Hogyan kell pozicionálni a színészeket, ha intim jelenetet vesznek fel? És ki csinálja ezt?

Mikrofilm

Az IC-ként az Egyesült Királyságban elsőként dolgozók egyikeként olyan produkciók szexuális tartalmú és meztelenséget megjelenítő jeleneteinek forgatását felügyelte, mint A Bridgerton család, a Shadow and Bone – Árnyék és csont, az Atlanta vagy a Tőrbe ejtve folytatása. Mi a dolga egy erotikus jelenetnél, előírja-e a szereplőknek, hogy hova nyúlhatnak s hova nem, és az IC jelenléte valóban kiöli-e a spontaneitást a színészekből – ilyeneket kérdeztünk tőle.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. szeptember 29-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyar Narancs: Az amerikai színészek céhének meghatározása szerint az intimitáskoordinátor egy összekötő, szószóló a színészek és a produkció között az olyan jeleneteknél, amelyek meztelenséget és szimulált szexet tartalmaznak. Tehát pontosan mi is a munkája?

Yarit Dor: Tanácsadóként működök, aki harmadik félként támogatja a színészeket és a stábot az intim jelenetek felvételekor. Rengeteg megoldandó probléma merülhet fel, például a rendező be akar mutatni valamit, de a színészek korlátozzák, hogy mit fednek fel a testükből. Ezt akár a szerződésük is tartalmazhatja, de a szexuális beleegyezést szabályozó törvény szerint a forgatás napján is dönthetnek úgy, hogy többet vagy épp kevesebbet mutatnak. A pozíciómhoz tartozik az idevágó törvények és szabályozások betartatása, a színészek szerződésének ismerete: nemcsak az, hogy kinél szerepel meztelenségre vonatkozó rész, de az is, hogy a forgatási helyszínként szolgáló ország törvényei mit engednek meg. Ezeket mind tudnom kell a másik feladatom, az intim jelenetek koreográfiája miatt is: milyen képeket, milyen akciót mutathatunk, ahhoz hogyan kell pozicionálni a színészeket és a kamerát. Elengedhetetlenek tehát a filmszakmai alapismeretek: fényképezés, kameraszög, világítás, jelmezek. Ahhoz, hogy együtt tudjak működni velük, ismernem kell az egyes részlegek feladatát is. Ahogy az operatőröknek és a trükkszakembereknek megvannak a speciális eszközeik, úgy az IC-knek is: ilyen például a párnázást biztosító felszerelés, amely megakadályozza, hogy a színészek nemi szerve összeérjen. Szintén a feladataim közé tartozik, hogy lezárást biztosítsak a színészeknek, hogy maguk mögött hagyhassák az átélteket. Forgatáskor az adott szituáció ugyan nem valódi, de az érzések, amelyeket közben tapasztalnak, nagyon is azok: mindenki másképpen működik, de

egy meztelenkedést vagy szexuális erőszakot tartalmazó jelenet felvétele után van, akinek szüksége van beszélgetésre.

Viszont csak mentális elsősegélynyújtó vagyok, nem terapeuta: különböző gyakorlatokkal tudok segíteni a színészeknek.

MN: Harci jelenetekért felelős színházi fight directorként és mozdulatrendezőként dolgozott. Az intimitásrendezők előbb dolgoztak színházakban, mint a filmnél. Fontos a forgatásoknál a színházi tapasztalat?

YD: Az Európában dolgozó intimitáskoordinátorok többsége a színházból érkezett. A tengerentúlon más a helyzet: van, aki pszichológusi, terápiás munka után váltott, nagy részük viszont már eleve a filmiparban dolgozott jelmezfelügyelőként vagy épp operatőrként. Én színpadi előadások mozgásáért és koreográfiájáért feleltem, majd a harci jelenetekért, mielőtt színházi intimitásrendező lettem. Elvégeztem egy amerikai képzést, és részt vettem a szakma úttörőjének számító Alicia Rodis mentorprogramjában is, ezt követően pedig egyre több, az Egyesült Királyságban forgó filmes és tévés produkció keresett meg, hogy dolgozzak nekik intimitáskoordinátorként. A színpadi és filmes intim jelenetek nagyon különbözőek. Előbbi esetben figyelembe kell vennem a színház adottságait, például azt, hogy milyen a nézőtér és honnan mit láthatnak a nézők, s bár ugyanez igaz a különböző kameraszögekre is, a forgatás mégis egyszerűbb, ott a koreográfia több száz néző helyett egyetlen operatőrnek készül.

MN: Adott egy film, amelyben van némi meztelenkedés, és mondjuk egy szexjelenet. Az IC mikor száll be?

YD: A munkám azután kezdődik, hogy összeállt a forgatókönyv. Egyetlen kollégát ismerek, akit már arra is behívtak, hogy vegyen részt a szkript megírásában, de az azért történt, mert a sztori az LMBTQ+ közösségről szólt, őt pedig transzgender konzultánsként is alkalmazták. Néhány produkció már akkor felveszi a kapcsolatot az IC-vel, amikor elkezdődik a castingfolyamat, hogy a segítségével pontos információt adhassanak arról, milyen jelenetek várnak majd a kiválasztott szereplőkre. A leggyakoribb esetben a preprodukciós fázisban csatlakozunk a stábhoz. Ekkor már készen áll a forgatókönyv és a szereplők listája is, a producerek pedig elkezdenek intimitáskoordinátorokkal interjúzni, sokszor a főszerepekre kiválasztott színészekkel együtt, hogy lássák, ki lehet nekik a legmegfelelőbb. Ha a kiválasztott IC csatlakozik a stábhoz, akkor első körben leül a rendezővel egy úgynevezett intimacy break­down meetingre: itt végigmennek az egész forgatókönyvön, megbeszélik az intim jeleneteket és azt, hogy a rendező hogyan képzeli el ezeket. Az IC külön elbeszélget a színészekkel arról, hogy ők mennyire érzik komfortosan magukat az adott jelenetekben. Az Egyesült Királyságban az IC-k az intim jelenetek próbáinál is ott vannak. Emellett persze folyamatosan egyeztetnek a háttérben az egyes részlegekkel, például arról, hogy melyik forgatási napon mire van szükségük. Meztelenség vagy szimulált szex forgatásakor végig jelen vannak.

MN: Mennyiben volt más az erotikus jelenetek felvétele az IC-k előtt?

YD: Maga a pozíció valóban viszonylag új keletű, de az, amit csinálunk, már régóta jelen van a filmszakmában – csak épp más és más módon végezték, általában rendezők, jelmeztervezők, operatőrök. Elég csak elolvasni néhány színészinterjút: Jennifer Aniston például szexjeleneteknél egy párnát dugott saját és a partnere teste közé, mert így tanulta a színészetet oktató tanárjától. Ehhez kísértetiesen hasonló az a módszer, amelyet az IC-k alkalmaznak, csak sokkal fejlettebb eszközökkel és felszereléssel. Manapság a Weinstein-botrány előtti időkről csak borzalmas történeteket hallunk, pedig korábban is volt példa jó gyakorlatokra, én is tanultam remek trükköket egy tapasztalt operatőrtől. Korábban a producerek és ügynökök feleltek azért, hogy az intim jelenetek forgatása a színészek szerződésében foglaltak szerint történjen. Nem találtunk fel semmi forradalmit, egyszerűen egy kézbe fogtuk az idevágó feladatokat.

MN: Az HBO kötelezte el magát először IC-k alkalmazása mellett, s azóta már számtalan cég csatlakozott hozzájuk a Netflixtől kezdve a BBC-n át az Amazonig. Van, hogy még mindig idegenkedve fogadják a forgatáson?

YD: Amikor 2019-ben elkezdtem IC-ként dolgozni, újra és újra el kellett magyaráznom, hogy miért is vagyok ott. A stúdiók béreltek fel, de a producerek és a rendezők kezdetben nem igazán tudtak velem mit kezdeni. Teljesen természetes, hogy a változtatások ellenállást szülnek; két-három jelenet felvétele után viszont mindenki pontosan látta, mi a dolgom, és onnantól bíztak bennem. Ma már az Egyesült Királyságban teljesen bevett gyakorlat intimitáskoordinátorokat alkalmazni, de persze így is találkozom még ellenállással.

MN: Egyesek szerint az IC-k jelenléte a forgatásokon kiöli a spontaneitást és a színészi ösztönt, erre panaszkodott például Sean Bean is egy interjúban.

YD: Ez abban a fura felfogásban gyökerezik, hogy a színészetnek improvizatívnak és természetesnek kell lennie, pedig amit újra és újra el kell ismételnünk, az soha nem lesz improvizált és természetes. Főleg nem akkor, ha a színészek és a stáb biztonsága forog kockán. Soha nem kérnénk arra a színészeket, hogy improvi­záljanak egy verekedést, akkor miért várnánk el tőlük, hogy spontán módon adjanak elő egy szexjelenetet? Az ilyenek forgatása épp olyan, mint egy kaszkadőrmutatvány felvétele, csak épp ha valami félresikerül, a testi helyett a lelki épségük sérül. Ami Sean Beant illeti, az interjúját olvasva az volt az érzésem, hogy valójában soha nem dolgozott még intimitáskoordinátorral, inkább csak feltételezte, hogy ilyen hatással vannak a színészi munkára.

MN: A pozíciót érő kritikák szerint immár azt is előírják, hogyan érintsék meg partnerüket a színészek, hova tehetik kezüket és hova nem. Frank Langellát saját bevallása szerint azért rúgták ki a Netflixnél forgó Edgar Allan Poe-adaptációból, mert egy szerelmi jelenet forgatása közben megérintette a feleségét játszó színésznő lábát.

YD: A szexuális zaklatás nagyon komoly dolog, az IC-k pedig pont azért felelnek, hogy hasonló se történjen. De nem instruáljuk agyon a színészeket, nem írjuk elő nekik, merre nézzenek és hova tehetik a kisujjukat. Meg kell érteni, hogy mi az adott jelenet célja, merre tart a sztori, és ennek megfelelően úgy felvenni a jelenetet, hogy az minden fél számára megfelelő legyen. Ehhez közös pontra kell találnunk a színészekkel és a stábbal: ez a jelenet gerince, itt kezdünk, aztán eljutunk az ágyig, amelyre így zuhanunk rá.

Szimulált szex közben az a legmegfelelőbb pozíció, ha a színészek ágyéka nem ér össze, de jól mutatnak a mozdulataik.

Előfordult, hogy a rendező a monitort nézve elégedetlen volt, mert az intim jelenet nem úgy nézett ki, ahogy szerette volna. Elmagyaráztam neki, hogy ez azért van, mert a színészek túl természetesen csinálják. Szexjelenetek felvételénél sokkal több mozgásra, nagyobb ívű mozdulatokra van szükség, mint a való életben – IC-ként szerencsére ismerjük ezeket a trükköket.

MN: Ki állítja le a jelenetet, ha mégis olyasmi történik, aminek nem kellett volna?

YD: Bárki lehet az, a rendezőasszisztens, a rendező, az intimitáskoordinátor, vagy maguk a színészek. Mint egy akciójelenetnél, ha baleset történik vagy valaki veszélybe kerül, azonnal mindenki megáll. De előfordulhat, hogy nem pont úgy zajlik a felvétel, ahogy előzetesen megállapodtunk: például van egy visszafogott csókjelenet, de a színészek nagyon beleélik magukat. Ilyenkor a felvétel után megvitatom a résztvevőkkel: ez történt, hogy érzitek magatokat tőle, mindenkinek rendben van így? A lényeg, hogy elkerüljük a hibáztatást, mert ha elkezdünk másokat okolni, az megöli a kreativitást. Az persze más, ha megegyezünk, hogy ki meddig hajlandó elmenni, de a partnere ezt figyelmen kívül hagyja – ilyenkor természetesen egyből leállunk.

MN: A szereplők neme, kora vagy etnikai háttere változtat bármit az intim jelenetek felvételén?

YD: Ha fontos szerepet játszik a szereplők származása, mert például a jelenet a rasszizmusról szól, akkor számtalan dolgot kell számításba venni, hogy a felvétel valóban a film vagy sorozat célját szolgálja. Az intim jelenetekben különbséget csak az jelent, ha valamelyik szereplő kiskorú: ilyenkor szülei vagy kísérői is részt vesznek a folyamatban, ők engedélyezik a felvételt, és tisztában kell azzal lenniük, hogy pontosan mi fog történni. Az egyik sorozatomnál például teljes storyboardot készítettek a jelenetről, hogy a kiskorú szereplő és a szülei minden egyes képkockát előre láthassanak, és felkészülhessenek rá.

MN: Az Atlantánál vagy A Bridgerton családnál a pikáns jelenetek miatt érthetőnek tűnik az IC-k használata, de mi a helyzet az olyan projektjeinél, mint Az idő kereke vagy a Tőrbe ejtve folytatása?

YD: Persze, A Bridgerton családban rengeteg szexjelenet van, de ott a kevésbé direkt akcióért is felelős voltam. Dolgoztam például a Mood című sorozaton, amely azt mutatja be, hogy milyen hatással van a közösségi média a nőkre, itt abban segítettünk a színésznőknek, hogyan pózoljanak, amikor bikinis vagy intim képeket készítenek magukról.

MN: Egy jó erotikus jelenet felvételéhez szükség van arra, hogy a forgatáson is fülledt legyen a hangulat, a színészek között pedig működjön a kémia?

YD: Nincs szükség semmiféle romantikus vagy szexuális hangulatra – ez pusztán színészet. Egy jó színész bármit el tud hitetni a közönséggel. A filmográfiámban szereplő egyik legnagyobb és legnépszerűbb sorozat főhősei még csak nem is kedvelik egymást. Nem barátkoznak a felvételeken kívül, nincsenek jóban egymással és a forgatáson is rengeteget veszekedtek, a közös jeleneteikben mégis remekül működnek együtt, a közönség pedig csábítónak, romantikusnak és szexinek találja őket. Persze, hiszen remek előadók, a sorozatnak pedig hasonlóan tehetséges rendezője és operatőre van. Ezért is nem hiszek a kémiában, amit sokan annyira keresnek két szereplő között a meghallgatásokon: egyedül az kell, hogy jól tudjanak színészkedni, és persze tiszteljék egymást.

MN: Az IC-k megjelenése sokak szerint hozzájárult a cancel culture kialakulásához is – Frank Langella is ezt emlegette.

YD: Az IC-k ráirányították a figyelmet a beleegyezés kérdésére. De nem beleegyezést kikényszerítő tisztek vagyunk, nem tudjuk kierőszakolni a dolgot, ha mi vagyunk az egyetlenek az egész stábban, akik elkötelezettek ez iránt. Fontos, hogy a rendezőtől kezdve a színészeken át az operatőrig mindenki tisztelje a másik és a saját határait. Előfordult, hogy egy hangmérnök jött oda hozzám azzal, hogy az intim jelenet forgatását elcserélné valakivel, mert az túl felkavaróan hat rá. Megköszöntem neki, amiért tiszteletben tartotta saját érzéseit – semmi nincs, ami ennél előbbre való.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.