Lépések, vissza

  • 1998. május 21.

Publicisztika

Hogy érdemes volt-e 1994-ben koalícióra lépni az MSZP-vel, e kérdés vélhetően eldöntetlen marad, amíg csak lesz SZDSZ a Mi Hazánkban (ámbár félmillió volt szadista szavazó május 10-én egyértelműen nemmel válaszolt erre). De nagy jövőt jósolunk a "vajon érdemes volt-e egyezkednünk 1998-ban az MSZP-vel a két forduló között, és ha igen, ilyen áron-e" problémahalmaz elemzésének is.

Hogy érdemes volt-e 1994-ben koalícióra lépni az MSZP-vel, e kérdés vélhetően eldöntetlen marad, amíg csak lesz SZDSZ a Mi Hazánkban (ámbár félmillió volt szadista szavazó május 10-én egyértelműen nemmel válaszolt erre). De nagy jövőt jósolunk a "vajon érdemes volt-e egyezkednünk 1998-ban az MSZP-vel a két forduló között, és ha igen, ilyen áron-e" problémahalmaz elemzésének is.

Az MSZP-vel való megegyezés annak érdekében, hogy a jelenlegi koalíció a második fordulóból a lehető legtöbbet hozza ki, nem feltétlenül a hatalomhoz való kétségbeesett ragaszkodást mutatja (mint ahogyan azt igen sokan, az SZDSZ-en belül is, gondolják). Alapja lehet az a meggondolás is, hogy az SZDSZ hatékonyabban képviselhetné érdekeit és értékeit a jövőben, mert bár leszerepelt, ezúttal valóban szükség lenne rá a kormánytöbbséghez, ellentétben 1994-gyel. És alapja lehet az országért érzett aggodalom: a jobboldal tönkrevághatja a gazdaságot, a szomszédsági politikát, s így bizonytalanná teheti európai integrációnkat. Ha ezt gondolják, ne csodálkozzunk ezen: egyrészt a populista-szocialista programszerűséggel operáló jelenlegi ellenzék éppenséggel szolgáltat ürügyet erre, másrészt az afölötti aggodalom jogát, hogy a másik tábor bizonyosan tönkreteszi Magyarországot, igazságtalanság lenne a jobboldal privilégiumának tekinteni.

Ha a fenti és a fentiekhez hasonló érvek meg is állnak, az továbbra is kérdéses, véli nem egy szabad demokrata, hogy miért kell az eddigieknél is szorosabban besorolni az MSZP mellé (alá)? azzal, hogy az MSZP-t egyelőre semmire se kötelező önkormányzati választásokat az SZDSZ bevitte az alkufolyamatba? Miért hiszi azt a párt, hogy megmaradt szavazói ab ovo koalíciópártiak? És e szavazók idegzetét miért zilálja tovább az SZDSZ például azzal, hogy Nemcsók János Duna-ügyi komisszár javára visszalép (vajh´ mi az a kompenzáció, amiért megérte ezt meglépni)? Az SZDSZ-nek kéne már mondania valami értelmeset ezekről, elvégre van 450 000 szavazójuk.

Legalábbis a múlt héten még megvoltak.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.