Miért utálják oly' sokan a vegánokat?

  • BM
  • 2020. február 7.

Lélek

Viselkedésük gyakran provokatív, ráadásul, és ez a legzavaróbb, olykor egyet is lehet érteni velük.

2019 júliusában egy csupasz mellű, lófarkas férfi bukkant fel Londonban egy vegán piacon egy döglött mókussal a kezében, amit aztán rágcsálni kezdett. A bizarr jelenetről videó készült, amelyen látható az állat félig megnyúzott, szőrös teste, miközben a feldúlt tömeg arra vár, hogy a rendőrség végre elvigye a férfit. A provokátor szája véres, miközben egy előtte elsétáló személy azt kérdezi tőle: „Miért csinálod ezt?”

Ahogyan egyre népszerűbb a vegán életmód, úgy növekszik a velük szembeni ellenszenv is. A BBC annak járt utána, hogy egyesek miért nem bírják elviselni, ha valaki nem akar állati eredetű élelmiszert fogyasztani.

Utálják őket

Vitathatatlan, hogy a feszültségkeltésből a vegán aktivisták is lapaosan kivették a részüket: nem egy olyan demonstrációt tartottak, amelyek irritálták a „húsfogyasztókat. Malacokat raboltak el egy sertéstelepről, illetve olyan is előfordult, hogy nyilvános helyen mű szarvaslábakkal ingerelték a helyieket.

Ettől függetlenül nehéz magyarázatot találni arra, hogy mi az oka a vegánokra zúdított haragnak: a kutatások kimutatták, hogy a kábítószerfüggöket vetik meg hasonló mértékben, a legnépszerűtlenebbek pedig azok, akik morális okokból nem akarnak állati eredetű élelmiszert fogyasztani. Pedig ezek az emberek szándékaik szerint azért döntenek e mellett az életmód mellett, mert kevesebb szenvedést szeretnének a világban.

Van rá magyarázat

Sokan találják képmutatónak a vegánokat: úgy vélik, hogy a növények levágása is „gyilkosság”, egyes élelmiszerek termelése óriási környezeti károkat okoz, nem mellesleg számos állat veszíti el az élőhelyét emiatt, ami ugyancsak a pusztulásukat eredményezheti.

Másik népszerű magyarázat, hogy a vegánok radikális nézeteket vallanak, és mindig kéretlenül tolják az arcunkba, hogy ők bizony nem esznek állati eredetű élelmiszert. A BBC cikkének szerzője egy viccel illusztrálta ezt a magatartást: „ – Hogyan ismerheted fel a vegánt egy vacsorán? – Ne aggódj! Biztos lehetsz abban, hogy közölni fogja veled”.

Egy harmadik teória szerint „csakis pszichopaták lehetnek, akik képesek megenni a vegán ételeket”. E némileg szélsőséges véleményt nem kis részben az az undor táplálja, amit a tofu, a sejtán és a hasonló „hamis hús” termékek keltenek a nem vegán emberek jó részében.

A húsevés hozzájárul a fajok kihalásához. Próbáld ki a vegán étrendet!” jelentésű feliratokkal tüntetnek az Emberek az Állatokért Való Etikus Bánásmódért (PETA)

A húsevés hozzájárul a fajok kihalásához. Próbáld ki a vegán étrendet!” jelentésű feliratokkal tüntetnek az Emberek az Állatokért Való Etikus Bánásmódért (PETA) aktivistái Újdelhiben.

Fotó: MTI/EPA/Pijal Adhikari

Imádjuk a húst

De valóban ezek volnának a valós okok, amiért oly sokan utálják a vegánokat? Nos, egyes pszichológusok szerint az irántuk érzett széles körű neheztelésnek mélyebb okai vannak.

Hank Rothgerber, a Kentuckyban található Bellmarine Egyetem szociálpszichológusa szerint egy olyan korszakban élünk, amely egyre több bizonyítékot és érvet szolgáltat arra, hogy a húsfogyasztás miért rossz. Egyre több könyv is ezzel foglalkozik. Viselkedésünk mégsem változott jelentősen, hiszen például 2018-ban az egy főre jutó húsfogyasztás a legnagyobb volt az Egyesült Államok történetében. Rothgerber szerint a két szemléletet (a húsfogyasztás káros az egészségre és a környezetre, ellenben a hús nagyon finom) nehezen összeegyeztethető a legtöbbeknél. Az agyunk pedig igen hatékonyan óv minket mindattól, amivel nem akarunk szembesülni.

Egyes szakértők „húsparadoxonnak” hívják ezt, de vannak, akik erőteljesebben fogalmaznak és „erkölcsi skizofréniának” bélyegzik a jelenséget. Az emiatti feszültséget nem úgy oldjuk föl, hogy a viselkedésükön változtatunk, hanem úgy, hogy másokra hárítjuk a felelősséget. Ahogyan a tőzsdei brókerek is, amikor veszteséget könyvelnek el rossz befektetéseik miatt, hajlamosak a vezetőiket hibáztatni.

Lerántották a leplet

Rothberger szerint számos olyan magyarázat létezik, amellyel el lehet kerülni a húsparadoxont. Ide tartozik az, amikor a cégek azt az érzetet keltik, hogy a haszonállatok boldog körülmények között élnek, vagy amikor az emberek szándékosan nem vesznek arról tudomást, hogy a hús és az élő állatok között kapcsolat van. Ide sorolható az is, amikor arra hivatkozva eszik valaki húst, hogy az nem vadon élő állattól származik, hanem tenyésztettől.

Szadisták

Vagyis magyarázatokat keresnek arra, hogy egyébként az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása miért helyes és szükséges, és hogy amúgy a vegánság miért butaság. Julia Minson, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológusa felmérte, hogy az emberek mit gondolnak azokról, akik elutasítják az állatok fogyasztását. A kutatásában résztvevők általában a „furcsa”, „arrogáns”, „prédikátor”, „millitáns”, „feszült”, „hülye” és a meglepő „szadista” jelzővel illette a vegánokat.

A vegánok hírnevén amúgy valóban nem javít , hogy többen tényleg azt gondolják magukról, jobbak húsevő embertársaiknál. Ugyanakkor tény, hogy számos húesvő is egyetért azzal a kijelentéssel, hogy az állati eredetű ételek fogyasztását csökkenteni kellene – és a vegánok iránt érzett ellenszenvnek lehet éppen ez a belátás is az egyik forrása.

Legalábbis így vélik a pszichológus szakemberek.

(via BBC)

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.