Gyönyör a falakban: A legújabb E-klub

  • - winkler -
  • 1998. szeptember 10.

Tranzit

Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.
Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.

Az E-klubot felújították, átépítették, két terem helyett három, színes falak, fények, nagyjából ennyi. A hírek szerint romlottak a statisztikák: az hagyján, hogy a pénteki rockbulik közönsége nem bizonyult aranybányának, de a szombati diszkósok is egyre kevesebben jöttek, és nem költöttek eleget. Ezért a klub most mind ex-, mind pedig intenzív vonalon fejleszteni igyekezett, egyrészt ugye kettő helyett három terem, elitebbnek szánt belsőépítészeti megoldások, valamint a napirend: ezentúl a péntek is diszkó, koncert csak csütörtökön meg esetleg vasárnap.

El tudom képzelni, ha valaki nagy jóindulattal,

messziről és hunyorogva

nézi az új belteret, és nagyon részeg, még bombasztikusnak is találhatja, egyébként nem. Nem látványosan ronda, de minőségében nem tér el a felújítás előtti kategóriától. Kicsit Pearce kapitányos vagy inkább űrgammás, bár ezen a szűk körfolyosón legalább annyira meg kéne nyújtani a Szulák Andit, mint a Xénia-óriásplakátokon, hogy el ne akadjon minden kanyarban. A nagyterem páholyféleségei szintén a modernnek szánt drótostót stílus jegyeit hordozzák, egyszóval manapság már egy ötezer lakosú faluban se biztos, hogy ide tódulna a nép, ha lenne más lehetőség. A plafonon látszik a jó szándék, valami Millennium Falcon-féle, a hangosításon viszont tán még rontottak is: a diszkó úgy dönög, mint egy tíz évvel ezelőtti cucc, szemben mondjuk a szilvásváradi Imperiál klubbal, ahol még a Fresh együttes is olyan dögösen szól, mintha a Motörhead lenne a kísérőzenekar. A

kellemesen ótvar

flippereket, fájdalom, kitúrták, a biliárdasztalra sem önt már senki vörösboros kólát, pusztul a világ, hiába. Állítólag emeltek árat is, ezt nem tudom, egy Unicum most 240, de ebből csak az vonhat le bárminemű trendkövetkeztetést, aki szokott itt unikumozni, nálam még az is belefér, hogy esetleg olcsóbb lett. A nyitóbulin feltűnik Horváth "Na húzzunk innen" Charlie, és egy pillanatra látható a kapafogú lány is, aki olyan ős E-klubos, hogy talán már az Y kromoszómája hosszanti szárán is ki lehet bogarászni valami genetikai változást. Megjelent továbbá annak a számtalan sógornak és sógornőnek a kétharmada, akik itt kerültek rokonságba szegről-végről. Az új formaterv egyiküknek sem tetszik, de az E-klubba nem azért jár az ember, hogy falakban gyönyörködjön.

- winkler -

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.