A szülés utáni depresszió gyógyítása

Együtt vagy egyedül?

Lélek

A szülés utáni depresszió még mindig tabutémának számít Magyarországon, pedig több helyen is eredményesen foglalkoznak a gyógyításával. A betegség az édesanyák 10–15 százalékát érinti, a koronavírus okozta stressz pedig csak tovább fokozhatja a kockázatát.

„A szülésem után megjártam a poklot” – emlékszik vissza Anna. A 41 éves közgazdász zavartalan terhesség után szülte meg kislányát tavaly nyáron. A szülés, bár viszonylag gyorsan zajlott, fájdalmas volt, de a kórházból hazaérve kezdett igazán elhatalmasodni rajta a kétségbeesés. Van-e elég teje, hogyan tud majd gondoskodni a babájáról – ilyen kérdések kínozták, míg már aludni sem tudott, így végül a háziorvosához fordult altatóért. De akkor már ez sem segített. „Ekkor ismertem fel, hogy ez lehet a szülés utáni depresszió. Onnan tudtam, hogy létezik ilyen, hogy volt egy barátnőm, akinél mindkét baba után pszichózis alakult ki. A második után öngyilkos lett.”

Anna végül pszichiáterhez fordult, aki gyógyszeres kezelést írt elő neki, ami ugyan sokat segített az állapotán, mégis azt mondja, „még most sem a régi”. Megnehezítette a helyzetét, hogy erre a terhelt időszakra rárakódott a koronavírus miatt érzett szorongás és a karanténnal járó bezártság is. Az édesanyának korábban egy csecsemős nővérként dolgozó bébiszitter és saját szülei segítettek felváltva, de a vírus miatt magára maradt. „Két hónap alatt egyszer merészkedtem ki a lakásból. Azt hittem, be fogok kattanni, már a hobbijaimhoz sem volt semmi kedvem.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.

Három méterrel a tenger szintje alatt

Április 13-a, hétfő reggel. Még csípős a tavasz, de lassan vége a fűtési szezonnak. Mindenhol kialvatlan emberek, a munkavégzés akadozik. Minden második ember csalódott. Elcsalódott, mondják, elcsalták! Többen szervezni kezdik a kivándorló bulikat. Mások csöndben csomagolnak.