Abban biztosak lehetünk, hogy az államfő már a szokásjog alapján is Orbán Viktort bízza meg a kormányalakítással, ha a Fidesz megszerzi a parlamenti mandátumok relatív többségét. Orbánék ekkor csak rossz és még rosszabb lehetőségek közül választhatnak. Szélsőséges esetben olyan döntés is elképzelhető, ami hosszú távon megkérdőjelezi annak a stratégiai irányváltásnak az értelmét, amely súlyos kudarcok árán és után éppen a mostani választáson hozta meg gyümölcsét. Természetesen arról az öt-hat éve megkezdett fordulatról van szó, melynek során a Fiatal Demokraták Szövetsége szimpatikus, ám e rokonszenvet tényleges szavazatokra átváltani képtelen szervezetből a jobbközép erőket integráló Magyar Polgári Párttá vált, amely kevésbé szimpatikus ugyan, de a formálódó politikai váltógazdaság egyik főszereplőjeként képes egymilliónál is több szavazatot begyűjteni. Ahogyan azt Surján László, a Fidesz-jelöltként induló volt KDNP-elnök oly érzékletesen megfogalmazta: a kereszténydemokrata érzelmű szavazóknak könnyű dolguk lesz a választáson, a szavazófülkében a keresztet a narancshoz kell tenniük.
A kényes kérdés
Nem véletlen, hogy a Fidesz igyekszik elhárítani a koalíciókötési lehetőségekre vonatkozó kérdéseket. Bizonyos szempontból a párt számára egy abszolút többséget el nem érő győzelemnél az is jobb lenne, ha az MSZP - az SZDSZ kéttucatnyi mandátumával együtt - valahogy mégis kormányt tudna alakítani. A Fidesz vezetői a választások első fordulója óta tudják: a második menetben a kisgazdákkal való együttműködés nélkül aligha tarolhatnak az egyéni körzetekben. Az MSZP listán, ha kis fölénnyel is, de győzött, s a Fidesznek azzal is szembe kellett néznie, hogy az FKgP jelöltjei a legtöbb körzetben bejutottak a második fordulóba. Ebben a helyzetben döntött úgy a Lendvay utcai agytröszt - Orbán Viktor, Kövér László, Deutsch Tamás -, hogy a párt egyoldalúan, külön tárgyalás nélkül visszalépteti a kisgazdák javára gyengébben álló 21 jelöltjét. Másnap ezt a bejelentést az elnökség formálisan is megerősítette. Ezen a tanácskozáson az FKgP-vel való együttműködés és egyéb koalíciós lehetőségek is felvetődtek, ám végül olyan határozat született, hogy május 24-ig ezekkel nem szabad foglalkozni.
Így hát a Fidesz-vezetők mindenfajta, a lehetséges koalíciós partner személyét firtató kérdésre rendre azt hajtogatják, hogy a Fidesz az MDF-fel és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséggel egy tisztán polgári kormányt akar létrehozni, egyéb latolgatásnak nincs értelme. Erre egyébként valóban van esély, ámbár az abszolút győzelemre tán még a Viktor se venne mérget. Relatív többség esetén a Fidesz a kisgazdákkal való megegyezés, az SZDSZ-szel kötendő kis-, az MSZP-vel kötendő nagykoalíció és a kormányalakítási megbízás akár új választások kiírását maga után vonó elhárításának vonzó lehetőségei között csemegézhet.
A győzelemre törő Fidesz egyik megoldással sem állhat a kampány idején a választók elé - de az is látható, hogy a lebegtetés, a probléma megkerülése is komoly veszélyt rejt magában. Különösen kényes az FKgP-vel való együttműködés kérdése. A második forduló megnyerése - pláne az abszolút győzelem - elképzelhetetlen a kisgazda szavazók jelentős részének aktív támogatása nélkül, a nyilvánosság előtt folyó egyezkedés viszont sok szavazót elriaszthat a Fidesztől. Az egyetlen megoldás valóban a tárgyalások és koalíciós ígéret nélküli kölcsönös visszaléptetés, csakhogy a harmadik választást is elveszítő, de kormányzati szerepre vágyó Torgyán Józsefet nem könnyű ezzel megetetni. A kisgazdákra mindenesetre óriási nyomás nehezedik, hogy ők is feltétel nélkül léptessék vissza gyengébben szereplő jelöltjeiket. Az FKgP makacskodása tudniillik akár 20-25 egyéni mandátumába is kerülhet a Fidesznek - ehhez képest pedig sovány vigasz, hogy az egész magyar jobboldal Torgyánt okolja majd az MSZP hatalmon maradásáért.
Szakértőket a kormányba?
A jelek szerint ez a kérdés némiképp a Fidesz vezetését is megosztja. Pokorni Zoltán frakcióvezető és Tölgyessy Péter képviselőjelölt nem haboznak nemet mondani a Fidesz és az FKgP koalíciójára, míg Orbán és Deutsch kerülik az egyértelmű állásfoglalást. (A lapzártánk után tartott Horn-Orbán-vita egyik nagy kérdése éppen az lehet, hogy a miniszterelnöknek sikerül-e kijátszania a kisgazda kártyát vetélytársával szemben - az 1990-es Zsidesz-plakátra emlékeztető BIT-es reklámot, illetve a Csurka Istvánnal riogató szocialista-szabad demokrata hisztit pedig most inkább hagyjuk.) Az mindenesetre bizonyosra vehető, hogy az elmúlt napok eseményei után a fideszeseknek tele a tökük a kisgazdákkal, de a MIÉP-től való elhatárolódástól elhatárolódó Lezsák Sándor MDF-elnök is gyűjti a rossz pontokat.
A Magyar Narancs információi szerint a Fideszben a korábban vázolt lehetőségek közül többen is megfontolandónak tartják egy olyan szakértői kormány létrehozását, amelyet a két legnagyobb párt támogatna. Azt ugyanakkor még senki sem tudja, hogy lehet-e egy egész kormányra való, az MSZP és a Fidesz számára is elfogadható szakértőt találni és megnyerni erre a nem feltétlenül hálás feladatra. (Úgy hírlik, a Fidesz mindenképpen olyan szakembereket kérne fel a gazdasági posztokra, akiknek a személye megnyugtatná a tőzsdét és a külföldi befektetőket.) Azt viszont valóban nehéz elképzelni, hogy a szakértők hogyan hoznának döntéseket olyan kérdésekben, mint a vízlépcső vagy a földtulajdonlás ügye. Akik ebben a megoldásban gondolkodnak, rögtön hozzáteszik: a szakértői kormány leginkább arra lenne jó, hogy ne azonnal, hanem mondjuk egy év múlva kelljen előrehozott választásokat tartani.
Kovách Márton
