Sörösdobozoknak hitték a múzeumban a műalkotásokat, kidobták őket

  • narancs.hu
  • 2024. október 8.

Kultúra

A hollandiai múzeumban tényleg megfestettek két sörösdobozt, ez zavarhatta össze a dolgozót.

Egy holland múzeum egyik dolgozója kidobta a szemetesbe Alexandre Lavet francia művész All The Good Times We Spent Together című alkotását, miután azt hitte, hogy csak két összenyomott sörösdobozról van szó, amit valakik otthagytak. A dolgozó nagyon nem lőtt mell, ugyanis tulajdonképpen tényleg két sörösdobozról van szó, amiről csak közelebbről derül ki, hogy aprólékosan, kézzzel, akrillal festett alkotásokról van szó – írja a Guardian.

 
Alexandre Lavet alkotásai
Alexandre Lavet
 

A nyugat-holland Lisse-ben található LAM múzeum szóvivőjének saját bevallása szerint gyakran próbálnak meglepő helyeken hagyni műalkotásokat az izgalom kedvéért, viszont ennek volt köszönhető, hogy Elisah van den Bergh kurátor vette csak észre, hogy eltűntek a dobozok, és már épp kidobták volna a szemeteszsákot is velük együtt, amikor megmentette a tárgyakat.

A sörösdobozokat kidobó munkatársat nem büntetik, mivel csak a munkáját végezte, de azért a továbbiakban egy hagyományosabb talapzaton teszik megtekinthetővé a dobozokat.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.