Gyönyör a falakban: A legújabb E-klub

  • - winkler -
  • 1998. szeptember 10.

Tranzit

Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.
Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.

Az E-klubot felújították, átépítették, két terem helyett három, színes falak, fények, nagyjából ennyi. A hírek szerint romlottak a statisztikák: az hagyján, hogy a pénteki rockbulik közönsége nem bizonyult aranybányának, de a szombati diszkósok is egyre kevesebben jöttek, és nem költöttek eleget. Ezért a klub most mind ex-, mind pedig intenzív vonalon fejleszteni igyekezett, egyrészt ugye kettő helyett három terem, elitebbnek szánt belsőépítészeti megoldások, valamint a napirend: ezentúl a péntek is diszkó, koncert csak csütörtökön meg esetleg vasárnap.

El tudom képzelni, ha valaki nagy jóindulattal,

messziről és hunyorogva

nézi az új belteret, és nagyon részeg, még bombasztikusnak is találhatja, egyébként nem. Nem látványosan ronda, de minőségében nem tér el a felújítás előtti kategóriától. Kicsit Pearce kapitányos vagy inkább űrgammás, bár ezen a szűk körfolyosón legalább annyira meg kéne nyújtani a Szulák Andit, mint a Xénia-óriásplakátokon, hogy el ne akadjon minden kanyarban. A nagyterem páholyféleségei szintén a modernnek szánt drótostót stílus jegyeit hordozzák, egyszóval manapság már egy ötezer lakosú faluban se biztos, hogy ide tódulna a nép, ha lenne más lehetőség. A plafonon látszik a jó szándék, valami Millennium Falcon-féle, a hangosításon viszont tán még rontottak is: a diszkó úgy dönög, mint egy tíz évvel ezelőtti cucc, szemben mondjuk a szilvásváradi Imperiál klubbal, ahol még a Fresh együttes is olyan dögösen szól, mintha a Motörhead lenne a kísérőzenekar. A

kellemesen ótvar

flippereket, fájdalom, kitúrták, a biliárdasztalra sem önt már senki vörösboros kólát, pusztul a világ, hiába. Állítólag emeltek árat is, ezt nem tudom, egy Unicum most 240, de ebből csak az vonhat le bárminemű trendkövetkeztetést, aki szokott itt unikumozni, nálam még az is belefér, hogy esetleg olcsóbb lett. A nyitóbulin feltűnik Horváth "Na húzzunk innen" Charlie, és egy pillanatra látható a kapafogú lány is, aki olyan ős E-klubos, hogy talán már az Y kromoszómája hosszanti szárán is ki lehet bogarászni valami genetikai változást. Megjelent továbbá annak a számtalan sógornak és sógornőnek a kétharmada, akik itt kerültek rokonságba szegről-végről. Az új formaterv egyiküknek sem tetszik, de az E-klubba nem azért jár az ember, hogy falakban gyönyörködjön.

- winkler -

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.