Interjú

„Képtelen a mai napig”

Szegő Ágnes könyvtáros, történész, családfakutató

Tudomány

Szétszóratott emlékezet – magyar zsidó családtörténetek címmel jelent meg a közelmúltban a visszaemlékezés-kötete, ennek kapcsán kérdeztük az emlékezés fontosságáról és a könyv születéséről.

Magyar Narancs: Az egyik alapítója vagy annak a két Facebook-csoportnak, ahol a tagok megosztották a családi visszaemlékezéseiket a vészkorszak idejéről.

Szegő Ágnes: 1995 óta vezetem a Tiszafüredi Menóra Alapítványt. 2018-ban Vándor Károly, az alapítvány kurátora szorgalmazta, hogy lépjünk be a zsidó családfakutató világszervezetbe, az International Association of Jewish Genealogical Societiesbe, ennek volt feltétele az online csoport létrehozása, ahol jelenleg több mint 4500 tagunk van.

MN: Hogyan lett mindebből kötet?

SZÁ: Tavaly januárban a Menóra Alapítvány felkérést kapott a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítványtól, hogy a holokauszt 80. évfordulója alkalmából támogatnák egy ilyen könyv kiadását. Így kezdtük el a bőségesen érkező történeteket válogatni. A külföldről érkező szövegek többsége angolul íródott, ezért Erdős Bence, aki a könyv címét is kitalálta, 2020-ban létrehozta az angol nyelvű csoportot is. Ő kezdeményezte, hogy indítsunk egy családtörténet-írói versenyt, s a beérkező történetekből raktuk össze a könyvet. A nyertes családja az 1920-as években vándorolt ki Kubába, majd az 1960-as évek végén továbbmentek az Egyesült Államokba, és ott sikeresek lettek. Tíz évvel ezelőtt Eörsi Mátyás a 70. évforduló alkalmából hozta létre A holokauszt és a családom nevű Facebook-csoportot, s abból ilyen címen ki is adtak egy könyvet (Park Kiadó, 2015 – a szerk.). A mi célunk azonban nem csupán a holokauszttörténetek publikálása volt, hanem az, hogy bemutassuk, milyen szerepük volt a zsidóknak a történelmünkben.

MN: A könyv a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány és a Tiszafüredi Menóra Nyílt Alapítvány közreműködésével jelent meg. Mit kell tudni az alapítványról?

SZÁ: A Menóra Alapítvány eredeti célja a Tiszafüreden élt zsidóság segítése, szellemi és tárgyi emlékeinek ápolása, gondozása, az izraelita temető rendbehozatala és gondozása, a helyi és környékbeli zsidóság emlékének megőrzése volt. Majd ez fokozatosan bővült a magyarországi zsidóság emlékének ápolásával és a zsidó családtörténet feldolgozásával is. 2004-től több mártírmegemlékezést és kulturális rendezvényt bonyolítottunk le, könyveket adtunk ki, előadásokat tartottunk.

MN: Tetemesnek tűnik az elvégzett munka mennyisége.

SZÁ: A temetőt 1995 és 2000 között hozatta rendbe széles társadalmi összefogással az alapítvány, 2005-ben műemlékké nyilvánították. Szinte a nulláról indultunk. Fontos számunkra az 1770-es évek óta használt zsidó temető történetileg és művészettörténetileg jelentős sírköveinek és síremlékeinek, a híres rabbik sírházainak, az egykori zsinagóga áthelyezett oromdíszének megőrzése. Több mint 240 méter kerítést állítottunk, három épületet tettünk rendbe, két rabbi sírját is védi az egyik, ez a híres rabbik sírja felé emelt bibliai frigysátor, az óhelek. A harmadik épületben, a ravatalozóban, egy mártíremlékhelyet alakítottunk ki, ahol 1995-ben új táblákat állítottunk az első világháború, a munkaszolgálat, a holokauszt áldozatainak emlékére. Gránittáblák örökítik meg Tiszafüred egykori lakóit. Látható néhány fotó is az egykori zsinagógáról, amelynek annak idején az előterében állt ennek a táblának az eredeti márványpéldánya. Eredetileg a visszatértek, az a körülbelül hetven fő állíttatta a háború után. A zsinagóga épületét végül a MIOK eladta, a táblák a Kozma utcába kerültek. Minden név – több mint ötszáz, amelyeket csak fel tudtam kutatni Tiszafüredről és környékéről – szerepel az emléktáblákon. Az egykori téglagyár, a volt gettó területén 2005-ben helyeztünk el emléktáblát, de később a gyárat lebontották, így kerültek ezek a táblák is a temetőbe. Azóta már többször is rendbe tettük, gondoztuk a területet, de egyre kevesebb forrás áll rendelkezésünkre. Túlélők már nincsenek, és egyre kevesebb a leszármazott. Sajnos a 2000-ben mártíremlékhelyként kialakított ravatalozó nagyon rossz állapotba került, közösségi gyűjtéssel, pályázatokkal szeretnénk rendbe hozatni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.