Másodszor, a könyvtár
legalább annyira az erotikáé,
mint a tudományoké. A Szerb Antal-féle könyvtárbéli nyaralásra gondolok, a könyvtárosnők elcsábítására Szív Ernősen, no meg a szorgalmas "szabadpolcozásra", amelyet az egyetemisták oly jól ismernek a vizsgaidőszakból... "Azt hiszem ti., hogy az embernek sehol sem tetszenek annyira a nők, mint a könyvtárban" - fogalmazza meg Szerb Antal a könyvtárlátogató férfiak aranyigazságát a könyvek házának visszafogott erotikájáról. "Ha egy valamennyire is jóképű nő belép - folytatja -, minden férfi feléje fordul, és hosszú percekre kizökken a munkájából. Talán az ellentét okozza. Mert mitől különbözik egy nő annyira, mint a könyvektől?"
Harmadszor, ki ne ismerné a mindenkori könyvtáros és az egyszeri olvasó örökös küzdelmét? A makacs állományvédelem és a kiapadhatatlan tudásszomj ütközeteit? A könyvmoly mindent megtesz, hogy újabb és újabb forráshoz jusson, a könyvtáros pedig, ahol teheti - természetesen mindig az érvényes szabályokra történő kimért hivatkozással -, igyekszik megakadályozni ebben. A könyvtárak bágyatag nyugalma tehát csak látszat, valójában nagy itt a fű alatti sürgés-forgás, tombol az iskolapadból ismert metakommunikáció, az elfojtott indulatok pedig mindig robbanással fenyegetnek. Ez az, amit a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi fiókjának rekonstrukciójakor a szerencsés kezű tervező - Hegedűs Péter - ösztönösen vagy tudatosan figyelembe vett. Ezért van, hogy világszínvonalú,
az olvasók számára is élhető könyvtárat épített,
ahol mindennek megvan a maga helye, ahol a zegzugok helyett mindenütt az áttekinthetőség uralkodik. A csöndes, elmélyült olvasás terei világosan elválnak a jövés-menés és a beszélgetések tereitől, mert itt ez utóbbiból is találni nem keveset.
Az új épületegyüttes a megnövekedett könyvállománytól "kinőtt" régi Wenckheim-szárnyból, illetve a palota farához tapadó szomszédos bérházak átépített tömbjeiből áll. A Reviczky utcai új homlokzat gyakorlatilag egyöntetű, hiszen itt eleve kortárs, historizáló épületek kapcsolódtak egymáshoz. A Baross utcai front azonban - noha a teljesen új épületrész párkánya akkurátusan igazodik a régihez - némileg ellentmondásos, legalábbis ami az ablakkiosztást illeti. Megoldása bátortalan átmenetként hat a sematikus igazodás és a vállalt kontraszt filozófiája között. Az alaprajzot értő építészeken kívül meglehet, az épületet bejáró zsurnálkritikus láthatja a legjobban, hogy a három tömb belső összekapcsolása viszont példaértékűen sikerült. A firkász útja ugyanis eltér a célorientált olvasókétól: szabadpolcozó könyvtári Casanovaként egy szuszra járja be az olvasók nyilvános tereit. A régi szárny és a bővítések térkapcsolatai világosak, egyetlen körséta után megjegyezhető rendszert alkotnak. Az amúgy is pofonegyszerű térbeli tájékozódást tovább könnyíti az író- és olvasóalkalmatosságok vízszintes felületein, illetve a sok helyütt kifüggesztett tájékoztató térképek alaprajzain érvényesülő színes információs rendszer. Az utcaszinten a vörös uralkodik, a második szinten a kék, a harmadik és negyedik szinten a zöld az úr, az ötödik és hatodik szint a kekibe hajló - nem túl lakályos - világos zöldé. A bátran és ízlésesen vállalt kontrasztnak köszönhető, hogy az épületegyüttes régi és új enteriőrjei remekül megférnek egymással, nem lévén mintakövetés, egyik sem rendelődik alá a másiknak. Az új enteriőrök nemesen egyszerűek, nyers faburkolataikkal, fehér, illetve sárga falfelületeikkel és ipari zöld nyílászáróikkal jól ellenpontozzák a régi szárny gazdag ornamentikáját. E sémának ellentmondó archaizálás az új szárnyakban gyakorlatilag nem fordul elő, legfeljebb a kávézó falipadjainak csíkos mintázatában vélhetjük felfedezni az Arany és az Ezüst terem rokokó ízű falfestésének reminiszcenciáját. A régi és új elkülönülő együttlétének
finom bravúrját
a belmagasságokkal folytatott játék is erősíti, ha nem is jing-jangos következetességgel. A Wenckheim termeinek belmagassága természetesen jóval nagyobb, mint a bővítéseké, nem számítva a hatodik szint födémnyitását, ahol a Folyóirat-galéria és az ötödik szinten található Általános olvasóterem mennyezete egybeesik, ekképp teremtvén tágasabb belmagasságot az ötödik szint első asztalsoraiban ülők számára. A félkör alakú folyóirat-galéria amúgy az új szárnyak határolta belső udvarra néző, homorú üvegfallal és a belógatott lámpasor ívével rímel. Régi és új térbeli összhangját biztosítja a szintek játéka is, a Reviczky utcai szárny félemeletekkel, fésűsen - persze megint nem szigorú szimmetriával - illeszkedik a másik két szárny szintjeihez. Az első félemelet a Gyermekkönyvtáré, a második az Irodalmi olvasóé, a harmadik pedig a Budapest gyűjteményé.
A különböző minőségű terek öszszekapcsolásának mesteri megoldásai közül kiemelkedik a főbejárathoz közelebb eső udvar átriumos kialakítása. A kávézóterasz, a földszinti közlekedők és kiszolgálóterek egy részének metszethalmazában a tervezőnek valódi, akusztikai értelemben is olaszos piazzát sikerült megteremtenie, ahová könyvtárazástól függetlenül is érdemes betérni egy kávéra. A tágas, palazzós térhatást csak fokozza, hogy a második, negyedik és ötödik szintek udvarra néző ablakkivágásaiba nem kerültek nyílászárók, így azok kívülről, állandó nyitottságukkal árkádsorok ablakainak tűnnek.
A térkapcsolás e remekműve
különösen a belső udvart az új szárnyak felől határoló homlokzat esetében izgalmas. A régi olvasótermek szintjéről induló második nyitott ablaksort mintegy félbevágja a galériaszint; a két sík találkozásában az ablakok boltíveivel azonos rádiuszú, acélkorláttal kerített födémkivágások, afféle homorú "erkélyek" találhatóak.
A második, Sárkányos udvarban áll a Gyermekkönyvtár játszóházából megközelíthető gyermekszínpad félköríves, klinkertéglás nézőtérrel, és persze a sárkányokkal, amelyekre a nebulók minden jel szerint fel is tudnak majd mászni, ha kedvük tartja, és meg is engedik nekik... A gyerekek "fiókja" igazi könyvtár a könyvtárban. Vidámnak szánt - néha talán még a kicsik szemében is infantilisnak tűnő - installációk tarkítják, az oszlopfők pingponglabdából, cérnából és gombostűből készített groteszk babafejekre emlékeztetnek. Minden a "hogyan felejtik el a felnőttek, hogy mit szerettek gyerekként" élményét sugallja. Remélem, a jövő csöpp olvasói hamarosan megdolgozzák, összefirkálják, és saját, utánozhatatlanul kreatív rajzaikkal, festményeikkel és szobraikkal rakják tele a termet, már ha hagyják nekik...
A Sárkányos udvarhoz esik közelebb a szintek forgalmát összekapcsoló új főlépcsőház, a liftek és a mosdók is e centrum körül keresendők szintenként. A csigalépcső hengeres háza egy korábbi, szögletes térbe került. Nyilván nem véletlenül, hiszen a különböző nyílások labirintusa a világos szürke, klinkerborítású lépcsőházban haladók figyelmét külön fel is hívja e megoldásra. A kötelező M. C. Escher-es elem, A rózsa neve könyvtárának labirintusát idéző trükk azonban felesleges gegnek tűnik, amely elüt a könyvtár egyébként átgondolt designjától. Sőt a csigalépcsőház zavaros ízesülése igen csak megkérdőjelezhető eredményeket szül. Például nem látom be, hogy miért kellett illemhelyiségekre néző ablakokat nyitni a lépcsőház falán?
Nem számítva e néhány - a jövőben kijavítható - apró hibát, a könyvtárfelújítás egészében az intelligens tervezés mintapéldája, amelynek köszönhetően az amúgy patinás Szabó Ervin Könyvtár méltó párjává lett leghíresebb korszerű társainak a világban. A megújult épületegyüttesben minden arról vall, hogy
Hegedűs jól ismeri a könyvtárak népét
Sikerült mind a könyvtárosok, mind pedig az olvasók számára olyan ideális munkakörülményeket teremtenie, ahol akár még nyaralni is lehet, avagy épp könyvtáros kisaszszonyokat elcsábítani, nem is beszélve az olvasó hölgyekről. És tényleg, mily ellenállhatatlanok is a szabóervines női olvasók!
Szentpéteri Márton
