Az idei nyár forró hangulatban indult - melyet rögvest lehűlés követett, s ez pontosan jellemzi az idei Trianon tárgyú rendezvények sorsát is. Az esztergomi megemlékezéseket speciel alacsony intenzitású érdeklődés kísérte, ám mindez nem feledteti velünk a sokkal fontosabb tapasztalatot: mennyivel könnyebb átvészelni egy kánikulai napot a csendes, békés, de legfőképpen eszményien szép kisvárosban.
Esztergom - ez megérkezésünk után azonnal kiderül - mindenekelőtt a fiatal házasok városa: a bazilikában egymásnak adják a kilincset a mátkapárok és a hozzájuk csapódó násznépek, esküvő után pedig kötelező fotók készülnek a Prímás-sziget sarkában, lehetőség szerint az előző éjszakai spontán piknikek maradványainak (üres üvegek, ételmaradékok, használt kotonok, rejtélyes zacskók) társaságában. A Prímás-sziget egész környéke figyelemre méltó: amerre a szem ellát, építkezés nyomaira bukkanunk, pedig a mostani látvány már így is turistacsalogató: végigsétálni a Kis-Duna sétányon merő élvezet, útközben remek kiülős helyek, magán a Kis-Dunán pedig motorcsónakok csorognak lefelé, alapjáratban, lassan - rajtuk az obligát bikinis lányok, ezúttal géppisztoly nélkül.
Térkép e táj
Egy kicsivel odébb, a vár aljában, az Erzsébet parkban zajlik az Együtt - Határtalanul című rendezvény ("hogy tudjuk, összetartozunk"), jórészt Csoma Gergő fotó- és szobrászművész értő tolmácsolásában. A tánccsoportok és citerazenekarok produkciói a szokásos mederben (citerazenekar speciel még sosem törte össze vagy gyújtotta fel drága hangszerét, ahogy a stage-diving is viszonylag ritka), emellett a hivatalos MC mesél nagy beleéléssel, bár kissé szószátyár módon a csángó varázslás praktikáiról. Ezek után a héttagú Mura-vidéki (dabrónaki) férfikórust faggatja, vajon náluk, Szlovéniában is verik-e a magyarokat - reméljük, a nemleges válasz véglegesen megnyugtatta. Az első világháborús, néha meghatóan debil hangulatú katonadalok (az egyikben a magyar baka konkrétan a nyakába dobott kötél végén vezeti az angol királyt - bár, ha belegondolunk, ez Károlyra és Harry fiára tán még rá is férne) emlékeztetnek először arra, hogy minden másként alakult, s voltaképpen itt a versailles-i békerendszer minket érintő vonatkozásaira emlékeznénk paprikás krumpli, szalonnás lepény és hosszúlépés mellett. A kicsiny kosárpálya aszfaltján féltéglákból, fűrészporból és virágcserepekből kialakított, kombinált Kis- és Nagy-Magyarország-térkép bízvást emlékeztethetne a trianoni traumára - kár, hogy ezt igazából csak felülről, a bazilika tövéből lehet rendesen látni. A könyvárusoknál a szokásos, bevált kínálat (így B. Zs. és L. I. összes művei) mellett népszerű hadtörténeti munkák, mindenekelőtt a fékezhetetlen termékenységű Földi Pál kötetei sorakoznak - a szerző bízvást büszkélkedhet azzal, hogy hazánkban még soha senki nem szentelt ennyi karaktert a Waffen-SS érdemdús tevékenységének. A délutáni dögmelegben sajnos a közönség jelentős távollétével tüntet: aki véletlenül nem házasodik, az otthon ebédel, béna tv-sorozatokat bámul, kocsmázik, vagy éppen a rendezvény közelében álló, nemrég újjáépült Mária Valéria hídon át Párkányba igyekszik, hogy viszonylag olcsón egye-igya magát degeszre.
Hős, vér, gyásztér
Első hallásra ennél izgalmasabbnak ígérkezik a Vitézi Rend és a Magyar Csendőr Bajtársi Egyesület ökumenikus megemlékezése, melyre szeretettel vártak mindenkit, akinek - a meghívó megfogalmazása szerint - valamit még jelent az egykor az országzászló posztamensén álló "Hiszek Magyarország feltámadásában, Amen" felirat. Lehet, hogy népünk veleszületetten csekély hermeneutikai készségében van a hiba, de hiába keresnénk tömegeket az országzászló körül. A főszervező töredezett mondataiból csak annyit tudunk meg: az amúgy közismerten jobbos városvezetés és az alárendeltjeiket a rendezvénytől eltiltó magasabb egyházi személyek együttesen szabotálták a megemlékezést (meglepve halljuk a felelősök sorában az "esztergomi püspök"-öt is - csak nem a bíboros hercegprímásra kell e helyütt gondolnunk?). Azért talpig Bocskaiba öltözött versmondó és szerzetes pap így is akad, a hangosítás pedig minden igényt kielégít - ám e helyütt hívnánk fel a figyelmet arra, hogy a kánikulában kalapba-nyakkendőbe-dresszbe-árvalányhajba öltöztetett, határon túli, pláne fiatalkorú cserkészek élő sorfalként való (nem rendeltetésszerű) felhasználása kimeríti az abúzus fogalmát. Miután nem bírjuk tovább nézni szenvedéseiket, a megemlékezőket sorsukra hagyva visszatérünk a szűk középkori utcákba és a magától értetődő, beteges derűt sugárzó Duna-partra. Az elcsatolt túlparton magyar és szlovák együtt tömi magát: szinte idáig hallatszik az egyenletes, őrlő típusú szájmozgás és a torok jellegzetes nyelő mozdulatának zaja. Hamarost hazafelé vesszük az irányt, ám elkövetjük a legnagyobb stratégiai hibát - kérjük, önök soha, semmilyen körülmények között ne üljenek huszonöt fok felett szkájülésbe, mert lassan elolvadnak, mint e lángoktól ölelt kis haza.
