„Néhány évvel ezelőtt, egy háztartási baleset során másodfokú égési sérüléseket szereztem. Egy mobilkandalló meggyújtásakor égő bioetanol robbant rám. A testem tizenpár százaléka megégett az arcomon, a karomon és a mellkasomon. Négy napig voltam intenzív osztályon” – meséli Krausz Csilla, a TraumaAmbulancia Egyesület alapítója. Tíz napig volt kórházban, ezt követően még hetekig tartott a fizikai felépülése. Végül műtét nélkül regenerálódtak a sérült felületek, azonban hónapokkal a baleset után sem érezte azt, hogy olyan lenne az élete, mint korábban. „Nem tudtam rendesen aludni, nem volt étvágyam és rendszeresen voltak úgynevezett emlékbetöréseim a balesettel kapcsolatban. Ezek nem rémálmok voltak, hanem éber állapotban, előzmény nélkül, váratlan helyzetekben villantak be képek az esetről” – emlékszik vissza Csilla.
Az elhúzódó tünetekkel kapcsolatban konzultált a háziorvosával, de nem nagyon jutottak semmire. Szeretett volna még otthon maradni táppénzen; úgy érezte ilyen állapotban még nem lenne képes dolgozni, de mivel fizikai állapota ezt nem indokolta, a háziorvos csak annyit tudott felajánlani, hogy beutalja a pszichiátriára. „Ez akkor nagyon szélsőséges megoldásnak tűnt nekem, és inkább próbáltam tovább informálódni arról, hogy milyen lelki folyamatok zajlanak bennem.” Csilla végül arra jutott, hogy valószínűleg poszttraumás stressz szindrómában (PTSD) szenved. A diagnózist egyébként pszichológus vagy pszichiáter tudja felállítani.
A PTDS főbb tünetei
- a trauma újraélése betörő emlékképek, rémálmok formájában,
- érzelmi tompaság, valamint azon emberek, helyszínek és események kerülése, amelyek emlékeztetnek a traumára,
- fokozott készenléti állapot, ami megnyilvánulhat alvási és koncentrációs nehézségekben, folytonos idegesség, szorongás formájában, valamint ingerlékenységben, illetve abban, hogy könnyen gerjed haragra az érintett,
- negatív kogníció és hangulat (negatív gondolatok önmagára vagy a világra vonatkozóan, torzult önvád vagy mások hibáztatása, csökkent érdeklődés, elidegenedettség érzése, elkülönülés).
„Fontos megjegyezni: nem mindenkinél törvényszerű, hogy egy baleset után PTDS alakuljon ki. Akkor van erre esély, ha az adott esemény olyan erős érzelmi intenzitással hat az illetőre, amit nem tud feldolgozni” – ezt már Hernádi Judit, a TraumaAmbulancia Egyesület önkéntes pszichológusa mondja. Az egyesület olyan embereknek kíván segítséget nyújtani, akik valamilyen balesetet következtében nemcsak testi, de súlyos lelki sérüléseket is szereztek.
Az úgynevezett betörő emlékképek nemcsak váratlanul jöhetnek elő, hanem olyan konkrét illatok vagy hangok észlelése is kiválthatja őket, amelyeket a baleset elszenvedésekor éltek át.
Csilla a saját élményeit először blogolás formájában osztotta meg a nyilvánossággal, majd érzékelve, hogy milyen sokan járnak hasonló cipőben, elkezdett kötetlen beszélgetéseket szervezni. Egy idő szakemberek is gyűltek köré, majd 2018-ban egyesületi formában folytatták tovább az egyre szakmaibb tartalmakkal jelentkező beszélgetéseket. A TraumaAmbulancia havi rendszerességgel szervez személyes alkalmakat, amelyeken szakemberek vagy érintettek tartanak előadásokat a témában. Ezen kívül egyéni segítséget is nyújtanak igény szerint, illetve folyamatosan tesznek közzé a tramuafeldolgozással kapcsolatos edukációs anyagokat.
„Az a tapasztalatunk, hogy a társadalom nagy része tabuként kezeli a traumákról való beszédet. Az egyesület egyik fő célkitűzése, hogy ez megváltozzon”
– mondja Csilla.
„A pillanat töredéke alatt előbukkant egy jobb kéz felől eső utcából egy autó. Nem lassított, kihajtott teljes gázzal elém, a fő útra (ahol én szabályosan, minden szabályt betartva haladtam…), és CSATTTT!!! Kihajtott, frontálisan ütköztünk, hiába próbáltam a kormányt a másik irányba rántani. Nyomtam a féket, mint egy őrült. Elkerülhetetlen volt, hogy ütközzek a velem szembe kerülő oszloppal, majd egy ház sarka állította meg az autómat. A férfi, aki elütött, visszatolatott a kis utcába, és elhajtott…” – írja Anna, aki szerencsésen megúszta a balesetet. „Teljesen összetört az autóm, de én kisebb sérülésekkel aznap haza tudtam menni a családomhoz.” Anna fizikailag hamar felépült, azonban még sokáig rémálmai voltak, és élénken élt benne a balesetkor hallott csattanás hangja. Ma már önkéntesként segíti az egyesület munkáját, de egészen addig, amíg nem csatlakozott az egyesülethez, nem gondolta, hogy fontos lehet megosztania másokkal is azt, ami vele történt.
Traumatudatosság
A Covid, a lassan egy éve tartó háború és a gazdasági válság miatt az egyesület vezetősége úgy gondolta, érdemes lenne kiszélesíteniük szakmai tartalmaikat és foglalkozniuk az említett körülményekkel is. „A megélt nehéz élethelyzetek nagyon hasonló tüneteket válthatnak ki, mint egy baleset. Egyre több embert ér veszteség a világban jelenleg zajló negatív folyamatok miatt, ezért fontosnak tartjuk, hogy ezekről is beszéljünk” – mondja az önkéntes pszichológus. Ennek egyik első lépéseként az egyesület videósorozatot indított október elején, a Lelki Egészség Világnapján, hogy felhívják a figyelmet a mentális jóllét fontosságára és a traumafeldolgozás lehetőségeire.
(Címlapkénpünk illusztráció)
