rés a présen

„A barátom végül nem jött el”

Borbándi János pszichológus

  • rés a présen
  • 2021. március 17.

Lélek

„Családok, évtizedes baráti kapcsolatok hasadtak szét a társadalom által gerjesztett feszültségek mentén, ami korábban nem volt jellemző.”

rés a présen: Miről szól a Civil Csoport Hétvége?

Borbándi János: A Civil Csoport Hétvégét (CCH) 2012 óta rendezzük meg, minden évben egyszer. A rendezvény szakmai hátterét adó stáb tagjai csoport-pszichoterápiás módszerekben jártas szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek. Alapvető célunk, hogy elősegítsük a résztvevők társadalmi önismeretének gazdagítását. Minden évben olyan embereket várunk a rendezvényre, akik kíváncsiak arra, hogy milyen érzelmek, tudatos és tudattalan erők mentén vesznek részt az őket körülvevő kisebb-nagyobb közösségek, vagy akár a társadalom életében. Hogyan hatnak rájuk a csoportfolyamatok, illetve fordítva, az ő személyes világuk hogyan hat a csoportokra.

rap: A saját történeted hol találkozik a rendezvényével?

BJ: Az első rendezvény megszervezésére leginkább egyéni okunk volt: ezáltal próbáltuk megérteni az ekkorra már szűkebb köreinket is romboló társadalmi feszültségek működését. Például egy nagyon régi, közeli barátommal akkorra a korábban inkább csak egészséges vitákat gerjesztő politikai nézetkülönbségeink elkezdték rohamosan rombolni a személyes kapcsolatunkat. Képtelenek voltunk megérteni egymást, teljesen más nyelvet kezdtünk beszélni. Erősen foglalkoztatott a kérdés, hogy miközben sok szempontból hasonló közegből érkeztünk, alapvetően azonos emberi értékek mentén szerveztük az életünket, miért észleljük ennyire eltérően a bennünket körülvevő világot. Teljesen más „mozit” kezdtünk el nézni, és a két kép nyomokban sem egyezett. Az is érezhető volt, hogy ez nem feltétlenül belőlünk fakad, körülöttünk nagyon sokan számoltak be hasonló tapasztalatokról. Családok, évtizedes baráti kapcsolatok hasadtak szét a társadalom által gerjesztett feszültségek mentén, ami korábban nem volt jellemző. Ez az élmény vitt közel a CCH gondolatához, abban reménykedtem, hogy ha elkezdünk az élmények szintjén foglalkozni a társadalom és az egyén viszonyával, könnyebben megértjük egymást. A barátom végül nem jött el, nem is sikerült rendeznünk a sorainkat. Némi vigasz azonban, hogy az eddigi kilenc rendezvény során sokszor voltam tanúja, hogy egymást látszólag nagyon nem értő emberek felismerik egymásban a közös pontot, sőt magukra ismernek a másikban.

008-013_civil+momentum_1711

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.