rés a présen

„A barátom végül nem jött el”

Borbándi János pszichológus

  • rés a présen
  • 2021.03.17 20:55

Lélek

„Családok, évtizedes baráti kapcsolatok hasadtak szét a társadalom által gerjesztett feszültségek mentén, ami korábban nem volt jellemző.”

rés a présen: Miről szól a Civil Csoport Hétvége?

Borbándi János: A Civil Csoport Hétvégét (CCH) 2012 óta rendezzük meg, minden évben egyszer. A rendezvény szakmai hátterét adó stáb tagjai csoport-pszichoterápiás módszerekben jártas szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek. Alapvető célunk, hogy elősegítsük a résztvevők társadalmi önismeretének gazdagítását. Minden évben olyan embereket várunk a rendezvényre, akik kíváncsiak arra, hogy milyen érzelmek, tudatos és tudattalan erők mentén vesznek részt az őket körülvevő kisebb-nagyobb közösségek, vagy akár a társadalom életében. Hogyan hatnak rájuk a csoportfolyamatok, illetve fordítva, az ő személyes világuk hogyan hat a csoportokra.

rap: A saját történeted hol találkozik a rendezvényével?

BJ: Az első rendezvény megszervezésére leginkább egyéni okunk volt: ezáltal próbáltuk megérteni az ekkorra már szűkebb köreinket is romboló társadalmi feszültségek működését. Például egy nagyon régi, közeli barátommal akkorra a korábban inkább csak egészséges vitákat gerjesztő politikai nézetkülönbségeink elkezdték rohamosan rombolni a személyes kapcsolatunkat. Képtelenek voltunk megérteni egymást, teljesen más nyelvet kezdtünk beszélni. Erősen foglalkoztatott a kérdés, hogy miközben sok szempontból hasonló közegből érkeztünk, alapvetően azonos emberi értékek mentén szerveztük az életünket, miért észleljük ennyire eltérően a bennünket körülvevő világot. Teljesen más „mozit” kezdtünk el nézni, és a két kép nyomokban sem egyezett. Az is érezhető volt, hogy ez nem feltétlenül belőlünk fakad, körülöttünk nagyon sokan számoltak be hasonló tapasztalatokról. Családok, évtizedes baráti kapcsolatok hasadtak szét a társadalom által gerjesztett feszültségek mentén, ami korábban nem volt jellemző. Ez az élmény vitt közel a CCH gondolatához, abban reménykedtem, hogy ha elkezdünk az élmények szintjén foglalkozni a társadalom és az egyén viszonyával, könnyebben megértjük egymást. A barátom végül nem jött el, nem is sikerült rendeznünk a sorainkat. Némi vigasz azonban, hogy az eddigi kilenc rendezvény során sokszor voltam tanúja, hogy egymást látszólag nagyon nem értő emberek felismerik egymásban a közös pontot, sőt magukra ismernek a másikban.

008-013_civil+momentum_1711

 
Fotó: Németh Dániel

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A bizonytalanság tudománya

  • Fekete Émi

Betlen Anna a nemváltoztatás és transzmozgalom kritikusaként minősítette a nemi egyedfejlődésről, az interszexualitásról, valamint a nemi átalakító kezelések egyes egészségügyi kérdéseiről szóló írásaimat. Bírálata szerint „nagyrészt fikciókra, tisztázatlan, átgondolatlan állításokra” alapoztam tételeimet. 

Az örök másodikok

  • Nagy István

Hiába számít Wales legsikeresebb együttesének a Manic Street Preachers, a top pozíció eddig csak egyszer, a This Is My Truth Tell Me Yoursszal jött össze nekik a brit albumlistán, és annak is már 23 éve.

Ismétlő órák

  • Bacsadi Zsófia

1921. szeptember 27-én született Jancsó Miklós, a magyar mozgóképkultúra sokat vitatott főalakja. Legfőbb ideje, hogy utánanyúljunk, amíg nem távolodik túl messzire.

Kosztümben

  • TPP

A Füst Milán-regény adaptálásával régi álmát valósítja meg a hosszú kihagyás után a filmezéshez a fesztiváldíjakkal elhalmozott, Oscar-jelölt Testről és lélekről című filmmel visszatért, ekként nagyobb s drágább tervek megvalósítására jobb eséllyel pályázó Enyedi Ildikó.

Álljunk meg egy szóra!

  • Novák Piroska

Husz Ágnes keramikusművész 1994 óta él és dolgozik Japánban. A Tomeishi-projekt, egy nemzetközi színtérre tervezett utazó kiállítás tavaly debütált Tokióban. A budapesti helyszínre érve az anyag már olyan friss és helyspecifikus darabokkal is bővült, amelyek a nyáron készültek Kecskeméten, a Nemzetközi Kerámia Stúdióban.

Szörnyeink

  • Rádai Andrea

Ritkán fordul elő, hogy epikus mű színházi adaptációja nem hagy hiány­érzetet maga után. A Káli holtak ilyen, sőt a feldolgozás bizonyos értelemben meg is haladja az alapjául szolgáló regényt, de legalábbis megoldásokat kínál a szöveg vélt vagy valós problémáira.

„Két évig pihentem”

  • Csáki Judit

Lassan negyven éve a Katona társulatának tagja. Most leg­újabb bemutatója, a Káli holtak kapcsán kérdeztük a hosszú szériákról, a pihenésről és a színház szerepéről.

„Remélem, vicces”

Humor, irónia, szokatlanság keveredik az alakjában. Kaposváron végzett, tagja volt Bodó Viktor társulatának, majd szabad­úszóként számos – főleg független – produkcióban dolgozott, amelyek közül talán A halál kilovagolt Perzsiából volt a legki­emelkedőbb. Útkeresésről, stand-upról, és az egykori SZFE-ről is beszélgettünk.

„Mintha egy démon”

  • Szentgyörgyi Rita

A római székhelyű NoGravity Company alapítója egyedülálló összművészeti előadásokat hoz létre saját fejlesztésű színházi gépek és koreográfiai technikák segítségével. A társulat a megújult Budapesti Őszi Fesztiválra, a Dante halálának 700. évfordulójára tervezett Infernóval érkezik, hogy háromdimenziós koreográfiával, repülő táncosokkal és káprázatos jelmezekkel repítsenek el minket a barokk kor illúziószínházába.