A vélemény-helyreigazítási kommandó toborzása

  • 1998. szeptember 10.

Publicisztika

Nem is olyan régen milyen jókat kacagtunk azon a Pokol-féle ötleten, hogy törvénytervezetet kéne beadni a sajtóban közölt vélemények helyreigazításáról. A hasunkat fogtuk, de tényleg.

Ámde korán nevettünk! Mert Pokol azt, amivel eddig csak kérkedett, most előveszi, és beadja. A polgári törvénykönyvet módosítaná, mégpedig úgy, hogy ezentúl ne csak a ténybeli tévedéseket kelljen helyreigazítania egy újságnak, de a véleménybelieket is. Pokol evvel a kötelezettséggel büntetné a "társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemények és értékelések" közzétételét. Ha valami firkász azt írná, hogy véleménye szerint eme törvényjavaslat benyújtója okosabban tette volna, ha benyújtás helyett kimegy a konyhába, és prédikál egyet a mackósajtnak, vagy hogy véleménye szerint P. Béla egy pöcs, akkor ezentúl majd valaki (aki például tudja, hogy mi a társadalmilag előnyös vélemény) beperli. Erre a firkász - ha nem akar a dutyiba kerülni - a jövő héten közli, hogy véleménye nem volt helytálló, az se lett volna jobb, ha a benyújtó nem prédikál, vagy hogy nem, véleménye szerint P. Béla nem egy pöcs. Esetleg P. Béla igazít majd helyre: az én véleményem szerint P. Béla nem egy pöcs, aláírás: P. Béla. És akkor megint jöhet a per.

És lépten-nyomon helyreigazítás foganatosítására induló kommandóegységek botlanak majd egymásba. Az ártereken a fűzligetek helyét újdonatúj toloncok és dutyik kell hogy bitorolják, afféle véleménynyilvánító-lerakatok. Vitás esetben pszicholingvisztikusok és szemantikusok fognak a bíróság segítségére sietni.

Az igazi baj persze nem ez lesz. Hanem az, hogy e törvényjavaslat nyomán véleményt nyilvánít majd boldog-boldogtalan, már csak dafke is, mert a törvény folyamatos ingyenreklámot biztosítana minden sajtóorgánumnak. A Filológiai Szemlét úgy tépik majd ki egymás kezéből a standokon. Ez egyrészt roppant ínycsiklandozó távlat, különösen a sajtóorgánumok munkatársai számára.

Másrészt a módosítás hosszú távon hozzájárulna a jogállamiságból való hülyét csinálás folyamatához. Amire egy szép napon nagyon rá fogunk faragni, ahányan csak vagyunk.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.