Valódi versenyt kell kialakítani (Kovács Kálmán (SZDSZ) hírközlési és informatikai miniszter)

  • Palánkay Béla
  • 2002. május 30.

Belpol

MagyarNarancs: Hogyan értékeli a Fidesz-kormány teljesítményét a hírközlési és informatikai területen?

Némi vajúdás után - korábban a szocialista Mandur László és pártonkívüli szakemberek neve is felmerült - szabaddemokrata politikus került az újonnan létrehozandó Hírközlési és Informatikai Minisztérium élére. Legfontosabb feladatának a félresikerült távközlési liberalizáció helyrekalapálását tekinti, törvénymódosításokkal szeretne versenyhelyzetet teremteni a piacon. Az alternatív szolgáltatóknak kedvezőbb szabályozást, az internetezőknek átalánydíjas konstrukciókat, a lakosságnak közcélú internet-hozzáférési pontokat ígér.

Kovács Kálmán: Volt benne jó is, rossz is: a Fidesz által létrehozott Informatikai Kormánybiztosság (IKB) legalább előkészítette a minisztérium felállításának lehetőségét. Amikor 1995-től a Környezetvédelmi, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkára voltam, a miniszterrel, Lotz Károllyal úgy gondoltuk, hogy kezdődjék meg az információs társadalomra való felkészülés a kormányzaton belül is: legyen egy minisztériumok közötti kabinet, amely valamennyi tárcánál összefogja az informatikához kapcsolódó fejlesztéseket, terveket. Szervezeti értelemben tehát valamennyit továbblépett a Fidesz, és néhány, az információs társadalom szempontjából fontos program elindult - ez jó. A tartalmi fejlesztéseket is elindította a Fidesz-kormány: megindult a magyar kulturális anyag digitalizálása, illetve az iskolai oktatáshoz kapcsolódó tananyagok hálózatra vitele és így tovább - de még így is, ezen a téren is évekkel le vagyunk maradva. És sajnos a negatívum a nagyobb súlyú: a szabályozás területén elkövetett hibák, amelyek a kormány évekig tartó habozásából fakadtak. Évről évre nőtt a törvény eredeti koncepciója és a megváltozott körülmények közötti feszültség. A legfontosabb a minél gyorsabb piacnyitás lett volna, hiszen a távközlési tarifák erősen versenyfüggőek, a verseny pedig annak a függvénye, hogy megnyitom-e végre a piacot. Európában 1998-ban kezdődött az igazi, érdemi piacnyitás. Akkor mindenki be akart jönni - az unióban olyankor nyitották ki az ajtót, amikor kint a befektetők tömege tolongott. Mi három évet késtünk, és amikor tavaly végre kinyitottuk az ajtót, már nem volt ott senki. És akkor már nem ezt a törvényt kellett volna meghozni, mert ez a törvény csak lehetővé teszi a piacra jutást. Nekünk ezt most már elő kell segíteni. Csalogatni kell a tőkét. A következő négy év munkájának a legnagyobb részét az fogja kitölteni, hogy most, amikor ezen a területen a beruházó tőke nincs érdemben jelen, ki kell alakítani a valódi versenyt.

MN: A tavaly júniusban elfogadott hírközlési törvény alapján zajló piacnyitás óta elmúlt fél évben a jelentős piaci erővel bíró telefontársaságok, a korábbi monopóliumok pozíciói tovább erősödtek. Orvosolható ez a helyzet a törvény módosításával?

KK: Csak avval nem. A ´97-es koncepció, a korlátozott nyitás helyett teljes körű nyitásra van szükség, tehát például nemcsak a telefonszolgáltatókkal való összekapcsolás területén kell kötelezettségeket előírni a Matáv számára, hanem ugyanezt az internetszolgáltatók irányába is meg kell lépni. A jogszabály nem tud érdemi versenyt teremteni, de becsalogathatja a piacát kereső tőkét egy nagyobb alternatív szolgáltató létrehozására. Ösztönözheti azt is, hogy a különböző területeken működő alternatív szolgáltatók szorosabb együttműködést tanúsítsanak, sőt a cégfúziókat is támogatni lehetne a szabályozással - ilyen módon jelenhetnek meg olyan markáns szereplők a piacon, akik a kvázimonopolhelyzetben lévő szolgáltatókat valódi versenyre kényszeríthetik. Ha a törvénymódosítás előkészítése során megfogalmazzuk, hogy milyen stratégiát fog a magyar kormány követni a szabályozással, akkor azt befektetői körökben meg lehet füröszteni, és meg lehet állapítani, hogy elég inspiráló-e. Ha igen, akkor ezt a szabályozást érdemes valamennyi politikai erő segítségével keresztülvinni, hogy elkerüljük az előző évekhez hasonlatos lobbizást.

MN: A Fidesz a ciklus elején még a távközlési liberalizáció előrehozásáról beszélt. Minek tulajdonítja, hogy ezt végül mégsem lépték meg?

KK: Ezt a hibát nem csak a távközlés területén követték el: az egész Fidesz-kormányzást a nagy reformok halogatása jellemezte. Nem történt meg az egészségügyi, önkormányzati, honvédségi reform, és nem történt semmi a vasút modernizációja terén sem. Ennek oka szerintem részben az, hogy csökkent az uniós csatlakozás közelségéből adódó kényszerítő erő: 2002-ről 2004-re, esetleg 2006-ra került a csatlakozás időpontja. Ez a csúszás levegőhöz juttatta ugyan a kormányt, ám az elbizonytalanodott. Amikor végül mégis nekifutottak a piacnyitásnak, azon elvek mentén próbálkoztak vele, amiket 1997-ben az előző kormány a Nemzeti Informatikai Stratégiában lefektetett - ami akkor ugyan modernnek számított, a helyzet változása miatt azonban ma már másik, korszerű koncepcióra van szükség.

MN: Éspedig?

KK: A tőkehiány nemcsak nálunk probléma, hanem az egész informatikai és távközlési világban. Európában a ´98-as piacnyitás sikeresnek bizonyult: elég csak arra gondolni, hogy a német telefontarifák a magyar tarifák harmadára-negyedére csökkentek. Most viszont az egész unióban a versenyteremtés új koncepciója körvonalazódik. Az EU már megkezdte az új irányelvek kialakítását, és úgy vélem, nekünk is ezek szellemében kell újragondolni a területet. Azt szeretnénk elérni, hogy versengő hálózatok jöjjenek létre, mert e nélkül, úgy tűnik, nincs igazi verseny: a helyi hurok megnyitása, vagyis a végfelhasználói szinten kötelező szolgáltatásátadás nem elegendő. Az internetszolgáltatók felé történő szolgáltatásátadásban pedig átalánydíjas megoldásokra kell törekedni, hiszen elsősorban ez kedvez a fogyasztóknak.

MN: A versengő hálózatok kialakítását nem akadályozza, hogy a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók a párhuzamos infrastruktúrák megszerzésére törekszenek? A Matáv-csoport például a vezetékes telefóniában, a kábeltévé-hálózatokban és a drót nélküli hálózatokban egyszerre érdekelt.

KK: Középtávon fontos, hogy ezek a versengő hálózatok különböző érdekkörökbe, eltérő befektetőcsoportokhoz tartozzanak. Rövid távon azonban az ország érdeke is, hogy az egyes szolgáltatóknál jelenleg képződő nyereség ne menjen ki, vagy ha itt marad is, ne a konkurencia felvásárlására fordítsák, hanem hálózatépítésre. Pár év múlva viszont a párhuzamos hálózatok versenye csak úgy jöhet létre, ha az érdekeltség különválik: meg kell gondolni, hogy például a szélessávú szolgáltatás és a mobilszolgáltatás maradhat-e egy kézben.

MN: A magyar internetpenetráció messze elmarad az európai átlagtól, de még Csehországnál is jóval alacsonyabb. Az SZDSZ informatikai programja szerint "nem felzárkózni akarunk, hanem élre törni". Hogyan?

KK: Attól függ, miben. Az internetpenetráció szempontjából el kellene érni az európai átlagot - ez nagyon komoly célkitűzés, hiszen a jövedelmi viszonyok és az eszközárak között sokkal rosszabb az arány, mint az EU-ban, de nem rosszabb, mint a volt kelet-európai országok többségében, akik mégis előrébb tartanak. Az eszközbeszerzést támogató programokat tervezünk - intézményi, Sulinet-típusú és a vállalkozások korszerűsítését szolgáló programokat. Szeretnénk, ha az országban az új társadalom kialakulása során nem nőne a feszültség, tudatosítani fogjuk, hogy az információhoz való hozzá nem férés az emberek életminőségét rontja, kettészakítja a társadalmat. Olyan kommunikációs közműhálózatot szeretnénk kiépíteni, amelyben ingyenes hozzáférési pontok is rendelkezésre állnak, a közcélú telefonfülkék vagy a közkutak mintájára. Hozzáférhetővé téve az információkat, hiszen a magyar lakosság 30-40 százalékának még nagyon sokáig nem lesz otthon számítógépe. Ebben akár élre is törhetünk Európában, ha élünk azzal a lehetőséggel, amit a teleházrendszer, a könyvtárakban és az iskolákban kiépített rendszer ad.

MN: Az SZDSZ programjában szerepel a számítástechnikai termékek vámmentessé tétele. Mikortól?

KK: Ez nyilvánvalóan nem az első száz nap programja, két okból: egy ilyen módosítás nagyon sok visszaélésre, áfacsalásra adhat lehetőséget, másrészt pedig a központi költségvetést nem a jelzett, hanem annál majdnem 2 százalékkal nagyobb hiánnyal vesszük át, tehát idén, illetve a jövő év elején erről az adótartalomról valószínűleg még nem lehet lemondani. Gondolkozunk ugyanakkor olyan konstrukciókon is, amelyek nem adótörvény-módosítással, hanem más módon teszik olcsóbbá az informatikai eszközöket bizonyos célcsoportok számára. Ha például valaki lecseréli a régi számítógépét, és szó szerint cserélni, nem pedig a régit egyszerűen kidobni fogja, megspórolhatjuk és terméktámogatás formájában visszaadhatjuk neki a környezeti kár költségét, amit az amúgy veszélyes hulladéknak minősülő gépe okozott volna. Programszinten ilyesmikkel nagyon sok pénzt lehetne visszaforgatni a civil szférába is.

MN: Az OECD felmérései szerint vásárlóerő-paritáson évek óta Magyarországon a legdrágább az internet-hozzáférés, még a most megszüntetett Matáv-kedvezmények figyelembevételével is. Az európai internettarifák ismeretében költségalapúnak tartja-e a telefonos internetelérés miniszteri rendeletben megállapított percdíjait?

KK: Ma még nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megítéljem, de a benyújtott dokumentumok alapján át fogjuk tekinteni, hogy a döntés szakmailag is megalapozott-e. Nagyobb bajnak érzem azt, hogy itt percdíjas költségekről van szó: az internetelterjedtség növelése érdekében pedig meg kellene teremtenünk az átalánydíjas átengedés lehetőségét. Ha muszáj, jogszabállyal kell kikényszeríteni az átalánydíjakat. A vezetékes telefonszolgáltatónak lényegében csak a kapcsolásnál keletkezik költsége, ez pedig nem függ a hívás hosszától, tehát nem indokolt az időarányos tarifa. Terveink között szerepel az is, hogy bizonyos felhasználói kör számára, állami program keretében ingyenessé vagy nagyon olcsóvá tesszük az internethasználatot: például az iskolás korosztály, a 7-22 évesek, a diákigazolvány segítségével a közösségi hozzáférési pontokon - könyvtár, teleház, posta - ingyen internetezhessenek majd.

MN: Tervez-e sürgős intézkedést azok kedvéért, akik számára a Matáv-kedvezmények eltörlésével ismét megfizethetetlenné vált az internet?

KK: Ezt a bombát időzítve robbantották fel nekünk: közvetlen kormányzati intézkedéssel nem lehet megakadályozni, hogy egy kvázimonopolhelyzetben lévő társaság megszüntesse a kedvezményeit, ha egyszer a megszüntetést az előző kormány által hozott jogszabály sajnos lehetővé teszi számára. A konceszsziós szerződés is megköti a kezünket, amit ugye még Schamschula György írt alá 1993-ban. Ennek ellenére olyan átalánydíjas konstrukciókat fogunk kialakítani, amelyek a fogyasztók számára az internethasználat viszonylatában kedvezőek. De ez most nem lesz könnyű: a leköszönő kormány elszalasztotta a lehetőséget, hogy egy piaci versenytárs kényszerítse ki az alacsony tarifát, sőt, a már említett tavalyi törvénnyel és főként az azóta született rendeletekkel bebetonozta a jelenlegi szolgáltatók helyzetét.

MN: Az internetezés telefondíjának megosztását előíró végrehajtási rendelet az európai gyakorlatnál jóval kisebb részt juttat az internetszolgáltatóknak az internetelérés telefontarifájából. Változtatnak-e ezen?

KK: Ezek azok a rendeleti szintek, ahol gyors változtatásokat tervezünk. Ennek is vannak azonban előfeltételei: egy rosszul megalkotott és rosszkor elindított hírközlési törvény végrehajtásának pillanatában kaptuk meg a tárcát. Itt vannak például az összekapcsolási referenciaajánlatok. Ha a hírközlési döntőbizottság - amely csak a jogszabály alapján mérlegelhet, és amelyre a minisztériumnak semmiféle ráhatása nincs - elfogadja a Matáv referenciaajánlatát, akkor az bemerevíti a piacot. Ez a törvény igazi hatástanulmányok és koncepció nélkül lett megalkotva - a sokadik változata volt az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tervezeteknek, megbénítja a következő kormányt, és hátráltatja az internet elterjedését a civil szférában.

MN: Mennyi pénz áll majd a tárca rendelkezésére az elképzelések megvalósítására?

KK: Még előtte vagyunk a költségvetési tárgyalásoknak, kérdés, hogy az informatikai fejlesztések mekkora része lesz a minisztériumnál, illetve hogy az informatikai fejlesztésekre összességében - támogatásra, fejlesztésre, e-kormányzásra, oktatásra - mennyit tud a kormány fordítani. Én abból indulok ki, hogy a választások előtt minden parlamenti párt 60-90 milliárd forintról beszélt - és remélem, hogy ebből minél jelentősebb összeg az új minisztériumnál marad. Kormányszinten ennyit biztosan el fogunk költeni a különféle informatikai fejlesztésekre.

Bodoky Tamás

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.

Az irgalom atyja

Megosztott egyházat és félig megkezdett reformokat hagyott maga után, de olyan mintát kínált a jövő egyházfőinek, amely nemcsak a katolikusoknak, hanem a világiaknak is rokonszenves lehet. Ügyesebb politikus és élesebb nyelvű gondolkodó volt, mint sejtenénk.