Hogy érdemes volt-e 1994-ben koalícióra lépni az MSZP-vel, e kérdés vélhetően eldöntetlen marad, amíg csak lesz SZDSZ a Mi Hazánkban (ámbár félmillió volt szadista szavazó május 10-én egyértelműen nemmel válaszolt erre). De nagy jövőt jósolunk a "vajon érdemes volt-e egyezkednünk 1998-ban az MSZP-vel a két forduló között, és ha igen, ilyen áron-e" problémahalmaz elemzésének is.
Az MSZP-vel való megegyezés annak érdekében, hogy a jelenlegi koalíció a második fordulóból a lehető legtöbbet hozza ki, nem feltétlenül a hatalomhoz való kétségbeesett ragaszkodást mutatja (mint ahogyan azt igen sokan, az SZDSZ-en belül is, gondolják). Alapja lehet az a meggondolás is, hogy az SZDSZ hatékonyabban képviselhetné érdekeit és értékeit a jövőben, mert bár leszerepelt, ezúttal valóban szükség lenne rá a kormánytöbbséghez, ellentétben 1994-gyel. És alapja lehet az országért érzett aggodalom: a jobboldal tönkrevághatja a gazdaságot, a szomszédsági politikát, s így bizonytalanná teheti európai integrációnkat. Ha ezt gondolják, ne csodálkozzunk ezen: egyrészt a populista-szocialista programszerűséggel operáló jelenlegi ellenzék éppenséggel szolgáltat ürügyet erre, másrészt az afölötti aggodalom jogát, hogy a másik tábor bizonyosan tönkreteszi Magyarországot, igazságtalanság lenne a jobboldal privilégiumának tekinteni.
Ha a fenti és a fentiekhez hasonló érvek meg is állnak, az továbbra is kérdéses, véli nem egy szabad demokrata, hogy miért kell az eddigieknél is szorosabban besorolni az MSZP mellé (alá)? azzal, hogy az MSZP-t egyelőre semmire se kötelező önkormányzati választásokat az SZDSZ bevitte az alkufolyamatba? Miért hiszi azt a párt, hogy megmaradt szavazói ab ovo koalíciópártiak? És e szavazók idegzetét miért zilálja tovább az SZDSZ például azzal, hogy Nemcsók János Duna-ügyi komisszár javára visszalép (vajh´ mi az a kompenzáció, amiért megérte ezt meglépni)? Az SZDSZ-nek kéne már mondania valami értelmeset ezekről, elvégre van 450 000 szavazójuk.
Legalábbis a múlt héten még megvoltak.
