Veszélyben egy pótolhatatlan nemzeti érték

Nagy a bizonytalanság a magyar zene kutatásának központjában, a Bartók Archívumot is kezelő MTA BTK Zene­tudományi Intézetben az Akadémia és a kormány egymásnak feszülése óta. Az ott dolgozók csak remélik, hogy rövidesen visszatérhetnek a nyugodt munkához. Ízelítő a friss Narancsból!

„Tudományos és közhasznú tevékenységet végzünk, a magyar kultúra egyik legfontosabb szeletével dolgozunk, ennek megfelelően mindig jó viszonyt ápolt az intézet a mindenkori kormányzattal. Most meg vagyunk szeppenve, mert ugyan bízunk abban, hogy nem lesz nagy változás, a jelek egyelőre nem ezt mutatják. Mi nem szeretnénk részt venni politikai harcokban, mi csak nyugodtan szeretnénk dolgozni” – mondja az intézet tudományos főmunkatársa, Dalos Anna a Narancsnak.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Közponja alá tartozó, harminc éve a várban lévő, saját kiállítóteret működtető, de például a Bartók kritikai összkiadást is irányító Zenetudományi Intézet a jelenkori zenei művelődés hangzó, írásos, képi és tárgyi dokumentumait is gyűjti, és nagy magyar zeneszerzők hagyatékát is gondozza. Most az intézetnek meg kell bírkóznia az első negyedévre kieső alapfinanszírozás okozta helyzettel — ezt egyelőre képes az intézet egyéb forrásokból pótolni. Más kutatóközpontok ennél is rosszabb helyzetbe kerültek azzal, hogy Palkovics zárolta a forrásokat. A kutatóintézet-hálózat munkatársaiból nemrég alakult Akadémiai Dolgozók Fórumának egyik háttérbeszélgetésén elhangzott, hogy a vidéki kutatók utazási költségét nem tudják kifizetni, más kutatóközpontban leállították az új alkalmazottak felvételét, és minden dologi kiadást igazgatói engedélyhez kötöttek.

Máshonnan is jelentős megszorításokról érkeztek hírek a Narancshoz: „Jelenleg még tárolódobozokat, papírt, ragasztót sem tudunk venni, egy levelet sem tudunk feladni, mert nincs rá keret” – fogalmazott az egyik bölcsészettudományi kutatóintézet munkatársa.

Amikor arról kérdeztük Richter Pált, az intézet igazgatóját hogy vajon további három hónap alaptámogatás-zárolást kibír-e az intézet költségvetése, az igazgató így válaszolt: „Vallom azt az ősi mondást, hogy minden napnak megvan a maga baja, tehát ezzel majd akkor kell foglalkozni, ha bekövetkezik. Nem hiszem, hogy ennek a bizonytalan helyzetnek a fenntartása bárkinek is az érdekét hosszabb távon szolgálná. Palkovics miniszter úr és a miniszterelnök is kijelentette: érték nem veszhet el. Ha ez így van, akkor mielőbb rendezni kell a helyzetet.”

Bővebben a Zenetudományi Intézet múltjáról, jelenéről, a pótolhatatlan kutatói tevékenységéről Pálos Máté írt, a cikket a friss Narancsban találja!