"Elnézést, ön nem a Bucsek?" - kérdezte állítólag egyszer Portisch Lajos nagymester egy dunaújvárosi szimultán alkalmával, amikor is idősb Bucsek szimplán megmattolta a világhírű vendéget. Ezt nem akárhonnan, egyenesen másodkézből, Maxi közvetítésével magától nagybátyjától, Bucsek úrtól tudjuk, aki is minden létezhető alkalommal feleleveníti e huszárcsíny történetét.
Bucsek úr végzettségét tekintve egyébként villanyszerelő - de nem akármilyen: saját elmondása szerint két percig létra nélkül is bármikor megáll a levegőben. Aligha véletlen tehát, hogy gyakran teszi próbára tudását (egyszersmind őrzőangyala türelmét) a műszaki tárgyú kísérletek területén is. Szerkesztett ő már akkumulátorról működő elektromos kapásjelzőt (a damilra illesztett műanyag ruhacsipesz volt hivatott zárni az áramkört, és a fene se érti, miért nem szólalt meg soha a sátor mélyén elhelyezett bringacsengő), már-már micsurini magasságokat idéz a PIKO-motor és a konyhai páraelszívó párosításából született legendás hajszárítója, amely kettőhúszra kötve - az M and M csokigolyókkal ellentétben - a feltaláló kezében olvad el. Egy élet főműveként is értékelhetjük a frissen vásárolt fekete-fehér Orionhoz konstruált távirányítóját. A főpróba a vártnál is fényesebbre sikerült. "No, melyik adóval kezdjük?" - kérdezte kedélyesen a családfő a sokat tapasztalt, akkor épp a kanapé mögött
harcálláspontot elfoglalt
hozzátartozókat. Aztán megnyomta a gombot, és a tévé látványosan leégett. De dobott már nagyot a Bucsek család az élet más területén is: történt, hogy a nyolcvanas években a klasszikus bécsi shoppingutak egyikéről egy music centerrel tértek meg, majd - hetekkel később - bizonyos Mehrwertsteuer-ügyek a határra szólították vissza őket.
- De melyik határra kell menni? - kérdezte a családfő.
- Melyikre, melyikre?! Hát a jugóra - válaszolta tréfás-ingerülten az egyik rokon.
Több se kellett, másnap el is indultak jó korán. Röszkénél ugyan kicsit értetlenül fogadták őket, de Hegyeshalomnál, néhány órával később pillanatok alatt elintézték a dolgot. Az út alig valamivel került többe, mint maga a center.
S ha már az utazásnál tartunk, érdemes egy röpke kitérő erejéig megemlékeznünk egy hű társról, a huszonöt éves Skodáról. Irányjelzőként többnyire a gondosan instruált, hátra ültetett gyerekek mutogattak jobbra avagy balra, míg anyu azt az ejtőtartályként rendszeresített másfél literes kólásbutykost tartotta a tetőn, amiből a benzin egy háromméteres csövön keresztül a porlasztóba jutott. Egyszer aztán eljött a tél, s vele a probléma: nincs garázs, még valami baj éri Bucsekék szeme fényét. Apa állt elő a megváltó ötlettel:
elvermeli a kocsit
A méteres gödörbe tetővel lefelé borították a Skodát, hogy az oly szükséges alvázvédelmi munkákat minél egyszerűbben el lehessen végezni. Mielőtt elföldelték, még szépen be is nejlonozták a járművet, majd várták a kikeletet. Nagy volt a csodálkozás tavasszal.
Fia, Maxi unokatestvére sem esett messze a fájától: a családi legendáriumban csak doktor avagy professzor eposzi jelzővel szereplő ifjabb Bucsek gyerekkorának egyik szép epizódjaként emlegetik, hogy amikor a család csibeneveldét létesített, ő háromszáz pelyhes aprómarhát hajított ki szép ívben a padlásról, ily módon tanítva meg világelsőként a kiscsirkéket - igaz, meglehetősen rövid időre - repülni.
Birmann adjunktus,
Maxi szavait kölcsönözve, a női örömök forrása. ´ volt az, aki mindig azt mondogatta: Maxi, leszek én még nagy ember, egyszer még fel fogsz rám nézni. Hát Maxi mostanában csak néz. Igazi nagy seftekkel indult a pálya, a járat reggel hatkor indult Szabadkára, az adjunktus úr alvókája azonban közmondásos: hét órakor nem maradt más megoldás, taxi a határig. Hatezer-ötszázba fájt a bérautókázás (adjunktusunk saját bevallása szerint olyan ötszázra számított: ha a busz oda-vissza nyolcszáz...), így aztán nem maradt értelme a világjárásnak: emberünk szépen megvárta a buszt, majd, ahogy csak a legnagyobbak teszik, üres kézzel és zsebbel tért haza. Üzleti érzékének másik eklatáns példája: egyszer erősítőt cserélt bokszkesztyűért. Alig lépett a lakásba, az újsütetű Tyson máris pompás edzőpartnerre bukkant édesanyja személyében, akinek olyan balhorgot akasztott, hogy a néni bizony tíznél sem kelt fel az előszoba kövéről. Maxi szerint elég nehéz volt később elmagyarázni, hogy nem így akarta.
Tud ő persze gyengéd is lenni. Harmincöt évesen meghitt viszonyba keveredett egy húszon inneni leányzóval, aki már kapcsolatuk hajnalán a következő ellenállhatatlan ajánlattal állt elő. Adná ugyan el Hirmann adjunktus a tulajdonában lévő háromszobás kéglit, vennének abból két kisebbet, a maradék pénzből pedig élnek majd, mint Marci Hatvanban. Plusz biztosítékként pedig a hölgy teljes hivatalossággal szignál egy papírt, mely szerint öt éven át nem hagyja cserben. Felibe-harmadába meg is valósult ez a szép, érzelmes terv: az ügy per pillanat ott tart, hogy egy lakás már megvan (a lány nevén természetesen), az adjunktus úr kvázi
albérlői jogállásban
lakja a szerelmi fészket, a maradékpénz pedig szépen fogyogat. Maxi felnéz.
Úgy véljük, ennyiből is láthatja az intuitív olvasó: nem akármilyen familiáris táptalajból szökkent szárba a nagy mesélő karrierje. Ilyen hátországgal aligha eshet mély depreszszióba az ember. Maxit például akkor sem fogta el a kétségbeesés, amikor négy hónapnyi meghitt-boldog házasélet után egy este pokrócba csomagolva találta összes holmiját a lépcsőházban. "Nemrég volt lakásfelújítás, már megint festenek?" - kérdezte évődve hitestársát. "Nem, drágám, neked viszont szarral meszeltek" - érkezett a rövid, ám nyerseségében is hajszálpontos válasz. Fél óra múlva a tékozló fiú már a szülőház ajtaján kopogtatott.
S a szabadidő, a hobbi - kérdezi ilyenkor a mindig kíváncsi újdondász. Hősünk a Vajer Pál doktorral közös meghitt barangolásokat, kulturális élményekben gazdag ődöngéseket említi. Oly régi keletű ez a barátság, hogy Palival közösen fogalmazták meg Dévényi Tibi bácsinak a levelet, miszerint a Három kívánság csudateljesítő műsorának segedelmével ők bizony a Bayern Münchennel szeretnének focizni az Olympiahalléban. Másfél évtized elteltével is hűségesen várják a választ.
- boda-nyulasi -
