"Létrejöhet akár egy szorongásos zavar is" - Peer Krisztina pszichológus a karantén hatásairól

Milyen pszichológiai kockázatokkal jár az otthoni karantén? Mit tehetünk azért, hogy megőrizzük a józanságunkat, és szülőként segítsük gyerekeinket e mindenki számára új helyzetben?

Magyar Narancs: A hirtelen és kényszerű életmódváltás megterhelheti a mentális állapotunkat, a társas érintkezés visszaszorítása adott esetben nyomasztó is lehet. Közben pedig megállás nélkül áradnak a vírusterjedésről szóló hírek.

Peer Krisztina: Társadalmi krízishelyzetben élünk, és ennek megvannak a maga szociálpszichológiai jellegzetességei, nem hisszük el, hogy mi történik, bagatellizáljuk, különböző védőmechanizmusokhoz nyúlunk. De mindenképpen megélünk egy kontrollvesztést a saját életünkkel kapcsolatban, kénytelenek vagyunk alkalmazkodni és azzal szembesülni, hogy vannak dolgok, amelyeket nem tudunk uralni. Ez természetes módon növeli a szorongást és feszültséget generál. Vannak félelmeink, például, hogy megbetegszik valamelyik szülőnk, de emellett elér olyan irracionális alapú szorongás is, ami nem konkretizálható, éppen ezért nem oldja fel az, ha azt olvassuk a hírekben, hogy minket nem érinthet súlyosan a vírus a korunk miatt.

A kérdés az, mit tudunk kezdeni a saját szorongásunkkal. Ami világjárványtól függetlenül jelen lehet az életünk más területein, párkapcsolatban, munkában, társas kapcsolatok terén. Az egyik területen tapasztalt feszültség negatív hullámot indíthat el, így létrejöhet akár egy szorongásos zavar is. A praxisomban is van olyan kliens, akinél a járványhelyzet beindított egy szorongáskört. Többek között az önismeret mélységétől függ, hogy mennyire tudunk bejáratott szorongásoldó technikákhoz nyúlni egy olyan új helyzetben, amely valójában példátlan – talán a klímadepressziót vagy
-szorongást hozhatjuk csak analógiának.

Peer Krisztina klinikai gyermek-szakpszichológus

 

Hangsúlyozom, itt nem a „pánikérzés” elkerüléséről beszélek: a kezdeti felfokozott érzelmi-szorongásos állapot megengedhető magunknak, sőt, ha megengedjük magunknak, sokszor lecsillapodik, átfordul aktivitásba, és pont az aktivitás kezdi el feloldani. Tehát a szorongás nem feltétlen valami nagy baj, mert hasznosítható, de ha túl magas a szintje, debilizálhat.

MN: Mivel otthon vannak a gyerekek, és sokan otthonról dolgoznak, a családok most biztosan lényegesen több időt töltenek egymással a négy fal között.

PK: Ez egyértelműen kihívás elé állítja a családokat: meg kell oldani a közös otthonlétet, és iskolás gyerekeknél ki kell alakítani az online oktatás közegét. Fokozódhat a civakodás az apróságokon, hiszen több a feszültség, több az interakció és össze vagyunk zárva. Érdemes tudatosan ráfordulni a nyakunkba kapott helyzetre: első lépésként összeülhet a családi kupaktanács, hogy megbeszéljük, mivel állunk szemben együtt és egyénileg, ki mire gondol, mi fog történni, milyen aggodalmai vannak. Úgy, hogy választ valószínűleg ezekre nem fogunk tudni adni.

A második lépés: tartsunk napirendet, mert rendszert visz a zűrzavarba, és ez kapcsolódjon valahogyan a hétköznapi, normális napirendhez. Ugyanakkor felkelünk, felöltözünk, reggelizünk, és elkezdünk valamit csinálni, ez bármi lehet, nem muszáj, hogy tanulás legyen, a keretezés a fontos. Így kialakulnak a közös értékek és az azokat biztosító szabályok, mert ebben a helyzetben új dolgokat várunk el egymástól. Például mi a férjemmel 3 gyerek mellett vagyunk home office-ban, vagyis Skype-on fogadom a klienseimet, ami pszichológusként is teljesen új helyzet nekem. Az volt a kérésem, hogy a Skype-terápia ideje alatt csöndesen játsszanak. Persze benne van, hogy nem sikerül, ezért a klienseim felé kommunikálom, hogy most egy emeleti szobában vagyok csukott ajtónál, a földszinten, másik szobában van a családom. Mielőtt dolgozni kezdünk, amit blokkokban csinálunk, figyelünk arra, hogy töltsünk minőségi időt a gyerekeinkkel.

Nálunk az otthoni élet fontos új közös szabálya lett, hogy békességre törekszünk a testvéreinkkel és egymással. Ezeket a „szabályokat” felírtuk egy papírra, a gyerekek illusztrálták, és kitettük a konyhába. Esténként pedig röviden értékeljük, hogyan voltunk aznap velük, mi sikerült, mi nem, mire figyeljünk holnap. A szülők ugyanúgy. Ha sikerült betartani az együttélés szabályait, épülhet erre jutalmazásos rendszer, nálunk az a jutalom, hogy az illető kiválaszthatja, mi legyen az ebéd, illetve mi legyen a családi mozin a film. A Filmekről, melyek pszichológiailag értékesek és érdekesek Facebook-csoportban korosztá­lyonként el is kezdték gyűjteni a filmajánlásokat. Az új helyzetben nehezen megoldható az énidő, ez a pszichológusok egyik kedvenc kifejezése, de nem kell nagy dolgokra gondolni, inkább fontos apróságokra: egy kutyasétáltatás, egyedüli séta vagy egy kedvelt étel elkészítése, vagy akár az, hogy most 9 órát szeretnék aludni. Tehát valami olyan, amiről tudjuk, hogy pozitívan hat, jólesik, és csak nekünk.

MN: Az egyedül élők helyzete fordított, rengeteg énidő mellé minimális társas érintkezés jut.

PK: Ugyanilyen tudatossággal lehet figyelni arra, hogy tartsák a kapcsolatokat valamilyen formában, online vagy telefonon. A barátok, család pedig figyeljen oda arra, aki egyedül él, ő pedig kérhessen segítséget. Az egyedül lévők mentális állapotán segíthet, ha tudatosan csinálnak valami olyat, amit régóta szerettek volna, elolvasni a halogatott könyvet, megnézni a filmet. Sokat adhat, ha odafigyelünk a testünkre, foglalkozunk a saját egészségi állapotunkkal.

MN: Hogyan segítheti a szülő a gyerek otthoni tanulását?

PK: A napirend tartása mellett be kell indítani a kommunikációt a tanárokkal, a többi szülővel, és többet kell kommunikálni a gyerekkel. A szülő ne vegyen fel tanárszerepet otthon, tehát ne értékelje a gyerek munkáját, teljesítményét, az a tanár dolga. Nagyon sok függ attól, hogy a tanár milyen rendszer szerint szervezi a tanulást, mennyire és hogyan van jelen a folyamatban, és hogyan tudja megtalálni a közös platformot a szülővel.

Praktikus, egyszerű dolog: csináljunk helyet az iskolai tanulásnak, nem a házi feladatnak, hanem a tanulásnak. Amikor lejár a nap, rendet lehet rakni, el lehet pakolni. Mindezt egyébként egy pszichológusok által összeállított kisokos alapján mondom. Az utóbbi napokban elképesztő tempóban mozdult meg a pszichológus- és a pedagógusszakma. Az Online otthonoktatás csoportban rengeteg segítséget kaphat pedagógus és szülő is, pörögnek a felajánlások, ötletek. Az utóbbi napokban alakult a pszichológusok zárt csoportjaként egy szakmai felület, ahol egymást segítjük a mostani krízishelyzetben, megosztjuk a kérdéseinket és tudásunkat.

Hogyan alakítsuk át a szülőkonzultációt? A terápiás ülést? Hogyan hat a helyzet egy autista gyerekre? Hogyan lehet hatékonyan online segítséget nyújtani és mik ennek a veszélyei? Hogyan lehet segíteni az egészségügyi dolgozók mentális jóllétét? Úgy látom, a krízishelyzet beindítja az emberi együttműködést, elképesztő hatékonysággal kezdenek összedolgozni emberek, és átállnak egy szolidáris, a másik emberért felelős működésmódra.