Van egy bugyra ennek a mai konzumpokolnak, ami határozottan másnak (kis mennyországnak) mutatja magát, mint ami valójában (nagy pokolbugyor), s mi mindgyakran hajlamosak is vagyunk inkább annak elfogadni, aminek kelleti magát. Ebben a bugyorban hobbikünsztlerek, handarbeiterek, antikváriusok, vicces feliratú polók készítői és más hasonló légmozgatók állították fel standjaikat szorosan egymás mellé, az ünnepnapokon a magnóikat bekapcsolják, s egybefolyik a sok tudatszűkítő akusztikus hulladék, s az összecsukható asztalok mögül szúrós szemek szuggerálják, hogy aki nem vesz, nem ember. Elsőre Szentendre vagy a Balaton ugrik be, hisz az efféle, lehúzás határán táncoló kereskedelem elsődleges célpontja azért mégiscsak a turista, de ha jobban belegondolunk, Budapesten is tömegével bújnak meg a miniatürizált Portobello Roadok. Mind közül ezen a hétvégén a Gozsdu bazár (anyám borogass: "élménypiac") tűnt a legkellemetlenebbnek - s ezen a dzsungelen kell átlökdösődnöd magad ahhoz, hogy megtanulj némi okosságot a fogyasztói társadalomban tanúsítandó helyes magatartásról.