Hogyan kell pozicionálni a színészeket, ha intim jelenetet vesznek fel? És ki csinálja ezt?

Mikrofilm

Az IC-ként az Egyesült Királyságban elsőként dolgozók egyikeként olyan produkciók szexuális tartalmú és meztelenséget megjelenítő jeleneteinek forgatását felügyelte, mint A Bridgerton család, a Shadow and Bone – Árnyék és csont, az Atlanta vagy a Tőrbe ejtve folytatása. Mi a dolga egy erotikus jelenetnél, előírja-e a szereplőknek, hogy hova nyúlhatnak s hova nem, és az IC jelenléte valóban kiöli-e a spontaneitást a színészekből – ilyeneket kérdeztünk tőle.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. szeptember 29-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Magyar Narancs: Az amerikai színészek céhének meghatározása szerint az intimitáskoordinátor egy összekötő, szószóló a színészek és a produkció között az olyan jeleneteknél, amelyek meztelenséget és szimulált szexet tartalmaznak. Tehát pontosan mi is a munkája?

Yarit Dor: Tanácsadóként működök, aki harmadik félként támogatja a színészeket és a stábot az intim jelenetek felvételekor. Rengeteg megoldandó probléma merülhet fel, például a rendező be akar mutatni valamit, de a színészek korlátozzák, hogy mit fednek fel a testükből. Ezt akár a szerződésük is tartalmazhatja, de a szexuális beleegyezést szabályozó törvény szerint a forgatás napján is dönthetnek úgy, hogy többet vagy épp kevesebbet mutatnak. A pozíciómhoz tartozik az idevágó törvények és szabályozások betartatása, a színészek szerződésének ismerete: nemcsak az, hogy kinél szerepel meztelenségre vonatkozó rész, de az is, hogy a forgatási helyszínként szolgáló ország törvényei mit engednek meg. Ezeket mind tudnom kell a másik feladatom, az intim jelenetek koreográfiája miatt is: milyen képeket, milyen akciót mutathatunk, ahhoz hogyan kell pozicionálni a színészeket és a kamerát. Elengedhetetlenek tehát a filmszakmai alapismeretek: fényképezés, kameraszög, világítás, jelmezek. Ahhoz, hogy együtt tudjak működni velük, ismernem kell az egyes részlegek feladatát is. Ahogy az operatőröknek és a trükkszakembereknek megvannak a speciális eszközeik, úgy az IC-knek is: ilyen például a párnázást biztosító felszerelés, amely megakadályozza, hogy a színészek nemi szerve összeérjen. Szintén a feladataim közé tartozik, hogy lezárást biztosítsak a színészeknek, hogy maguk mögött hagyhassák az átélteket. Forgatáskor az adott szituáció ugyan nem valódi, de az érzések, amelyeket közben tapasztalnak, nagyon is azok: mindenki másképpen működik, de

egy meztelenkedést vagy szexuális erőszakot tartalmazó jelenet felvétele után van, akinek szüksége van beszélgetésre.

Viszont csak mentális elsősegélynyújtó vagyok, nem terapeuta: különböző gyakorlatokkal tudok segíteni a színészeknek.

MN: Harci jelenetekért felelős színházi fight directorként és mozdulatrendezőként dolgozott. Az intimitásrendezők előbb dolgoztak színházakban, mint a filmnél. Fontos a forgatásoknál a színházi tapasztalat?

YD: Az Európában dolgozó intimitáskoordinátorok többsége a színházból érkezett. A tengerentúlon más a helyzet: van, aki pszichológusi, terápiás munka után váltott, nagy részük viszont már eleve a filmiparban dolgozott jelmezfelügyelőként vagy épp operatőrként. Én színpadi előadások mozgásáért és koreográfiájáért feleltem, majd a harci jelenetekért, mielőtt színházi intimitásrendező lettem. Elvégeztem egy amerikai képzést, és részt vettem a szakma úttörőjének számító Alicia Rodis mentorprogramjában is, ezt követően pedig egyre több, az Egyesült Királyságban forgó filmes és tévés produkció keresett meg, hogy dolgozzak nekik intimitáskoordinátorként. A színpadi és filmes intim jelenetek nagyon különbözőek. Előbbi esetben figyelembe kell vennem a színház adottságait, például azt, hogy milyen a nézőtér és honnan mit láthatnak a nézők, s bár ugyanez igaz a különböző kameraszögekre is, a forgatás mégis egyszerűbb, ott a koreográfia több száz néző helyett egyetlen operatőrnek készül.

MN: Adott egy film, amelyben van némi meztelenkedés, és mondjuk egy szexjelenet. Az IC mikor száll be?

YD: A munkám azután kezdődik, hogy összeállt a forgatókönyv. Egyetlen kollégát ismerek, akit már arra is behívtak, hogy vegyen részt a szkript megírásában, de az azért történt, mert a sztori az LMBTQ+ közösségről szólt, őt pedig transzgender konzultánsként is alkalmazták. Néhány produkció már akkor felveszi a kapcsolatot az IC-vel, amikor elkezdődik a castingfolyamat, hogy a segítségével pontos információt adhassanak arról, milyen jelenetek várnak majd a kiválasztott szereplőkre. A leggyakoribb esetben a preprodukciós fázisban csatlakozunk a stábhoz. Ekkor már készen áll a forgatókönyv és a szereplők listája is, a producerek pedig elkezdenek intimitáskoordinátorokkal interjúzni, sokszor a főszerepekre kiválasztott színészekkel együtt, hogy lássák, ki lehet nekik a legmegfelelőbb. Ha a kiválasztott IC csatlakozik a stábhoz, akkor első körben leül a rendezővel egy úgynevezett intimacy break­down meetingre: itt végigmennek az egész forgatókönyvön, megbeszélik az intim jeleneteket és azt, hogy a rendező hogyan képzeli el ezeket. Az IC külön elbeszélget a színészekkel arról, hogy ők mennyire érzik komfortosan magukat az adott jelenetekben. Az Egyesült Királyságban az IC-k az intim jelenetek próbáinál is ott vannak. Emellett persze folyamatosan egyeztetnek a háttérben az egyes részlegekkel, például arról, hogy melyik forgatási napon mire van szükségük. Meztelenség vagy szimulált szex forgatásakor végig jelen vannak.

MN: Mennyiben volt más az erotikus jelenetek felvétele az IC-k előtt?

YD: Maga a pozíció valóban viszonylag új keletű, de az, amit csinálunk, már régóta jelen van a filmszakmában – csak épp más és más módon végezték, általában rendezők, jelmeztervezők, operatőrök. Elég csak elolvasni néhány színészinterjút: Jennifer Aniston például szexjeleneteknél egy párnát dugott saját és a partnere teste közé, mert így tanulta a színészetet oktató tanárjától. Ehhez kísértetiesen hasonló az a módszer, amelyet az IC-k alkalmaznak, csak sokkal fejlettebb eszközökkel és felszereléssel. Manapság a Weinstein-botrány előtti időkről csak borzalmas történeteket hallunk, pedig korábban is volt példa jó gyakorlatokra, én is tanultam remek trükköket egy tapasztalt operatőrtől. Korábban a producerek és ügynökök feleltek azért, hogy az intim jelenetek forgatása a színészek szerződésében foglaltak szerint történjen. Nem találtunk fel semmi forradalmit, egyszerűen egy kézbe fogtuk az idevágó feladatokat.

MN: Az HBO kötelezte el magát először IC-k alkalmazása mellett, s azóta már számtalan cég csatlakozott hozzájuk a Netflixtől kezdve a BBC-n át az Amazonig. Van, hogy még mindig idegenkedve fogadják a forgatáson?

YD: Amikor 2019-ben elkezdtem IC-ként dolgozni, újra és újra el kellett magyaráznom, hogy miért is vagyok ott. A stúdiók béreltek fel, de a producerek és a rendezők kezdetben nem igazán tudtak velem mit kezdeni. Teljesen természetes, hogy a változtatások ellenállást szülnek; két-három jelenet felvétele után viszont mindenki pontosan látta, mi a dolgom, és onnantól bíztak bennem. Ma már az Egyesült Királyságban teljesen bevett gyakorlat intimitáskoordinátorokat alkalmazni, de persze így is találkozom még ellenállással.

MN: Egyesek szerint az IC-k jelenléte a forgatásokon kiöli a spontaneitást és a színészi ösztönt, erre panaszkodott például Sean Bean is egy interjúban.

YD: Ez abban a fura felfogásban gyökerezik, hogy a színészetnek improvizatívnak és természetesnek kell lennie, pedig amit újra és újra el kell ismételnünk, az soha nem lesz improvizált és természetes. Főleg nem akkor, ha a színészek és a stáb biztonsága forog kockán. Soha nem kérnénk arra a színészeket, hogy improvi­záljanak egy verekedést, akkor miért várnánk el tőlük, hogy spontán módon adjanak elő egy szexjelenetet? Az ilyenek forgatása épp olyan, mint egy kaszkadőrmutatvány felvétele, csak épp ha valami félresikerül, a testi helyett a lelki épségük sérül. Ami Sean Beant illeti, az interjúját olvasva az volt az érzésem, hogy valójában soha nem dolgozott még intimitáskoordinátorral, inkább csak feltételezte, hogy ilyen hatással vannak a színészi munkára.

MN: A pozíciót érő kritikák szerint immár azt is előírják, hogyan érintsék meg partnerüket a színészek, hova tehetik kezüket és hova nem. Frank Langellát saját bevallása szerint azért rúgták ki a Netflixnél forgó Edgar Allan Poe-adaptációból, mert egy szerelmi jelenet forgatása közben megérintette a feleségét játszó színésznő lábát.

YD: A szexuális zaklatás nagyon komoly dolog, az IC-k pedig pont azért felelnek, hogy hasonló se történjen. De nem instruáljuk agyon a színészeket, nem írjuk elő nekik, merre nézzenek és hova tehetik a kisujjukat. Meg kell érteni, hogy mi az adott jelenet célja, merre tart a sztori, és ennek megfelelően úgy felvenni a jelenetet, hogy az minden fél számára megfelelő legyen. Ehhez közös pontra kell találnunk a színészekkel és a stábbal: ez a jelenet gerince, itt kezdünk, aztán eljutunk az ágyig, amelyre így zuhanunk rá.

Szimulált szex közben az a legmegfelelőbb pozíció, ha a színészek ágyéka nem ér össze, de jól mutatnak a mozdulataik.

Előfordult, hogy a rendező a monitort nézve elégedetlen volt, mert az intim jelenet nem úgy nézett ki, ahogy szerette volna. Elmagyaráztam neki, hogy ez azért van, mert a színészek túl természetesen csinálják. Szexjelenetek felvételénél sokkal több mozgásra, nagyobb ívű mozdulatokra van szükség, mint a való életben – IC-ként szerencsére ismerjük ezeket a trükköket.

MN: Ki állítja le a jelenetet, ha mégis olyasmi történik, aminek nem kellett volna?

YD: Bárki lehet az, a rendezőasszisztens, a rendező, az intimitáskoordinátor, vagy maguk a színészek. Mint egy akciójelenetnél, ha baleset történik vagy valaki veszélybe kerül, azonnal mindenki megáll. De előfordulhat, hogy nem pont úgy zajlik a felvétel, ahogy előzetesen megállapodtunk: például van egy visszafogott csókjelenet, de a színészek nagyon beleélik magukat. Ilyenkor a felvétel után megvitatom a résztvevőkkel: ez történt, hogy érzitek magatokat tőle, mindenkinek rendben van így? A lényeg, hogy elkerüljük a hibáztatást, mert ha elkezdünk másokat okolni, az megöli a kreativitást. Az persze más, ha megegyezünk, hogy ki meddig hajlandó elmenni, de a partnere ezt figyelmen kívül hagyja – ilyenkor természetesen egyből leállunk.

MN: A szereplők neme, kora vagy etnikai háttere változtat bármit az intim jelenetek felvételén?

YD: Ha fontos szerepet játszik a szereplők származása, mert például a jelenet a rasszizmusról szól, akkor számtalan dolgot kell számításba venni, hogy a felvétel valóban a film vagy sorozat célját szolgálja. Az intim jelenetekben különbséget csak az jelent, ha valamelyik szereplő kiskorú: ilyenkor szülei vagy kísérői is részt vesznek a folyamatban, ők engedélyezik a felvételt, és tisztában kell azzal lenniük, hogy pontosan mi fog történni. Az egyik sorozatomnál például teljes storyboardot készítettek a jelenetről, hogy a kiskorú szereplő és a szülei minden egyes képkockát előre láthassanak, és felkészülhessenek rá.

MN: Az Atlantánál vagy A Bridgerton családnál a pikáns jelenetek miatt érthetőnek tűnik az IC-k használata, de mi a helyzet az olyan projektjeinél, mint Az idő kereke vagy a Tőrbe ejtve folytatása?

YD: Persze, A Bridgerton családban rengeteg szexjelenet van, de ott a kevésbé direkt akcióért is felelős voltam. Dolgoztam például a Mood című sorozaton, amely azt mutatja be, hogy milyen hatással van a közösségi média a nőkre, itt abban segítettünk a színésznőknek, hogyan pózoljanak, amikor bikinis vagy intim képeket készítenek magukról.

MN: Egy jó erotikus jelenet felvételéhez szükség van arra, hogy a forgatáson is fülledt legyen a hangulat, a színészek között pedig működjön a kémia?

YD: Nincs szükség semmiféle romantikus vagy szexuális hangulatra – ez pusztán színészet. Egy jó színész bármit el tud hitetni a közönséggel. A filmográfiámban szereplő egyik legnagyobb és legnépszerűbb sorozat főhősei még csak nem is kedvelik egymást. Nem barátkoznak a felvételeken kívül, nincsenek jóban egymással és a forgatáson is rengeteget veszekedtek, a közös jeleneteikben mégis remekül működnek együtt, a közönség pedig csábítónak, romantikusnak és szexinek találja őket. Persze, hiszen remek előadók, a sorozatnak pedig hasonlóan tehetséges rendezője és operatőre van. Ezért is nem hiszek a kémiában, amit sokan annyira keresnek két szereplő között a meghallgatásokon: egyedül az kell, hogy jól tudjanak színészkedni, és persze tiszteljék egymást.

MN: Az IC-k megjelenése sokak szerint hozzájárult a cancel culture kialakulásához is – Frank Langella is ezt emlegette.

YD: Az IC-k ráirányították a figyelmet a beleegyezés kérdésére. De nem beleegyezést kikényszerítő tisztek vagyunk, nem tudjuk kierőszakolni a dolgot, ha mi vagyunk az egyetlenek az egész stábban, akik elkötelezettek ez iránt. Fontos, hogy a rendezőtől kezdve a színészeken át az operatőrig mindenki tisztelje a másik és a saját határait. Előfordult, hogy egy hangmérnök jött oda hozzám azzal, hogy az intim jelenet forgatását elcserélné valakivel, mert az túl felkavaróan hat rá. Megköszöntem neki, amiért tiszteletben tartotta saját érzéseit – semmi nincs, ami ennél előbbre való.

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk