1996 júniusában egy dél-kaliforniai farmer felesége feljelentette a szomszédot, mert tízéves lánya arra panaszkodott, hogy barátnője apja szexuális kapcsolatot létesített vele. A nyomozók átkutatták a férfi lakását, és számítógépet, valamint digitális mozgóképközvetítésre alkalmas berendezéseket találtak a bedrótozott földművelőnél. Az ügyet szövetségi hatóságok: az FBI és a lehetséges nemzetközi szálak miatt a vámosok vették át. Hamar kiderült, hogy a pedofil az Orchid Club nevezetű társaságban tevékenykedett, amelyet felgöngyölítve ötéves gyermekről is találtak pornográf videofelvételeket. A további vizsgálat megállapította, hogy három brit állampolgár is tagja volt a klubnak, az egyiküknél tartott házkutatás vezette a hatóságokat egy jóval nagyobb és óvatosabb pedofiltársaság, a Wonderland (Csodaország) Club nyomára, amelyre számítógépprofik bevonásával, a társaság központi szerverének feltörésével, az álnevek mögé rejtőző tagok azonosításával és megfigyelésével, hosszú előkészítés után, múlt szerdán hajnalban világszerte egyidejűleg csaptak le.
A Csodaország Klub, ahogy az egyik nyomozó fogalmazott, az internetes gyerekpornó-kedvelők "kemény magját" tömörítette: új tag felvételét csak valamelyik tag ajánlásával vették fontolóra, és a jelöltnek előbb be kellett adnia a közösbe tízezer új, a klub adatbázisában nem szereplő felvételt. A klub központi, amerikai szerverét lefoglalva több mint százezer képet találtak a nyomozók, olyan felvételeket, amelyektől "minden normális embernek felfordulna a gyomra" - nyilatkozta az akciót vezető brit detektív. A klub tagjai mozgalmas életet éltek: a csereberéhez szükséges képek egy részét saját maguk állították elő, egyesek saját gyermeküket sem kímélve. A képnézegetésen túl élő adásokat is szerveztek, ilyenkor a kiskorúval fajtalankodó mozgóképpel közvetítette a műsort, amelyben a nézők ötleteit, kívánságait is megvalósította. Száz lakás átkutatása után tizenegy brit, harmickét amerikai, tizennyolc német, tizenhat olasz, nyolc norvég és néhány finn, belga, osztrák, francia, svéd és portugál állampolgár - köztük nők - ellen indul eljárás, néhány gyermek is megkerült, de a képeken szereplők többsége ismeretlen - a hatóságok feltételezései szerint a klubtagok a szervezett alvilág gyermekprostitúcióval foglalkozó köreivel is kapcsolatban álltak.
Az amerikai vámhivatal nyomozóhatósága 1993-ban vizsgált először ilyen ügyet, a tavalyi év során csak az Egyesült Államokban 189 embert ítéltek el gyermekpornó birtoklása, előállítása vagy terjesztése miatt. Európában a belga pedofilbotrány után idén több hasonló eset is a címlapokra került: áprilisban egy negyvenéves dán férfit kaptak el, aki saját hétéves lányával közösült a számítógép-hálózaton is terjesztett felvételen. Júliusban egy pedofilt meggyilkoltak Zandvoortban, a holland tengerparti üdülőhelyen, később pedig kiderült az is, hogy az ügyet vizsgáló igazságügyi minisztérium egyik számítógépes munkatársa szintén lelkes gyűjtője és terjesztője az ilyen jellegű képeknek. A kérdést már az ENSZ is napirendre tűzte: az UNESCO értekezletet hívott össze januárra az internetes pedofília elleni harc megindítására. "Nem engedhetjük, hogy a pedofília, a pornográfia és a gyermekprostitúció beszennyezze a szabadság ösvényeit" - nyilatkozta a szervezet vezetője.
A botrányok ismét felvetik a szolgáltató felelősségének kérdését. A múlt szerdai razziák után az America Online (AOL), a legnagyobb amerikai internetszolgáltató sietett bejelenteni, hogy mindenben együttműködik a hatóságokkal, beleértve a beszélgetőcsatornák nonstop megfigyelését is. Emlékezetes hogy a CompuServe egy-két éve még jogilag problematikusnak, technikailag pedig megoldhatatlannak ítélte az internetes tartalomszűrést - a német leányvállalat igazgatóját néhány hónapja gyermekpornó terjesztésében való bűnrészességért börtönbüntetésre ítélte egy bajor bíróság. Pedig Csodaország lakóit feltehetően most sem kapnák el a többi, jóhiszemű internetfelhasználó privát szféráját súlyosan csorbító intézkedésekkel - a Wonderland Club tagjai ugyanis egy erre a célra kifejlesztett kriptográfiai szoftver segítségével titkosítva küldték át a képeket a nyilvános hálózaton, így a címzetten kívül senki nem állapíthatta meg, mit tartalmaz az adatsor.
Az internetes közösségek szakmai vagy hobbi alapon szerveződnek: az ország vagy a világ különböző részein élő, azonos érdeklődésű emberek kisebb-nagyobb csoportja levelezni kezd egymással, később képeket csereberélnek, webkiadványt hoznak létre, esetleg valódi találkozókra is sor kerül. Nincs is semmi gond, ha mindez egy ritka kutyafajta, a horgászat vagy az ufók egyre gyakoribb látogatásainak ürügyén történik - de vannak másfajta kiberklubok is, amelyek a valós világban nem alapíthatnának se közösséget, se lapot. Ha ezek totalitárius, elnyomó országokban működő ellenzéki csoportok vagy, teszem azt, a gyermeküket egyedül nevelő anyák önsegélyező egyletei, dicsérni szokás az új médiumot, mondván, hogy demokratizál, és esélyegyenlőséget teremt. Amennyiben viszont politikai szélsőségesekről, szoftverkalózokról, piromániásokról vagy perverzekről van szó, a tömegmédia az internet minden felhasználóját gyanúba keveri, és törvényi szabályozás után kiált - ez utóbbi egyébként valóban fontos feladat, ha a kiberanalfabéta törvényhozók a fürdővízzel együtt nem öntenék ki a szabad, globális kommunikáció lehetőségét.
Ez történt Amerikában a gyermekpornográfia esetében is: az 1995-ös Communications Decency Act (az úgynevezett illetlenségi törvény) nagyot bukott, mert primitív módon egyszerűen megtiltotta volna bizonyos kifejezések használatát az interneten. Egy 1996-os törvény, a Child Pornography Protection Act a gyermekpornó fogalmát kiterjesztette a gyermekpornónak látszó képekre: ez azt jelenti, hogy a rajzzal, animációval, nagykorú szereplőkkel vagy számítógépes úton előállított képekre is ugyanazok a szabályok érvényesek. A szólásszabadságot védelmező szervezetek - köztük a pornóipar lobbycsoportjai és olyan civil jogvédők, mint az American Civil Liberties Union (ACLU) egyaránt - vitatják ezt a törvényt, hiszen csorbítja a szólásszabadsághoz való alkotmányos jogot - nem véletlen, hogy még a PedoWatch (http://www.pedowatch.org), a pedofília minden megnyilvánulása ellen fellépő civil szervezet is kitűzte weboldalaira az effajta törvénykezést elutasító, a szólásszabadságot védelmező mozgalom jelképéül szolgáló kék szalagot.
- bodoky -
