A garéi klór-benzol szivárgása ´96-ban derült ki, amire Illés Zoltán Fidesz-alelnök természetesen nehéztüzérséggel kezdte lőni Baja Ferenc környezetvédelmi minisztert, hiába. Annyi haszna mégis volt, hogy végre komoly vizsgálatok indultak a szennyezés elterjedésének megállapítására. Valóban gáz van, derült ki, és a helyi környezetvédelmi felügyelőség a szennyezés okozóját, a Budapesti Vegyiművek Rt.-t (BV Rt.) kötelezte a környezeti kár elhárításának azonnali megkezdésére. Ezt a tavaly október 3-án kelt határozatot október 15-én egy kormányhatározat követte. Ebben a kormány a garéi szennyezés lokalizálására és kárelhárítására 1,8 milliárd forintnyi, a BV Rt. által felveendő hitelre kezességet vállal, ezenkívül 900 millió forintot biztosít a Központi Környezetvédelmi Alapból. A munkálatok elvégzésére 1998. december 31-ét jelölték ki. A kormány ezzel 2,7 milliárd forintot adott a BV Rt.-nek kárelhárításra.
Az eltakarítók
A BV Rt. ezután meghívásos közbeszerzési pályázatot írt ki a munkákra, amelyet 1998. január 19-én bíráltak el. Az egyes részfeladatokra külön-külön választották ki a nyertest: a Betonút Rt. vezette konzorciumot, a Ceva Kft.-t, az AGM Betonelemgyártó Rt.-t és a Biofermenta Kft.-t. Ezek a cégek 2,7 milliárd forintért a következőket vállalták:
Az összesen kb. 16 ezer tonna hordó tetraklór-benzolból és a pontosan meg nem határozott mennyiségű (a pályázatot kb. 26 ezer tonnára írták ki), különböző mértékben szennyezett földből háromezer tonnányi erősen szennyezett hulladékot elszállít, és egyik alvállalkozója, a Dorogi Hulladékégető Kft. révén a dorogi égetőben megsemmisít a Betonút Rt. A hordók és a szennyezett talaj nagy részét az AGM Betonelemgyártó Rt. által gyártott beton-tárolókba csomagolják át, tíz évre garantálva ezzel a szennyezésmentességet. A telepet övező földek ártalmatlanítását pedig a Biofermenta Kft. végzi majd el.
A pályázat második helyezettje, a németországi Reinger Recycling & Entsorgung viszont szinte ugyanennyiért vállalta, hogy mind a 16 ezer tonna hordós hulladékot elszállítja Ausztriába, és ott elégeti, ötezer tonnányi földet pedig helyben, biológiai úton ártalmatlanít.
Vagyis amíg a győztes ajánlata szerint a hulladék nagy része - szennyezésmentes csomagolásban - ott marad, egy későbbi elégetésre várva, a vesztes ajánlata a szennyezés nagy részét végleg eltüntette volna. Az egyik lokalizál, a másik ártalmatlanítana.
Dorog
Közben a Reinger és a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület megtámadta a döntést a Közbeszerzési Tanácsnál, amely keresetüket február 27-én elutasította. A dorogi égető egy 1996-os próbaégetésének eredményeit csatolta a pályázathoz (ezt vette figyelembe a Közbeszerzési Tanács Döntőbizottsága is), amely égetést a helyi környezetvédelmi felügyelőség eredményesnek nyilvánított. Csakhogy ezt a határozatot a Környezetvédelmi Főfelügyelőség 1997. június 6-i döntésével megsemmisítette, új próbaégetést pedig nem engedélyezett. A dorogi égető jogosult ugyan klór-benzol égetésére is, viszont a helyi zöldek szerint a garéi 50-60 százalékos töménységű klór-benzol csak olyan hígításban lenne elégethető úgy, hogy az égető szennyezőanyag-kibocsátási mutatóit betartsák, amivel a háromezer tonnát képtelenség október 31-ig megsemmisíteni. A dorogi égető fővállalkozójának, a Betonút Rt.-nek a munkatársa, Hunor György lapunknak megerősítette, hogy az október 31-i határidő várhatóan nem tartható, de decemberig - tízszázalékos hígítással - a háromezer tonna elégethető Dorogon. A Betonút projektfelelőse szerint az égető belső előírásai és az engedélyezett kibocsátási határértékek elég garanciát jelentenek a dorogiaknak. Azzal a felvetésünkkel is egyetértett, hogy jót tennének alvállalkozójukkal, az égetővel, ha az eredeti vashordókban szállítanák égetni a klór-benzolt - így eleve húsz százalékot jelentenének maguk a hordók -, de "ez a megbízótól függ, ha ő azt akarja, hogy a hordót is vigyük, megtesszük".
Dorogon tehát most voltaképpen próbaégetés nélkül akarnak háromezer tonna erősen szennyezett garéi hulladékot megsemmisíteni, ami nem nyugtatja meg a helyi zöldeket. Ahogyan a jogorvoslati kérelmüket elutasító Közbeszerzési Döntőbizottság határozatának az a passzusa sem, hogy "az égető tevékenységét a hatóság folyamatosan ellenőrzi, így ha valamilyen szabálytalanságot észlel, nyilván megteszi a szükséges intézkedéseket".
Garén megkezdték a betontározók helyének előkészítését. A kivitelezőnek nincs még építési engedélye, ezt Siklós jogosult kiadni. A siklósi jegyzőtől megtudtuk, hogy legalább két hétbe kerül még a szakhatósági engedélyek beszerzése, vagyis annak eldöntése, hogy a betonszarkofág alkalmas-e a szivárgásmentesség biztosítására.
A garéi hulladék eltüntetésének lassan évtizedes kálváriájában Siklós szerepelt már. Az irdatlan mennyiségű dzsuva elégetésére tervezett égető évek óta engedélyezési gondokkal küzd: 1997 áprilisa óta van már jogerős környezetvédelmi engedélye, építési engedélyt azonban sehogy sem sikerül kapnia. Siklós elfogultságra hivatkozva - több más környező településsel együtt perben állnak Garéval - megtagadta azt, hogy építési engedélyező hatóságként eljárjon, végül Komló hozott nemrég döntést: a garéi égető nem kapta meg tőlük az építési engedélyt. A villányi borvidék települései - Garé kivételével, amely némi prosperálást remél a műtárgytól - borzonganak attól, hogy szomszédjukban veszélyeshulladék-égető épüljön, amely a garéi telep felszámolása után érthetően máshonnan számazó szemétből fog üzemelni, tönkretéve ezzel a villányi borok jó hírét.
A vegyiművek tenderében hozott döntést - mivel a hulladék jó része továbbra is ott marad, és előbb-utóbb el kell majd égetni - többen annak jeleként értékelik, hogy a garéi égetőt előbb-utóbb megépítik. (Ráadásul 1997. december 31-től az Európai Unió országainak tilos veszélyes hulladékot exportálniuk, vagyis a hazai égetőmű felépítésében érdekelteknek csak a belépésünkig kell kitartaniuk.) Valóban érthetetlennek tűnik, hogy miért döntöttek egy olyan megoldás ellenében, amely a szinte teljes mennyiséget Ausztriába szállította és ott megsemmisítette volna. A bírálóbizottság egyik tagja, a BV Rt. vezérigazgató-helyettese, Eifert Gyula szerint azért lett csak második a Reinger, mert a német cég teljes ajánlata 6 milliárd forint lett volna, a kormány viszont csupán 2,7 milliárdot szavazott meg. Ezt viszont lapunk kérdésére Kovács József, a német cég megbízottja kategorikusan cáfolta, szerinte ők 2,7 milliárdért (2,98-ról mentek le ennyire) mind a 16 ezer tonna hordós hulladék elszállítását és megsemmisítését vállalták.
Eifert Gyula lapunknak nem tagadta, hogy a mostani kármentesítés után a végső megoldás még várat magára, de "ez volt a módja, és ennyi pénz volt arra, hogy megakadályozzuk a szennyezés további terjedését". A 2000-ig történő telepfelszámolás - amelyre szintén érvényes környezetvédelmi hatósági döntés kötelezi a BV Rt.-t - csak pénzkérdés, tette hozzá lakonikusan. Azt is érzékeltette, hogy mivel erre (ahogy a mostani kármentesítésre is) a BV Rt. önerőből képtelen, további állami szerepvállalás lesz majd szükséges.
Kapcsolatok
A tender eredményének ismeretében megkockáztathatjuk, hogy a költségvetés mostani 2,7 milliárdja jó helyre került: nem messze az állami redisztributoroktól. Az akár még véletlen is lehet, hogy a munkálatok koordinálását és a háromezer tonna megsemmisítését (három alvállalkozójával együtt) elnyerő Betonút Rt. igazgatóságának elnöke az összeférhetetlenségi törvény elfogadásáig Baráth Etele szocialista politikus, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke volt.
A garéi kármentesítésből körülbelül 160 millióval részesülő Biofermenta Kft. (talajt tisztít majd, de pontosan még nem tudható, hogy mennyit) felbukkanása a garéi bizniszben már érdekesebb. A cégbírósági adatok szerint a kft két jelenlegi tulajdonosa Bálint József és Hoffmann Henrik, 1996 őszi alakulásakor pedig Hoffmann Henrik, Kovács Tamás és Kovács Zsolt voltak. A két utóbbi extulajdonos Kovács Árpád környezetvédelmi minisztériumi helyettes államtitkár fia, az államtitkár pedig történetesen elnöke volt a garéi tender bírálóbizottságának is. Hoffmann Henrik viszont a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség volt igazgatójának, Szatmári Magdolnának a fia. Kovács Árpád helyettes államtitkár e felügyelőségen dolgozott korábban. A Biofermenta másik mostani tulajdonosa, Bálint József pedig annak a Waste Kft.-nek is ügyvezetője és tulajdonosa, melynek tulajdonosai között Kovács Zsoltot is ott találjuk. Bálint József egyébként szintén a környezetvédelmi felügyelőségen dolgozott korábban.
A Waste Kft. neve - azóta legalábbis, mióta Kovács Árpád helyettes államtitkárként mozdítja előre a környezetvédelem ügyét - nem ismeretlen a sajtóban. Másfél éve kisebbfajta botrány kerekedett abból, hogy a Waste ötmilliót kapott a Központi Környezetvédelmi Alapból (KKA) szelektív hulladékgyűjtésre. A KKA-t koordináló tárcaközi bizottságot szintén Kovács Árpád irányítja. Korábban tehát a Waste, most a Biofermenta jutott olyan költségvetési pénzhez, amelynek kiosztásában Kovács államtitkár-helyettes fontos szerepet játszott. (Kovács Árpádot nem tudtuk elérni, mivel - munkatársai tájékoztatása szerint - júniusig szabadságon van.) A garéi kármentesítés körüli érdekes kapcsolatrendszerben szinte már csak üde színfolt, hogy szakértőként felbukkant Borsits László altábornagy, a rendszerváltás után elbocsátott, majd Keleti György alatt a minisztériumba visszavett volt vezérkari főnök is. (Neki 1997. január elsején kellett távoznia a HM-ből, a magyar vadászgépek parlamenti engedély nélküli lengyelországi éleslövészete miatt.)
2000. május 31-éig a garéi telepet fel kell számolni, 1998. december 31-éig mégis csak az egyik "praktikus csuporból" a másikba kerül a hulladék. A rokonok, barátok és üzletfelek pedig tudják, hogy az állam nem hagyhatja abba félúton, előbb-utóbb újra csak a zsebébe nyúl. Praktikusan a miénkbe.
Kerényi György
