"A kádat elvitték vasgyűjtésbe" - Frank Lászlóné Recski Katalin önkéntes tűzoltó

  • Beszterczey Judit
  • 2010. július 8.

Lélek

Legmagasabb elismerést, arany fokozatot értek el a kevermesi női tűzoltók a tavaly megrendezett nemzetközi önkéntes tűzoltó-olimpián, a csehországi Ostravában. Vezetőjüket, a 2100 lelket számláló Békés megyei község önkéntes tűzoltóparancsnokát pedig májusban emlékplakettel tüntette ki a Magyar Tűzoltószövetség. Frank Lászlóné Recski Katalin úttörőként lett önkéntes tűzoltó, később ott ragadt a mozgalomban. Beszterczey Judit

Legmagasabb elismerést, arany fokozatot értek el a kevermesi női tűzoltók a tavaly megrendezett nemzetközi önkéntes tűzoltó-olimpián, a csehországi Ostravában. Vezetőjüket, a 2100 lelket számláló Békés megyei község önkéntes tűzoltóparancsnokát pedig májusban emlékplakettel tüntette ki a Magyar Tűzoltószövetség. Frank Lászlóné Recski Katalin úttörőként lett önkéntes tűzoltó, később ott ragadt a mozgalomban.

*

Magyar Narancs: Hogyan lett tűzoltó?

Recski Katalin: A nyolcvanas években ifjúsági úttörő tűzoltóként kezdtem, a fiúkkal együtt. Elsősorban a csapatszellem ragadott meg. Az úttörőévek után szünet következett, de 1996-ban a kevermesi női csapat alapítói közt voltam. Tíz lányt sikerült mozgósítanunk, ebből öten alkotjuk a "kemény magot". Az első verseny, amelyen indultunk, 2000-ben volt Tatán, és ezt meg is nyertünk. Azt hiszem, ez a legkellemesebb élményem a mozgalommal kapcsolatban: zöldfülűként azonnal országos versenyt nyertünk. Amúgy a községben komoly hagyománya van az önkéntes tűzoltásnak, nemcsak férfi- és női csapat, de önálló ifjúsági lány- és fiú-tűzoltócsapat is van a faluban: ez utóbbiakat két segítőtársammal együtt én vezetem.

MN: Hány önkéntes női tűzoltóról tud?

RK: Lehetnénk többen is, de azért szinte minden megyében összeáll egy néhány fős csapat. A nemzetközi versenyeken, a tűzoltó-olimpián azt látjuk, hogy Ausztriából és Németországból érkezik a legtöbb nő.

MN: Mi történik, ha tűz üt ki? Mit tehet?

RK: A kevermesi önkéntes tűzoltónők - megfelelő képesítés és felszerelés híján - nem vehetnek részt vonulásokon, tűzoltásban. Az önkéntesek ugyanis kizárólag akkor olthatnak tüzet, ha elvégeznek egy 40 órás, alapfokú önkéntes tűzoltótanfolyamot, orvosi alkalmasságival rendelkeznek, valamint az egyesületet is ellátták megfelelő felszereléssel. Nekem van meg egyedül a 10 személyből álló női csapatból az alapfokú vizsgám: ketten éppen szülni mennek, a többi lányt pedig eddig kizárólag a hagyományőrzés érdekelte, de a következő tűzoltóvizsgának ők is nekiugranak. Ám hiába teszik le az egyébként nagyon hasznos vizsgát, ha felszerelés - például tűzoltóautó - híján vagyunk. De a hivatásos tűzoltónőkre sem jellemző, hogy vonulnak, inkább irodai munkát végeznek. Én egyébként tavaly megszereztem az alapfokú vizsgát, de tűzoltóautó és kellő létszám híján nem vonulhatok, csupán magánemberi minőségemben segíthetek - bár ehhez vizsga se kell. Néhány éve egy közeli házban csaptak fel a lángok, átterjedt a tűz a meggyújtott avarról. Akkoriban még jó volt a tűzoltóautónk: nagy példaképem, a kevermesi önkéntesek pártfogója, Domsik Jani bácsi jött ki a kocsival. A tűzcsap viszont éppen a házzal szemben volt. Nosza, előkaptuk a tömlőket, így mire megérkeztek a hivatásosok, már elejét vettük a bajnak. Olyan is előfordult, hogy a közeli temetőnél gyulladt lángra a gaz, ami majdnem elérte az egyik házat is. Ott gereblyével és kapával sikerült megfékeznünk a vörös kakast. Évente három-négy tűzeset van Kevermesen, de hangsúlyozom, én szigorúan csak magánemberként vehetek részt az oltásban. Viszont a közeli Tótkomlóson az önkéntesek - köztük két nő is - rendszeresen részt vesznek a oltásban.

MN: Ha képesítés híján, önkéntes tűzoltóként nem vonulhatnak, nem kapnak riasztást, akkor mégis, mire jó ez az egész?

RK: Verseny és hagyományőrzés. Bemutatót tartunk a falunapon, és rengeteg versenyen veszünk részt. Legelőször 2001-ben, Finnországban voltunk az úgynevezett tűzoltó-olimpián, ahol azonnal ezüst minősítést szereztünk. 2005-ben nemcsak a kevermesi női csapat, hanem az ifjúsági fiú önkéntes alakulat is eljutott a horvátországi olimpiára, tavaly pedig legmagasabb fokozattal, arany minősítéssel tértünk haza Ostravából. Mindezt persze nem adják ingyen, naponta két-három órát gyakorlunk a lányokkal. Mindenki tudja a kötelességét: időre szereljük össze a tömlőket, a motort, az osztóvillát és a tűzoltó fecskendőt, majd a célvonalhoz futunk. Hibapont nélkül kell teljesíteni: nem lehet csavarodás a tömlőben, nem beszélhetünk szerelés közben, nem hagyhatjuk el a felszerelést. Pontlevonás jár például azért, ha nem a szabályzatnak megfelelően hajtjuk végre a feladatot. Nevezhetnénk a vizes szerelés kategóriában is, de sajnos elromlott a 800-as kismotorfecskendőnk, egy ideje nem működik a tűzoltóautónk sem, a tűzoltó kádunkat pedig tavaly lopták el: elvitték a vasgyűjtésbe.

MN: Május elején a legrangosabb elismerést, a gróf Széchenyi Ödön-emlékplakettet kapta meg a Magyar Tűzoltószövetségtől, sőt, a Békés Megyei Hírlap szavazásán a "hét embere" lett.

RK: Sosem számítottam ekkora elismerésekre, egyáltalán nem tudtam arról például, hogy kitüntetnek. A plakettet évente tíz ember kaphatja meg. Május másodikán, a Pásztón rendezett országos tűzoltónapon vehettem át az elismerést, az indoklás szerint a tűzvédelem érdekében tett példamutató tevékenységemért. A munkahelyemen, a Kevermesi Takarékszövetkezetben ért a hír, hogy mindenképp vegyek részt az ünnepségen, mert nem véletlenül kaptam névre szóló meghívót.

Figyelmébe ajánljuk