Állásbörze az Erzsébetvárosban: Marós leszel vagy katona

  • K. R.
  • 2000. október 19.

Lélek

Nem mondhatnám, hogy egy súlyosan-reménytelenül leszakadó réteg jött volna el múlt héten az Almássy térre, a VII., VIII., IX. és X. kerületi munkaügyi központok összevont állásbörzéjére. Kilenckor kezdődött az esemény, és az első, déli gyorsmérleg szerint ugyanannyi huszonéves jött érdeklődni, mint harmincas vagy középkorú, összesen vagy négyszázan. Iskolai végzettség szerint annyi nyolcosztályos kerülgette az üldögélő munkaadókat, mint sokdiplomás, de a
Nem mondhatnám, hogy egy súlyosan-reménytelenül leszakadó réteg jött volna el múlt héten az Almássy térre, a VII., VIII., IX. és X. kerületi munkaügyi központok összevont állásbörzéjére. Kilenckor kezdődött az esemény, és az első, déli gyorsmérleg szerint ugyanannyi huszonéves jött érdeklődni, mint harmincas vagy középkorú, összesen vagy négyszázan. Iskolai végzettség szerint annyi nyolcosztályos kerülgette az üldögélő munkaadókat, mint sokdiplomás, de a

legtöbben az érettségizettek

voltak, és minden tizedik talált is valami munkát, már ha találásnak lehet nevezni azt, hogy valamelyik cég behívta elbeszélgetésre, interjúra.

Az állásbörze egyébként úgy működik, hogy a munkaadókat felkérik a munkaügyi központok, hogy ha van néhány betöltetlen státusuk, fáradjanak már el, és segítsenek egy kicsit a munkanélküli-helyzet alakításában. A rendszer persze azért nem ennyire egyértelmű. Arra például soha nem tettem volna fel egyhavi munkanélküli-járadékot, hogy kétezerben Magyarországon a legkeresettebb állás az informatikus mellett

a marós és a kőfaragó

lesz. Pedig egy vasúti kocsikat gyártó cég és egy műköves szövetkezet annyira keresi a marósokat és a kőfaragókat, hogy hívás nélkül is megjelennek mindenütt, ahol állásbörzét gyanítanak. De a lendületben lévő magyar gazdaság elemi erővel szívna fel szőnyegszövőket, portásokat, ABC-eladókat, kőműveseket, ácsokat és nőiruha-készítőket is, minden mennyiségben. A biztosítási és porszívóügynököket most nem említem, a szakma nehézségeiről szóló tragédia kötelező olvasmány az iskolákban, bár nem hinném, hogy emiatt lenne hiány házalókból.

Mint ahogy a tanfolyamokból sincs hiány. Persze lehet, hogy csak rosszkor jártam arra, de valahogy úgy tűnt, nem kapkodnak az elakadt sorsúak a 95 ezer forintos Pedi-Suli kéz- és lábápoló-műkörömépítő tanfolyam után, ahogy a társasházi közösképviselő-iskoláért sem volt nagy a tülekedés 84 ezerért. Igaz, közös képviselői oklevélért négyszáz tanórát kellene (lehetne) végigülni (talán egy aládúcolt bérház huzatos lichthofjában), majd a végén írásbeli, szóbeli vizsgát tenni és egy szakdolgozatot írni. Ennél már ígéretesebbnek tűnt a vendégkísérő és hivatásos házigazda felsőfokú szakképzés kétszázezerért (a díj egy részét a munkaügyi központ állja), a csábító ajánlatban csak a hiányzó munkaköri leírás jelentett némi bizonytalanságot.

Bár nem sokat reméltek, de a rend kedvéért eljöttek a börzére

a honvédség

hadkiegészítő parancsnokságától is. A szervezők elmondása szerint a honvédséget mindig elhívják az ilyen eseményekre, hadd toborozzanak kedvükre. A történelem során azonban toborzás alkoholizálás nélkül még nem volt sikeres, a legnagyobb vészben is csak szénrészeg emberekkel lehetett keresztet íratni a belépési nyilatkozatra. Most viszont csak ásványvíz volt és egy kis asztalka a sok között, mögötte két fiatal tiszt, egy férfi és egy nő várta azokat a speciális igényű fiatalokat, akiknek szerződéses szolgálati viszonyra fájt a foguk. A honvédség nem ígér sokat, de azt biztosan be is tartja. Havi negyvenezer bruttót kínál, és azt, hogy a szerződéses munkaviszony biztosan lejár 40, illetve tiszti fokozat esetén 45 éves korban. Ezt követően a honvédségnek nem áll módjában munkát adni. Persze a negyvenezer bruttó csak irányadó, "nagyfrekvenciás és ionizáló sugárzásnak, illetőleg mérgezésnek kitett beosztásokban" például akár havi plusz 12 ezer forinttal is megfejelhető az illetmény. Cserébe a honvédség 18-30 éves kort, büntetlen előéletet és kezdeti egészséget kér.

A fiatal toborzó százados elmondása szerint asztaluknál nem volt túl nagy roham, de azért tíz ajánló brosúrát sikerült elpasszolni, ami a fővárosban nagy dolog. Vidáman beszélt a katonaélet szépségeiről, a valahová tartozás biztonságáról, és csak akkor kezdett sietősen pakolászni, amikor valóságos piaci fizetésekről esett közöttünk szó.

K. R.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.