelő budapesti zenei életének a rekonstruálására törekszik – annak az időszaknak, amelyben Bartók és Kodály, az olasz verizmus, Debussy és az új francia zene vagy a korszak jelentős hangszeresei megjelentek –, nem tévesztheti szem elől Csáth Géza zenei írásait.
Pletykák a halálomról – valahogy így lehetne lefordítani Evan Dando nemrég megjelent önéletrajzi kötetének (Rumours of My Demise) a címét.