rés a présen

„A barátom végül nem jött el”

Borbándi János pszichológus

  • rés a présen
  • 2021. március 17.

Lélek

„Családok, évtizedes baráti kapcsolatok hasadtak szét a társadalom által gerjesztett feszültségek mentén, ami korábban nem volt jellemző.”

rés a présen: Miről szól a Civil Csoport Hétvége?

Borbándi János: A Civil Csoport Hétvégét (CCH) 2012 óta rendezzük meg, minden évben egyszer. A rendezvény szakmai hátterét adó stáb tagjai csoport-pszichoterápiás módszerekben jártas szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek. Alapvető célunk, hogy elősegítsük a résztvevők társadalmi önismeretének gazdagítását. Minden évben olyan embereket várunk a rendezvényre, akik kíváncsiak arra, hogy milyen érzelmek, tudatos és tudattalan erők mentén vesznek részt az őket körülvevő kisebb-nagyobb közösségek, vagy akár a társadalom életében. Hogyan hatnak rájuk a csoportfolyamatok, illetve fordítva, az ő személyes világuk hogyan hat a csoportokra.

rap: A saját történeted hol találkozik a rendezvényével?

BJ: Az első rendezvény megszervezésére leginkább egyéni okunk volt: ezáltal próbáltuk megérteni az ekkorra már szűkebb köreinket is romboló társadalmi feszültségek működését. Például egy nagyon régi, közeli barátommal akkorra a korábban inkább csak egészséges vitákat gerjesztő politikai nézetkülönbségeink elkezdték rohamosan rombolni a személyes kapcsolatunkat. Képtelenek voltunk megérteni egymást, teljesen más nyelvet kezdtünk beszélni. Erősen foglalkoztatott a kérdés, hogy miközben sok szempontból hasonló közegből érkeztünk, alapvetően azonos emberi értékek mentén szerveztük az életünket, miért észleljük ennyire eltérően a bennünket körülvevő világot. Teljesen más „mozit” kezdtünk el nézni, és a két kép nyomokban sem egyezett. Az is érezhető volt, hogy ez nem feltétlenül belőlünk fakad, körülöttünk nagyon sokan számoltak be hasonló tapasztalatokról. Családok, évtizedes baráti kapcsolatok hasadtak szét a társadalom által gerjesztett feszültségek mentén, ami korábban nem volt jellemző. Ez az élmény vitt közel a CCH gondolatához, abban reménykedtem, hogy ha elkezdünk az élmények szintjén foglalkozni a társadalom és az egyén viszonyával, könnyebben megértjük egymást. A barátom végül nem jött el, nem is sikerült rendeznünk a sorainkat. Némi vigasz azonban, hogy az eddigi kilenc rendezvény során sokszor voltam tanúja, hogy egymást látszólag nagyon nem értő emberek felismerik egymásban a közös pontot, sőt magukra ismernek a másikban.

008-013_civil+momentum_1711

 
Fotó: Németh Dániel

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.