Bombák, aknák, gránátok százait rejti a Balaton, amelyek bármikor felrobbanhatnak - erről bizonyosodott meg az az expedíció, amelyik a magyar tenger mélyét térképezte fel műholdas műszerek segítségével. A II. világháborús fegyverek létezéséről az előző kormány is tudott, ám két és fél éve semmi sem történt a Balaton lőszermentesítése érdekében. Más vélemények szerint viszont a szárazföldön bárhol az országban sokkal több fel nem robbant régi fegyver található; a Balatonon nem kotrásra, hanem a vihar-előrejelzés korszerűsítésére kellene költeni. Ez aligha vigasztalja azt a több tucat embert, akiket Balatonalmádiból telepítettek ki a napokban 450 darab előkerült bomba, gránát és löveg miatt.Életveszélyessé vált a fürdőzés a Balatonban, annyi bombát és gránátot rejt a tó - legalábbis ezt állítja a három évvel ezelőtt a vízben lévő fémhulladékok felderítésére alakult expedíció vezetője. Ambrus Sándor és csapata műholdas felvételek alapján térképet is készített a robbanásveszélyes helyszínekről, ám az illetékes hatóságok és a minisztériumok gyakorlatilag semmit nem tettek mindmáig. Pedig a tárcák vezetőinek, sőt magának Orbán Viktor miniszterelnöknek is tudomása volt a balatoni veszélyről; a kormányfő például egy többórás, titkosított dokumentumfilmből tájékozódhatott a bombákról, aknákról.
Ambrus Sándor, az expedíció vezetője szerint azért különösen veszélyesek a balatoni robbanószerek, mert a vízszint mintegy fél méterrel alacsonyabb a szokásosnál. Ha a tó továbbra is apad, akkor egyre nő a strandterületek aránya, ezzel együtt pedig az a veszély, hogy valaki aknára lépjen.
Vándorló "cápák" az iszap alatt
Az eddigi próbakutatások során 382 veszélyes lőszert azonosított az expedíció; 92 darab harckocsiakna még biztosan bent van a vízben, de nem tudni, hol. Ebből egyetlen darab képes akár egy 10 emeletes házat is romba dönteni. Szakértők szerint azért különösen veszélyesek e fél évszázadosnál is öregebb lőszerek, mert már kikristályosodtak, s ezért sokkal érzékenyebbek, mint a bevetéskor voltak; elég, ha egy gyerek lép rá, s felrobbanhat. Éppen ezért a megtalált második világháborús bombákat szinte mindig a helyszínen semmisítik meg a tűzszerészek, s nem kockáztatják a szállítást. A helyzetet bonyolítja, hogy a szakemberek által "cápának" nevezett robbanószerek az iszap állandó mozgása miatt ha lassan is, de vándorolnak a tóban.
Nemcsak a lőszerek, hanem a nagy mennyiségű vashulladék is veszélyes a fürdőzőkre. A bombák és a fémhulladékok egy részének feltérképezésén kívül eddig csak arra futotta a Balaton Fejlesztési Tanács által nyújtott 3 millió forintból, hogy átvizsgálják a csúszdák környezetét: rengeteg nem robbanó, de életveszélyes vashulladékot találtak. Életveszélyesen is megsérülhet az, aki a vízbe csobbanva beüti magát egy ilyen rozsdás fémdarabba. A csúszdák közül ma sem veszélytelen mindegyik: a mobilcsúszdákat mindig máshol állítják fel, rendszerint engedély nélkül. Ezért kellene kikotorni az összes strandterületről a hulladékot, köztük az esetleges lőszereket - magyarázta lapunknak Ambrus Sándor.
Miniszteri fenyegetés
A balatoni expedíció vezetője korábban nem akart a nyilvánosság elé lépni e problémával, hiszen a Balaton adja az ország idegenforgalmi bevételének a harmadát, évente mintegy 1,2 milliárd dollárt (több mint 300 milliárd forintot). De amióta az expedíció a tó szemetével foglalkozik, állandóan a bürokrácia falaiba ütközik. Tavaly októberben sikerült megszerezniük a 3 millió forintos támogatást a fűzfői öböl átfésülésére, ám ezt a pénzt az expedíciónak kellett megelőlegeznie, s az összeget csak idén januárban utalták át a számlájukra.
Ambrus Sándor nem érti: ha milliárdok jutnak a Balaton propagandájára, miért nem biztosítja a Gazdasági Minisztérium a medertakarítás költségeit. A fűzfői vizsgálat során is világossá vált: a Balaton fenekén rengeteg hulladék lapul. A fűzfői strandon például egy 1 x 80 méteres sávban 6 fémtárgyat találtak. Ez azt jelenti, hogy egy 250 méter hosszúságú strandon átlagosan 1500 fémtárgy, lőszer, löveg, robbanószer lehet.
Az expedíció vezetője valamennyi korábbi minisztériumot megkereste adataival, ám a tárcák csak szavakkal és dicséretekkel támogatták az aknamentesítési programot. Egyedül a Pintér Sándor vezette Belügyminisztérium állt rá a fűzfői próbakutatásra (igaz, mint említettük, a pénzt az expedíció hitelezte meg saját magának). Boros Imre tárca nélküli miniszter viszont Ambrusék megkeresésére válaszul azt közölte: "A Széchenyi-terv a Balatont illetően csak konferenciaturizmust, rendezvényszervezést, marketing célú kiadványokat, turisztikai termékfejlesztést és emléktárgykészítést támogat, aknamentesítést nem."
Ambrus Sándor számításai szerint a Balaton-meder teljes kitakarításához 2 milliárd forintra lenne szükség. Ebből nemcsak a bombákat és a balesetveszélyes fémtárgyakat, hanem azt a mérgező vegyi anyaggal teli 21 hordót is el lehetne távolítani, amelynek szintén beazonosították a lelőhelyét. Az összeg elegendő lenne annak a tanknak a kiemelésére is, amely még a második világháború idején, egy fagyos téli napon elindult a tó jegén, ám az beszakadt alatta.
Ambrus Sándor elmondta: azért fordul a nyilvánossághoz, mert megelégelte a döntéshozók tehetetlenségét, ostobaságát. Közölte azt is, hogy az egyik minisztérium volt első embere megfenyegette: baja lesz, ha kitudódik, mit is rejt valójában a Balaton. Ambrus Sándor azonban úgy látja: a "magyar tenger" állapota nem lehet politikai kérdés, hiszen Közép-Európa legnagyobb tava mindenkié. "Nem akarunk pánikot kelteni, ezért csöndben akartuk kitakarítani a Balatont. De én nem tudom vállalni azt a felelősséget, amit a miniszterek vállaltak magukra, hogy tudnak a dologról, mégsem tesznek érdemben semmit" - mondta.
A polgármester esete a bombával
Bóka István, a Balatoni Fejlesztési Tanács elnöke korántsem látja ilyen tragikusnak a helyzetet. Szerinte semmivel sem lehet több lőszer a Balatonban, mint az ország más területén. Ennek ellenére idén folytatják a kutatásokat. Az eddigi vizsgálatok azonban "nem igazolták az expedíció állításait" - mondta, majd hozzátette: az expedíció Fűzfőn egyetlen bombát sem talált. Balázs Árpád, Siófok polgármestere még tovább ment: szerinte a szárazföldön sokkal több a lőszer, mint a vízben, hiszen a Balatonba csak a kilőtt, eltévedt lőszerek kerültek, aknák nincsenek a tóban. Megjegyezte: az expedíció vezetője nem tárta elé a bizonyítékokat, nem mutattak be semmiféle műholdas térképet. A polgármester nem tartja valószínűnek, hogy akna és tank lenne a Balatonban - annál is inkább, mert egy Tigris tank olyan érték, hogy megérné kiemelni a vízből. A Vízügyi Igazgatóságnak amúgy tudomása van a tóba zuhant repülőgépek roncsairól, de olyan fegyverekről nincs, amelyekről az expedíció vezetője beszél.
Ami lőszer benne volt a Balatonban, azt 1945 és 1947 között kiszedték, megsemmisítették. Halálos áldozatokat is követelt akkor az intézkedés, az elhunytak nevét emléktáblán örökítették meg. Azóta azonban senki nem sérült meg II. világháborús fegyvertől a Balatonban. Még a tó partján sem, ahol elég gyakran kerülnek elő lőszerek: szántáskor kiforgatja az eke, építkezéskor pedig majd´ mindig találni, Balázs Árpád is ráakadt egyre, amikor a házát építette. "Nyártól őszig naponta fürdöm a Balatonban, de lőszert eddig nem találtam" - állítja a siófoki polgármester. A város partjait átkutatták, de nem akadtak bomba nyomára.
Azt azonban Balázs Árpád is elismeri, hogy megváltoztak az áramlási viszonyok a Balatonban, s a leapadt vízszint miatt felszínre került néhány lőszer. Földvárnál nagyobb mennyiségben találtak II. világháborús lőszereket, de Aligán például a kutatás során csak egy ilyenre bukkantak.
Vízbefúlás van, robbanás nincs
Évente átlagosan 20 ember fullad a Balatonba, de volt már olyan esztendő is, amikor több mint harminc fürdőzőt nyeltek el a hullámok. Épp ezért Balázs Árpád szerint sokkal inkább a vízimentés és a vihar-előrejelzés fejlesztésével kellene törődni. Kétmilliárd forintos beruházással évente 10-20 emberéletet meg lehetne menteni - jegyezte meg. Balázs Árpád a Balaton "mágikus hatásának" tulajdonítja, hogy az expedíció tagjai a tóban és nem a szárazföldön akarják "kamatoztatni tudásukat". A siófoki polgármester úgy véli: az expedíciónak valószínűleg túlzott küldetéstudata van, esetleg anyagi érdeke fűződik a kutatás folytatásához.
Az Országos Katasztrófavédelmi Hatóság minden tőle telhetőt megtett, speciális ruhákat biztosítottak az expedíció számára már 2000-től - mondta lapunknak Dobson Tibor, a katasztrófavédelem szóvivője. (Ambrus Sándor ezt cáfolta, mondván, semmiféle munkaruhát nem kapott az expedíció.) Dobson Tibor szerint önkormányzati támogatásra is szükség volna a kutatás folytatásához. A katasztrófavédelem másban nem tud segíteni, hiszen sem szakembereik, sem eszközeik nincsenek a mederkotráshoz és az esetleges bombák hatástalanításához. Az utóbbi amúgy sem az ő feladatuk: egyedül a tűzszerészek robbanthatják fel a bombákat, lőszereket.
Ambrus Sándor azóta tárgyalt Medgyessy Péterrel. Az új kormány miniszterelnöke megígérte: az expedíció kiemelt közhasznú társaságként működhet a jövőben, ami azt jelenti, hogy költségvetési támogatással folytathatja a kutatást.
Vajta Zoltán
Bombák, lőszerek, tények
2001. március 28. Balatonvilágos: a Rózsa utca végén a magas partoldalból előkerült egy fémtárgy. A tűzszerész járőrparancsnok a tárgyat robbanótestnek (típus ismeretlen) minősítette, s azt a helyszín közelében megsemmisítette.
2001. június 28. Balatonakarattya, szabad strand: az Aligai út 29-31. szám közötti üres területnél a parttól körülbelül 5 méterre a vízből előkerült 1 darab RPG-43 típusú kézigránát. A kiérkező tűzszerész járőr, Zsolnay Gábor törzsőrmester a kézigránátot 16.40-kor felrobbantotta.
2001. június 29. Balatonfűzfő, Móló utca: újabb robbanótest, 1 darab 20 milliméteres páncéltörő gránát került elő. Pozsár János zászlós az előkerült eszközt hatástalanította.
2001. július 11. Balatonboglár, Szabadságliget, Ikarus üdülő: a parttól 95 méterre találtak egy nagy tömegű fémtárgyat. A helyszínre érkező tűzszerész, Bucsák Mihály százados a tárgyat megvizsgálta, majd nem robbanótestnek minősítette.
2001. július 16. A siófoki Ifjúság Campingből érkezett bejelentés szerint a kemping strandrészéről előkerült egy 120 milliméteres aknavetőgránát stabilizátor része. A robbanótestet Pozsár János zászlós a helyszínről elszállította.
2001. augusztus 2., Balatonakarattya: a vízből előkerült 1 darab TMI-42 M típusú harckocsiakna. Pozsár János zászlós az aknát robbantással megsemmisítette.
2001. augusztus 8., Balatonfűzfő: a strand vizéből előkerült 1 darab 42 M kézigránát, amelyet egy fürdőző hölgy a partra kivitt. Molnár János zászlós járőrparancsnok a kézigránátot hatástalanította.
2001. augusztus 10. Zamárdi: bejelentés érkezett, hogy a vízben egy robbanótestnek látszó tárgyat találtak. A kivonuló tűzszerész járőr a tárgyat megvizsgálta, és nem robbanótestnek minősítette.
2001. augusztus 17. Balatonvilágosról érkezett bejelentés, hogy a strandon a fürdőzök a vízben robbanótestre emlékeztető tárgyat észleltek. A tűzszerészek 1 darab TMI-42 M harckocsiaknát találtak, amelyet a helyszínen megsemmisítettek.
(Forrás: Magyar Honvédség, tűzszerész zászlóalj)
2002. május 15. Még el sem kezdődött a balatoni strandszezon, nagy mennyiségű II. világháborús lövedék került elő, ezúttal Balatonalmádiban. A 450 lövedéket, aknagránátot és fel nem robbant bombát egy zámolyi homokbányában robbantották fel. Az idősebb balatonalmádi lakosok elmondása szerint a mostani építkezés területén a világháború idején német lövészárok húzódott, ahol egy kisebb lőszerraktárt is őriztek a katonák. A németek akkor menekültek el, amikor erősen bombázták a területet. Most a környéken 12 házból mintegy 60 embernek kellett elhagynia otthonát, a lakók csak délután térhettek vissza. A tűzszerészek a területet aknamentesnek nyilvánították, arra azonban felhívták az építkezők figyelmét, hogy ott munkagéppel ne dolgozzanak.
(Forrás: MTI)
