A vélemény-helyreigazítási kommandó toborzása

  • 1998. szeptember 10.

Publicisztika

Nem is olyan régen milyen jókat kacagtunk azon a Pokol-féle ötleten, hogy törvénytervezetet kéne beadni a sajtóban közölt vélemények helyreigazításáról. A hasunkat fogtuk, de tényleg.

Ámde korán nevettünk! Mert Pokol azt, amivel eddig csak kérkedett, most előveszi, és beadja. A polgári törvénykönyvet módosítaná, mégpedig úgy, hogy ezentúl ne csak a ténybeli tévedéseket kelljen helyreigazítania egy újságnak, de a véleménybelieket is. Pokol evvel a kötelezettséggel büntetné a "társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemények és értékelések" közzétételét. Ha valami firkász azt írná, hogy véleménye szerint eme törvényjavaslat benyújtója okosabban tette volna, ha benyújtás helyett kimegy a konyhába, és prédikál egyet a mackósajtnak, vagy hogy véleménye szerint P. Béla egy pöcs, akkor ezentúl majd valaki (aki például tudja, hogy mi a társadalmilag előnyös vélemény) beperli. Erre a firkász - ha nem akar a dutyiba kerülni - a jövő héten közli, hogy véleménye nem volt helytálló, az se lett volna jobb, ha a benyújtó nem prédikál, vagy hogy nem, véleménye szerint P. Béla nem egy pöcs. Esetleg P. Béla igazít majd helyre: az én véleményem szerint P. Béla nem egy pöcs, aláírás: P. Béla. És akkor megint jöhet a per.

És lépten-nyomon helyreigazítás foganatosítására induló kommandóegységek botlanak majd egymásba. Az ártereken a fűzligetek helyét újdonatúj toloncok és dutyik kell hogy bitorolják, afféle véleménynyilvánító-lerakatok. Vitás esetben pszicholingvisztikusok és szemantikusok fognak a bíróság segítségére sietni.

Az igazi baj persze nem ez lesz. Hanem az, hogy e törvényjavaslat nyomán véleményt nyilvánít majd boldog-boldogtalan, már csak dafke is, mert a törvény folyamatos ingyenreklámot biztosítana minden sajtóorgánumnak. A Filológiai Szemlét úgy tépik majd ki egymás kezéből a standokon. Ez egyrészt roppant ínycsiklandozó távlat, különösen a sajtóorgánumok munkatársai számára.

Másrészt a módosítás hosszú távon hozzájárulna a jogállamiságból való hülyét csinálás folyamatához. Amire egy szép napon nagyon rá fogunk faragni, ahányan csak vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.