Torokszorító családi legendák II.: A volt kutyakozmetikus

szerző
- boda-nyulasi -
publikálva
1999/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Fájdalommal kell jelentenünk, a kutyakozmetikáról szőtt szép álmok elszálltak: nemrégiben megismert hősünk, Maxi (MaNcs, június 10.) a jövőben a Plaza helyén, mind a kilenc négyzetméteren bőrdíszműboltot nyit - a megtörhetetlen tulajdonos szerint még bőrtangát is lehet majd kapni. Múltkori dolgozatunkban főszereplőnknek a munka világában tett kiruccanásait taglaltuk, és méltánytalanul csekély teret szenteltünk családi és egyéb kapcsolatainak. Jöjjön tehát most ismét Maxi mint humán individuum, nem kevésbé pedig különféle professzorok és adjunktusok hihetetlen, de igaz történetei.

Fájdalommal kell jelentenünk, a kutyakozmetikáról szőtt szép álmok elszálltak: nemrégiben megismert hősünk, Maxi (MaNcs, június 10.) a jövőben a Plaza helyén, mind a kilenc négyzetméteren bőrdíszműboltot nyit - a megtörhetetlen tulajdonos szerint még bőrtangát is lehet majd kapni. Múltkori dolgozatunkban főszereplőnknek a munka világában tett kiruccanásait taglaltuk, és méltánytalanul csekély teret szenteltünk családi és egyéb kapcsolatainak. Jöjjön tehát most ismét Maxi mint humán individuum, nem kevésbé pedig különféle professzorok és adjunktusok hihetetlen, de igaz történetei.

"Elnézést, ön nem a Bucsek?" - kérdezte állítólag egyszer Portisch Lajos nagymester egy dunaújvárosi szimultán alkalmával, amikor is idősb Bucsek szimplán megmattolta a világhírű vendéget. Ezt nem akárhonnan, egyenesen másodkézből, Maxi közvetítésével magától nagybátyjától, Bucsek úrtól tudjuk, aki is minden létezhető alkalommal feleleveníti e huszárcsíny történetét.

Bucsek úr végzettségét tekintve egyébként villanyszerelő - de nem akármilyen: saját elmondása szerint két percig létra nélkül is bármikor megáll a levegőben. Aligha véletlen tehát, hogy gyakran teszi próbára tudását (egyszersmind őrzőangyala türelmét) a műszaki tárgyú kísérletek területén is. Szerkesztett ő már akkumulátorról működő elektromos kapásjelzőt (a damilra illesztett műanyag ruhacsipesz volt hivatott zárni az áramkört, és a fene se érti, miért nem szólalt meg soha a sátor mélyén elhelyezett bringacsengő), már-már micsurini magasságokat idéz a PIKO-motor és a konyhai páraelszívó párosításából született legendás hajszárítója, amely kettőhúszra kötve - az M and M csokigolyókkal ellentétben - a feltaláló kezében olvad el. Egy élet főműveként is értékelhetjük a frissen vásárolt fekete-fehér Orionhoz konstruált távirányítóját. A főpróba a vártnál is fényesebbre sikerült. "No, melyik adóval kezdjük?" - kérdezte kedélyesen a családfő a sokat tapasztalt, akkor épp a kanapé mögött

harcálláspontot elfoglalt

hozzátartozókat. Aztán megnyomta a gombot, és a tévé látványosan leégett. De dobott már nagyot a Bucsek család az élet más területén is: történt, hogy a nyolcvanas években a klasszikus bécsi shoppingutak egyikéről egy music centerrel tértek meg, majd - hetekkel később - bizonyos Mehrwertsteuer-ügyek a határra szólították vissza őket.

- De melyik határra kell menni? - kérdezte a családfő.

- Melyikre, melyikre?! Hát a jugóra - válaszolta tréfás-ingerülten az egyik rokon.

Több se kellett, másnap el is indultak jó korán. Röszkénél ugyan kicsit értetlenül fogadták őket, de Hegyeshalomnál, néhány órával később pillanatok alatt elintézték a dolgot. Az út alig valamivel került többe, mint maga a center.

S ha már az utazásnál tartunk, érdemes egy röpke kitérő erejéig megemlékeznünk egy hű társról, a huszonöt éves Skodáról. Irányjelzőként többnyire a gondosan instruált, hátra ültetett gyerekek mutogattak jobbra avagy balra, míg anyu azt az ejtőtartályként rendszeresített másfél literes kólásbutykost tartotta a tetőn, amiből a benzin egy háromméteres csövön keresztül a porlasztóba jutott. Egyszer aztán eljött a tél, s vele a probléma: nincs garázs, még valami baj éri Bucsekék szeme fényét. Apa állt elő a megváltó ötlettel:

elvermeli a kocsit

A méteres gödörbe tetővel lefelé borították a Skodát, hogy az oly szükséges alvázvédelmi munkákat minél egyszerűbben el lehessen végezni. Mielőtt elföldelték, még szépen be is nejlonozták a járművet, majd várták a kikeletet. Nagy volt a csodálkozás tavasszal.

Fia, Maxi unokatestvére sem esett messze a fájától: a családi legendáriumban csak doktor avagy professzor eposzi jelzővel szereplő ifjabb Bucsek gyerekkorának egyik szép epizódjaként emlegetik, hogy amikor a család csibeneveldét létesített, ő háromszáz pelyhes aprómarhát hajított ki szép ívben a padlásról, ily módon tanítva meg világelsőként a kiscsirkéket - igaz, meglehetősen rövid időre - repülni.

Birmann adjunktus,

Maxi szavait kölcsönözve, a női örömök forrása. ´ volt az, aki mindig azt mondogatta: Maxi, leszek én még nagy ember, egyszer még fel fogsz rám nézni. Hát Maxi mostanában csak néz. Igazi nagy seftekkel indult a pálya, a járat reggel hatkor indult Szabadkára, az adjunktus úr alvókája azonban közmondásos: hét órakor nem maradt más megoldás, taxi a határig. Hatezer-ötszázba fájt a bérautókázás (adjunktusunk saját bevallása szerint olyan ötszázra számított: ha a busz oda-vissza nyolcszáz...), így aztán nem maradt értelme a világjárásnak: emberünk szépen megvárta a buszt, majd, ahogy csak a legnagyobbak teszik, üres kézzel és zsebbel tért haza. Üzleti érzékének másik eklatáns példája: egyszer erősítőt cserélt bokszkesztyűért. Alig lépett a lakásba, az újsütetű Tyson máris pompás edzőpartnerre bukkant édesanyja személyében, akinek olyan balhorgot akasztott, hogy a néni bizony tíznél sem kelt fel az előszoba kövéről. Maxi szerint elég nehéz volt később elmagyarázni, hogy nem így akarta.

Tud ő persze gyengéd is lenni. Harmincöt évesen meghitt viszonyba keveredett egy húszon inneni leányzóval, aki már kapcsolatuk hajnalán a következő ellenállhatatlan ajánlattal állt elő. Adná ugyan el Hirmann adjunktus a tulajdonában lévő háromszobás kéglit, vennének abból két kisebbet, a maradék pénzből pedig élnek majd, mint Marci Hatvanban. Plusz biztosítékként pedig a hölgy teljes hivatalossággal szignál egy papírt, mely szerint öt éven át nem hagyja cserben. Felibe-harmadába meg is valósult ez a szép, érzelmes terv: az ügy per pillanat ott tart, hogy egy lakás már megvan (a lány nevén természetesen), az adjunktus úr kvázi

albérlői jogállásban

lakja a szerelmi fészket, a maradékpénz pedig szépen fogyogat. Maxi felnéz.

Úgy véljük, ennyiből is láthatja az intuitív olvasó: nem akármilyen familiáris táptalajból szökkent szárba a nagy mesélő karrierje. Ilyen hátországgal aligha eshet mély depreszszióba az ember. Maxit például akkor sem fogta el a kétségbeesés, amikor négy hónapnyi meghitt-boldog házasélet után egy este pokrócba csomagolva találta összes holmiját a lépcsőházban. "Nemrég volt lakásfelújítás, már megint festenek?" - kérdezte évődve hitestársát. "Nem, drágám, neked viszont szarral meszeltek" - érkezett a rövid, ám nyerseségében is hajszálpontos válasz. Fél óra múlva a tékozló fiú már a szülőház ajtaján kopogtatott.

S a szabadidő, a hobbi - kérdezi ilyenkor a mindig kíváncsi újdondász. Hősünk a Vajer Pál doktorral közös meghitt barangolásokat, kulturális élményekben gazdag ődöngéseket említi. Oly régi keletű ez a barátság, hogy Palival közösen fogalmazták meg Dévényi Tibi bácsinak a levelet, miszerint a Három kívánság csudateljesítő műsorának segedelmével ők bizony a Bayern Münchennel szeretnének focizni az Olympiahalléban. Másfél évtized elteltével is hűségesen várják a választ.

- boda-nyulasi -

szerző
- boda-nyulasi -
publikálva
1999/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...