Gyönyör a falakban: A legújabb E-klub

  • - winkler -
  • 1998. szeptember 10.

Tranzit

Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.
Nyugodtan lehetne különlegességi panoptikum is: szélsőjobbos szervezkedők viaszújságírót fojtogatnának, Boros "Óriás" Tamás gorillái pedig fölfelé lövöldöznének. Az igazi attrakció persze az a sok kitömött B-C-Zs kategóriás rockzenekar lenne, akik valaha rázendítettek a klub színpadán.

Az E-klubot felújították, átépítették, két terem helyett három, színes falak, fények, nagyjából ennyi. A hírek szerint romlottak a statisztikák: az hagyján, hogy a pénteki rockbulik közönsége nem bizonyult aranybányának, de a szombati diszkósok is egyre kevesebben jöttek, és nem költöttek eleget. Ezért a klub most mind ex-, mind pedig intenzív vonalon fejleszteni igyekezett, egyrészt ugye kettő helyett három terem, elitebbnek szánt belsőépítészeti megoldások, valamint a napirend: ezentúl a péntek is diszkó, koncert csak csütörtökön meg esetleg vasárnap.

El tudom képzelni, ha valaki nagy jóindulattal,

messziről és hunyorogva

nézi az új belteret, és nagyon részeg, még bombasztikusnak is találhatja, egyébként nem. Nem látványosan ronda, de minőségében nem tér el a felújítás előtti kategóriától. Kicsit Pearce kapitányos vagy inkább űrgammás, bár ezen a szűk körfolyosón legalább annyira meg kéne nyújtani a Szulák Andit, mint a Xénia-óriásplakátokon, hogy el ne akadjon minden kanyarban. A nagyterem páholyféleségei szintén a modernnek szánt drótostót stílus jegyeit hordozzák, egyszóval manapság már egy ötezer lakosú faluban se biztos, hogy ide tódulna a nép, ha lenne más lehetőség. A plafonon látszik a jó szándék, valami Millennium Falcon-féle, a hangosításon viszont tán még rontottak is: a diszkó úgy dönög, mint egy tíz évvel ezelőtti cucc, szemben mondjuk a szilvásváradi Imperiál klubbal, ahol még a Fresh együttes is olyan dögösen szól, mintha a Motörhead lenne a kísérőzenekar. A

kellemesen ótvar

flippereket, fájdalom, kitúrták, a biliárdasztalra sem önt már senki vörösboros kólát, pusztul a világ, hiába. Állítólag emeltek árat is, ezt nem tudom, egy Unicum most 240, de ebből csak az vonhat le bárminemű trendkövetkeztetést, aki szokott itt unikumozni, nálam még az is belefér, hogy esetleg olcsóbb lett. A nyitóbulin feltűnik Horváth "Na húzzunk innen" Charlie, és egy pillanatra látható a kapafogú lány is, aki olyan ős E-klubos, hogy talán már az Y kromoszómája hosszanti szárán is ki lehet bogarászni valami genetikai változást. Megjelent továbbá annak a számtalan sógornak és sógornőnek a kétharmada, akik itt kerültek rokonságba szegről-végről. Az új formaterv egyiküknek sem tetszik, de az E-klubba nem azért jár az ember, hogy falakban gyönyörködjön.

- winkler -

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.