"Nem érdekel senkit" - Elekes Zsuzsanna szociológus a kamaszok ivási szokásairól

  • Linder Bálint
  • 2010. január 14.

Lélek

Többet isznak-e nálunk a tinédzserek, mint Európában? Behozzák-e a magyar lányok a fiúkat? Megelőzheti-e a bor a töményet? És mennyire aggasztó, hogy a középiskolások körében nő a nagyivás? A téma kutatóját, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének docensét kérdeztük.
Többet isznak-e nálunk a tinédzserek, mint Európában? Behozzák-e a magyar lányok a fiúkat? Megelőzheti-e a bor a töményet? És mennyire aggasztó, hogy a középiskolások körében nő a nagyivás? A téma kutatóját, a Budapesti Corvinus Egyetem Szociológia és Társadalompolitika Intézetének docensét kérdeztük.

Magyar Narancs: Mióta és milyen módszerekkel vizsgálják a hazai középiskolások alkoholfogyasztási szokásait?

Elekes Zsuzsanna: A cselekmény két szálon zajlik, mindkettő nemzetközi kezdeményezés. Én az ún. "iskolavizsgálat a fiatalok alkohol- és egyéb drogfogyasztási szokásairól" (European School Survey Project on Alcohol and other Drugs - ESPAD) összeurópai projektet vezetem, ami 1995-ben indult. Négyévente gyűjtünk nemzetközileg összehasonlítható adatokat, főleg 16 évesektől. A kérdőíveken többek között arra válaszolnak a diákok, hogy ittak-e valaha életükben, az előző évben, hónapban; hányan vannak, akik az utóbbi harminc napban hatnál többször fogyasztottak alkoholt. Vizsgáljuk az egyes italfajták népszerűségét, az utolsó fogyasztás jellemzőit, a nagyivás és a lerészegedés előfordulását. A másik az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által indított kutatás, amely az iskoláskorú fiatalok úgynevezett egészség-magatartását vizsgálja, itt kevesebb kérdés szerepel az alkoholról. A két projekt eredményei kis különbségekkel nagyjából ugyanazt a képet mutatják.

MN: Ennél a korosztálynál már érzékelhető, hogy fogyasztásban és problémaivásban a világ élvonalához tartozunk?

EZS: Egyáltalán nem. A magyar fiatalok ebben a korban ugyanannyit vagy még kevesebbet isznak, és valamivel ritkábban lesznek részegek, mint az európai átlag. Legutóbb például 59 százalékuk mondta, hogy havi rendszerességgel iszik, a kontinens átlaga 61 százalék. Ez azért is meglepő, mert például a lesújtó öngyilkossági statisztikáink kapcsán már itt lehet látni, hogy baj van: a hazai fiatalok mindenki másnál jóval nagyobb arányban gondoltak már öngyilkosságra. Ez nálunk 24 százalék, a második legrosszabb helyen álló ciprusiaknál is csak 15.

MN: Tudjuk-e, hogy ivásban melyik életszakaszban előzzük a mezőnyt?

EZS: Ezt akkor lehetne látni, ha bizonyos korcsoportok történetét elég sokáig tudnánk követni. Ilyen próbálkozás tudomásom szerint egyedül Nagy-Britanniában volt, de a fiatalokat ott is csak 25 éves korukig kérdezték. Náluk ebből az látszott, hogy a középiskolai idők ivási jellemzői később sem változnak radikálisan. Van egy friss magyar felmérés, amely spanyol és magyar egyetemistákat hasonlít össze. Itt az derül ki, hogy pár évvel később már elhúzunk a velünk korábban nagyjából egy bolyban haladóktól (erről lásd keretes írásunkat).

MN: Mivel magyarázható, hogy a magyar tinédzserek a szüleikkel szemben európai viszonylatban nem isznak sokat?

EZS: Nehéz erre bármit mondani. Vannak olyan megfigyelések, hogy azokban az országokban, ahol a felnőttek sokat isznak, ott általában a fiatalok messze elmaradnak tőlük, ahol pedig a felnőttek nem isznak annyit, ott jóval kisebb a különbség a korcsoportok fogyasztása között. De ez sem mindig igaz, Franciaországban, Ausztriában a fiatalok is, a szülők is sokat isznak.

MN: A legtöbb fogyasztással kapcsolatos mutató az ezredforduló környékéig masszív növekedést mutatott. Például a havi rendszerességgel alkoholt fogyasztó fiatalok aránya 44-ről 58 százalékra, a havi hat vagy több alkalommal ivók aránya 7,9-ről 14,2 százalékra emelkedett. Az elmúlt években viszont szinte minden adat tekintetében stabilizálódás látszik. Milyen tényezők befolyásolhatják a folyamatokat?

EZS: Kézenfekvőnek tűnhetne, hogy mindezt egy rendszerváltó, átalakuló társadalomban a jelentős orientációs zavar is alakíthatja, csakhogy a kilencvenes években a fiatalkori alkohol- és kábítószer-fogyasztásban Európa egész területén egyöntetűen erőteljes növekedés látszott. A volt keleti blokkban nem ittak és nem isznak többet a kamaszok, mint a nyugatiak. Van egy megközelítés, amely szerint az úgynevezett fejlett világban az ezredforduló környékén általában megváltozott a veszélyhez és a kockázatokhoz való viszonyunk. Ahol annyi minden veszélyes, ott igazából semmi sem az. Elveszítjük az érzékünket azzal kapcsolatban, hogy bizonyos dolgok kárt okozhatnak az életünkben, mert annyi minden okozhat. Így a felnőtt társadalom is elfogadóbb, ha tetszik, közönyösebb lett a fiatalokat érintő rizikófaktorokkal.

MN: De akkor mivel magyarázható, hogy az utóbbi években megállt a növekedés?

EZS: Eszerint pont a felnőtt világ reakciójával: ha az én marihuána- vagy alkoholfogyasztásom kevésbé számít lázadásnak, akkor kevésbé is lesz izgalmas. De ezek sejtések, semmi biztosat nem tudunk. Mindenesetre a drog- és az alkoholfogyasztás trendjei párhuzamosan alakulnak.

MN: Az egyetlen indikátor, amelynek értéke változatlanul és mindenhol nő, az a kamaszkori nagyivás. Pontosan mit értünk ez alatt?

EZS: A nagyivás azt jelenti, hogy valaki egy ültő helyében öt vagy több italt iszik meg. Ez ötször tizenhat gramm alkoholt, vagyis nagyjából ötször két deci bort, korsó sört vagy felest jelent, bár a WHO például kisebb mennyiségekkel dolgozik. A nagyivás havi gyakorisága Magyarországon 1995 óta állandóan emelkedik. A mai állás szerint a kérdezést megelőző hónapban a kamaszok több mint egyharmadával fordult elő ilyen legalább egyszer, egynyolcaduk pedig három vagy több alkalomról számolt be. Különösen jelentős az ugrás a lányoknál, ők 2007-ben majd kétszer annyian számoltak be előző havi nagyivásról, mint tizenkét évvel ezelőtt. A lányok egyre inkább "felzárkóznak", bár a nagyobb rendszerességű fogyasztásnál azért a nemek közötti különbségek még egyértelműek. 'k ráadásul a családalapítás környékén visszavesznek.

MN: A brit, a német sajtó gyakran foglalkozik a nagyivásnak azzal a fajtájával is, amikor a fiatalok módszeresen isszák le magukat, és a végállomás a detoxikáló, a rendőrőrs, az ájult ivócimborákról készült képek pedig egy közösségi weboldalon landolnak. Nálunk milyen gyakori, hogy a tinédzserek ennyire belehúznak?

EZS: Előfordul, de a kérdőívek tanúsága szerint nagyon ritka, hogy a lerészegedésből kórházi vagy rendőrségi ügy legyen. A kollégák kutatása viszont azt mutatja (lásd: Partik, drogok, ártalomcsökkentés - kvalitatív kutatások a partiszcénában. Szerk.: Demetrovics Zsolt és Rácz József, L'Harmattan, 2008 - L. B.), hogy a szórakozóhelyi személyzetnek az alkoholfogyasztás miatt több problémája akad, mint az illegális szerek használata kapcsán. A nagyivás növekedése az angoloknál a legnagyobb az egész kontinensen. Az egy szuszra elfogyasztott nagy mennyiség náluk és az északi országokban jóval gyakoribb, mint mondjuk a mediterrán régióban, vagyis a fiataloknál is megmutatkozik a különféle felnőtt ivási kultúrák közti különbség.

MN: Mennyire tartja aggasztónak a nagyivásra vonatkozó hazai adatokat?

EZS: Azt hiszem, ez a szint ebben a korban még belefér, bár elgondolkodtató, hogy a diákok döntő többsége szinte kizárólag pozitív dolgokat feltételez az ivás következményeiről. Ami igazán aggasztó, hogy a növekedést senki sem érzékeli, vagy ha igen, nem tekinti problémának. A szülők egy füves cigitől pánikba esnek, de ha a gyerek időnként részegen megy haza, akkor az a reakció, hogy "hát, istenem, ez van". Valami miatt az alkoholprobléma nem érdekel senkit Magyarországon. Az ijesztő adatok ellenére nincs kutatás, prevenció, működő stratégia. Ezzel kapcsolatban sok mindent lehet mondani a befolyó adók miatti állami érdekeltségről meg gyártói lobbiról, de akkor miért van, hogy a cigarettához való hozzáállás közben szépen lassan változik? Az is az igazsághoz tartozik, hogy az alkoholprobléma kezelése a nemzetközi színtéren is csak mostanában intézményesül, míg a tiltott szerek esetében ez már sokkal korábban megtörtent.

MN: Beszélhetünk-e kamaszkori alkoholizmusról?

EZS: Nem, a függőség kialakulásához tíz-tizenöt év rendszeres fogyasztásra van szükség. A kamaszok sajátosan isznak. Hét végén jól belehúznak, és talán be is rúgnak, a felnőttek viszont rendszeresebben nyúlnak a pohárhoz, de ritkábban isznak egyszerre nagyobb mennyiséget. Nem szoktuk vizsgálni, de azt sem tartom valószínűnek, hogy a tinédzserek otthon egyedül igyanak. Ettől még persze kezdődhet ebben az életkorban egy olyan "karrier", ami később függéshez, betegséghez vezet.

MN: Milyen italok fogynak a legjobban, és változik-e ezek népszerűségi sorrendje?

EZS: Európa jelentős részén főleg sört isznak fiatalkorban, nálunk viszont töményet, ezt követi a bor, és csak utána a sör. De látszik egy kis átrendeződés, az eladási statisztikákban már hosszú ideje látható a tömény szeszek arányának csökkenése és a bor növekedése, ez a fiatalok fogyasztási szerkezetében tavalyelőtt tükröződött először. Emellett több fogyott alkopopból (édes, többnyire gyümölcsös ízű, a sörhöz hasonló alkoholtartalmú ital. Ilyen például a frissítő italként reklámozott Bacardi Breezer - L. B.) is, amit különösen a lányok kedvelnek.

MN: A Tudatos Vásárló magazinban azt olvastuk, hogy az alkopop térhódítása az USA-ban komoly vitákat okozott. Több államban betiltották a reklámozását, másutt száműzték a boltokból, bizonyos helyeken a törvényhozás magasabb adókategóriába sorolta az ilyen termékeket.

EZS: Az alkopop terjedését Európában is viták kísérik. A kritikusok szerint azért lehet veszélyes, mert nagyon fiatalok is isszák, és rászoktathatja a komolyabb italokra az édességet kedvelő tinédzsereket. Nálunk azonban nem volt olyan nagy áttörés, mint másutt, a hazai pénztárcáknak ezek ugyanis meglehetősen drágák. Egy nemzetközi vizsgálat keretében épp házi készítésű pálinkákat gyűjtök a hallgatóim segítségével. Pest környékén egy liter pálinka ára ezerháromszáz forint, egy alkopopból három deci legalább ötszáz. A legtöbb fiatalnak nincs pénze, hogy szórakozóhelyen rúgjon be, és a buli előtti melegítésnél sem mindegy, mi mennyibe kerül.

MN: Hogyan függ össze iskolatípussal, lakhellyel vagy a család státuszával a fiataloknál, hogy ki mennyit, hogyan iszik?

EZS: Azok a társadalmi változók, amelyeket vizsgálni szoktunk, elhanyagolható hatással vannak a tizenévesek fogyasztására. A kétkezi munkások gyermekei meg a szakiskolák tanulói kicsit problémásabban isznak, de a különbség egyáltalán nem szignifikáns. Falusi és városi fiatalok között sincs különbség. Ami meghatározó, hogy a kortárs környezet, a barátok, testvérek isznak-e, és hogyan isznak, hogyan töltik együtt a szabad idejüket. Összefüggés látszik azzal is, hogy úgymond mennyire problémás a gyerek. Lóg-e az iskolából, otthonról, mennyire jellemző rá a normasértő magatartásformák elfogadása. Ebből a szempontból a tartósan rossz szociális helyzet, a munkanélküliség nyilván sokat számít, de a szülők iskolai végzettsége, státusza önmagában semmit sem jelent. Például a női menedzserek messze az átlagot meghaladó mértékben isznak.

Az egyetemen

Az ELTE Addiktológiai Tanszéki Szakcsoport, a Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszék, illetve a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet kutatói idén tavasszal magyar és spanyol egyetemi hallgatók alkohol- és marihuánafogyasztási szokásait, motivációit vizsgálták. Az eredmény szerint a magyar diákok gyakrabban isznak alkoholt, sűrűbben részegek, mint a spanyolok. Előbbiek 27,5, utóbbiak 25,3 százaléka számít veszélyeztetett ivónak. Az alkoholfogyasztás motivációs hierarchiája mindkét kultúrában azonos. A legfontosabb ok a szociális tényező (értsd: az ital segít élvezni a bulit, az illető könnyebben ismerkedik társaságban), ezt követi az úgynevezett fokozás (mármint a jókedvé), utána jön csak a megküzdés (a negatív, kellemetlen állapotok enyhítésének vágya), illetve a konformitás (a csoportnyomás). A spanyol hallgatók viszont gyakrabban használnak marihuánát, a magas kockázati csoportba eső problémás használók is jóval többen vannak náluk. A fűnél mindkét ország esetében a fokozásos és a szociális motivációk kerülnek előtérbe, de a magyar hallgatóknál a konformitás és az úgynevezett kiterjesztés (új látásmódra, kreativitásra való törekvés) nagyobb szerepet kap, mint spanyol társaiknál.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.