Egyeztessük az óráinkat!

  • 1998. szeptember 10.

Publicisztika

Miután a kormány kisebb kuplerájt állított elő az adóhivatalban, és az értelem és cél nélkül kiosztott extra agrártámogatásokkal megbolondította az agrárszférában bontakozó piaci viszonyokat, és minden eddiginél reménytelenebb káoszba taszította a rendőrséget, és az RMDSZ radikális szárnyának támogatása útján lényegében kiemelte a magyar pártot a romániai kormányból, most avval kísérletezik, hogy az Országgyűlés működésébe vigyen némi zavart. Legelőször is szüneteltetni kéne két hétre, szól a kormány (+ MIÉP, de maguktól csinálják) érvelése, különben az ellenzéki képviselők az önkormányzati kampányoláshoz fogják az üléseket felhasználni. Ezek már csak ilyenek. A halasztáshoz feltehetőleg a házszabályon meg az államháztartási törvényen is buherálni kéne valamit, ami viszont kétharmados többséget igényel, amije viszont nem lenne meg a kormánynak, ami miatt viszont a kéthetes munkaszünet és a költségvetési törvény valószínűleg csak törvénysértés által jöhetne létre. (Azért csak valószínűleg, mert a házszabály arra vonatkozóan, hogy a két ülésszak, a tavaszi meg az őszi-téli közben milyen ütemben ülésezzen, nem tartalmaz rendelkezéseket, mint ahogy a "szünet" fogalmát sem határozza meg. A döntő szó erről az ügyrendi bizottságé lesz.) A miniszterelnök marha szuverén, ez faktum, de ennyire azért talán mégsem. Arról már nem is beszélve, hogy ez az intézkedés az ellenzéket épp egy olyan időszakban korlátozná a kormány bírálatában, amikor az országnak ahhoz, hogy szabadon tudjon dönteni az önkormányzati választásokon, a lehető legtöbb információval kellene rendelkeznie a kormányt (+ MIÉP, de semmi közük hozzájuk) és az ellenzéket alkotó pártok teljesítményéről. Ha az ellenzék az önkormányzati választások előtt támadja a parlamentben a kormányt, akkor a kormány majd jól megmondja a gazoknak a magáét, a választók meg eldöntik, melyiknek van igaza, és arra szavaznak októberben (vagy nem). Ha ez kampány, akkor kampányoljanak: a kampányhoz is joguk van a választóknak.

Miután a kormány kisebb kuplerájt állított elő az adóhivatalban, és az értelem és cél nélkül kiosztott extra agrártámogatásokkal megbolondította az agrárszférában bontakozó piaci viszonyokat, és minden eddiginél reménytelenebb káoszba taszította a rendőrséget, és az RMDSZ radikális szárnyának támogatása útján lényegében kiemelte a magyar pártot a romániai kormányból, most avval kísérletezik, hogy az Országgyűlés működésébe vigyen némi zavart. Legelőször is szüneteltetni kéne két hétre, szól a kormány (+ MIÉP, de maguktól csinálják) érvelése, különben az ellenzéki képviselők az önkormányzati kampányoláshoz fogják az üléseket felhasználni. Ezek már csak ilyenek. A halasztáshoz feltehetőleg a házszabályon meg az államháztartási törvényen is buherálni kéne valamit, ami viszont kétharmados többséget igényel, amije viszont nem lenne meg a kormánynak, ami miatt viszont a kéthetes munkaszünet és a költségvetési törvény valószínűleg csak törvénysértés által jöhetne létre. (Azért csak valószínűleg, mert a házszabály arra vonatkozóan, hogy a két ülésszak, a tavaszi meg az őszi-téli közben milyen ütemben ülésezzen, nem tartalmaz rendelkezéseket, mint ahogy a "szünet" fogalmát sem határozza meg. A döntő szó erről az ügyrendi bizottságé lesz.) A miniszterelnök marha szuverén, ez faktum, de ennyire azért talán mégsem. Arról már nem is beszélve, hogy ez az intézkedés az ellenzéket épp egy olyan időszakban korlátozná a kormány bírálatában, amikor az országnak ahhoz, hogy szabadon tudjon dönteni az önkormányzati választásokon, a lehető legtöbb információval kellene rendelkeznie a kormányt (+ MIÉP, de semmi közük hozzájuk) és az ellenzéket alkotó pártok teljesítményéről. Ha az ellenzék az önkormányzati választások előtt támadja a parlamentben a kormányt, akkor a kormány majd jól megmondja a gazoknak a magáét, a választók meg eldöntik, melyiknek van igaza, és arra szavaznak októberben (vagy nem). Ha ez kampány, akkor kampányoljanak: a kampányhoz is joguk van a választóknak.

Ezenkívül a múlt héten Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője levelet írt Kovács Lászlónak, az MSZP (akkor még csak) frakcióvezetőjének, hogy le kéne ülniük, és átbeszélni néhány fontos, kétharmados törvényt - többek közt az ügyészségre vonatkozót meg az alkotmánybírák megválasztását is. Érdekes, mintha az előző két ciklusban ez is másképp zajlott volna: valamikor 1991-ben épp a Fidesz javasolta a hatpárti egyeztetést azért, hogy a fontos, az ország sorsát négy évnél is hosszabb időre meghatározó törvényekre a kisebb pártoknak és az általuk képviselt kisebbségnek is befolyása legyen. Ez nemes és udvarias elv volt, amit a parlament azóta többé-kevésbé be is tartott: így lett például médiatörvényünk, így nem született kétharmados törvény az előző ciklusban az ellenzék akarata ellenére, és így lehetett volna új és szép alkotmányunk is 1996 nyarán. (Minő galádság is volt az, amikor az MSZP néhány magáról megfeledkezett képviselője ezt a hatpárti egyetértés dacára megfúrta!) Most azonban Szájer képviselő már csak a két legnagyobb párt egyeztetését tartja célszerűnek. Ez pompás ötlet, szó se róla: lehet vele a kisgazdákat zsarolni, meg a pálya szélére szorítani az SZDSZ-t (+ a MIÉP-et: hát nem megmondták, hogy semmi közük hozzájuk?).

Elvégre az Orbán and Co. által már rég megálmodott kétpólusú politikai rendszerhez még mindig sok itt egy kicsit a párt.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.