Tartsa meg magának!

  • 1998. november 12.

Lélek

Olvasó meg előfizető annyiféle van, mint égen a csillag. Még ha ezt az előfizetők külön-külön nem is látják.

Kedves Olvasóink!

Olvasó meg előfizető annyiféle van, mint égen a csillag. Még ha ezt az előfizetők külön-külön nem is látják.

Van például a Nyugdíjas Előfizető. Íme:

"Nyugdíjasként nincs egyszerre 5000 forintom - nem lehetne negyedéves előfizetés?"

Vagy: "Fel a fejjel, fiúk, sikerülni fog! Márta nénétek."

Aztán van az Egyetemista Előfizető.

"Nekünk is megjött az ösztöndíj! Kitartás!"

Van az Érzelmes, Ámde Racionális Előfizető. Ad notam:

"Mi lesz velünk a MaNcs nélkül? Az már nem élet lenne. Ha valamit segíthetnénk, szóljatok... De előfizetőt (amire a legjobban szükség lenne) sajnos nehéz előkotorni a spájzból. Mindenki azt kérdezi ugyanis (az is, akitől kapok majd pénzt a csekkre): És mi lesz a pénzzel, ha mégis csődbe mennek? De ugye ez nem lesz kérdés?"

Vagy: "Hát akkor va banque! (így írják?): kölcsönkérek 5000-et, ha jön a számla. De közben számonként is veszem, mert KELL."

Ismeretes még az Aggódó Előfizető:

"Magamért félek, ha titeket féltelek."

Ne feledkezzünk meg arról a két Előfizetőről sem, aki egy pár, de két újságot rendel, és közben Pilinszkyt idézi: "Az ágy közös, a MaNcs nem. Hajrá!"

Nem ritka a Jószívű Előfizető sem:

"Sziasztok! A nov. 5-i szám olvasói leveleinek egyikét Kocka Kornélia írta. Arra gondoltam, hogy ha már úgyis megrendelőtoborzás folyik + úgyis szeretnélek benneteket is támogatni, akkor legjobb, ha Kornéliát meglepem egy megrendeléssel. Sajnos a címét nem tudom, de gondolom, ti igen. Kornéliát ismeretlenül is üdvözlöm. Sziasztok."

Van Az Előfizető, Akiben Költő Veszett El, és aki ezt írta a MaNcsnak:

"Éhezünk lényedre. Gyere hozzánk eleségül!"

Vannak ezenkívül azok az olvasók, akik csöppet sem mellesleg kollégák, és a kormány minden tagjának rendeltek egy MaNcsot (168 Óra, köszönjük szépen); és van az az olvasónk, aki egy egyetemi kollégiumban 20 ismeretlen diáknak rendelte meg a lapunkat.

Néha nehéz nem meghatódnunk azokon, amiket az Előfizető, akiből annyiféle van, mint égen a csillag, a visszaküldött megrendelőlapra ír. Olyan nehéz, hogy nem is megy.

De mit teszünk mindeközben mi, a MaNcs?

Miközben a kormány egyik kezével az orosz gazdasági válságot fékezte meg, a másikkal Kosovo fölül kergette szét a felhőket, az egyik lábával az árvizet tanította móresre, a másikkal a fúrópajzsokat rugdalta el Dél-Buda rögeiről, a pöcsével meg újságírókat szondázna, eközben tehát mi is végezzük a dolgunkat. (Stumpf Überminiszter szerint tett egyébként ennyi jót a kormány mostanában. Igaz, Stumpf azt is mondta - a Magyar Hírlap szerint -, hogy kékszirénás, úgynevezett nénós szolgálati autója csak a miniszterelnöknek meg a házelnöknek van.) Tehát. Lapunk hatodik számát írjuk azóta, hogy a Postabank megszüntette a Magyar Narancs finanszírozását. Ne kerteljünk most már: hála istennek. Ugyanis önök azóta a magyar történelem legszabadabb politikai hetilapját olvassák, és ezáltal önök a magyar történelem legszabadabb olvasói. (Szerényebben: az Élet és Irodalom mellett.) Nincs tőkeerős tulajdonosunk, nincs külföldi vagy belföldi médiamogul a hátunk mögött, nincs gazdag mecénásunk. (És nincs fizetésünk sem, legalábbis egyelőre. De ez most mellékszál.) Csak önök vannak nekünk, meg mi önöknek. Immár hat szám óta. Nem sok ez a hat szám, lehet mondani: ám ahhoz képest, hogy másfél hónapja egy vasunk sem, és kiadónk sem, és semmink sem volt, és esélyeink is gyérek voltak, nem is kevés. A lap létezik. A válság legsúlyosabb pillanatai talán már mögöttünk vannak. De a tét ettől csak nagyobb lett: nulla forint tőkével és fillérre ugyanannyi hitellel induló, önfenntartó, önmunkatársai által tulajdonolt és ezért atom független politikai hetilapot nemigen látott még Kárpát szent bérce. Felhozni a MaNcsot: a dolgunk most ez. Esélyeink nem elhanyagolhatók. De bármekkorák is legyenek: egyhamar a Mi Hazánkban még ekkora se lesz senkinek.

Hunyjuk most be a szemünket, és tekintsünk a távoli jövőbe. Képzeljük el, amint a MaNcs mostani munkatársai közül az utolsóért is eljő a kaszás. Koncentráljunk erősen. Ugye, jól látjuk: az agg szerkesztőt a MaNcs 62. évfolyamának valamelyik számával takarják le jóakaratú járókelők. Egyikük még hallotta a vén sajtócápa utolsó sóhaját: "Ne a mentőket hívja! Fizessen inkább elő!"

Ön se várjon az utolsó pillanatig! Kísértse meg a lehetetlent még ma! Fizessen elő a MaNcsra! És ha már megtette, keressen új előfizetőt! Hiszen most már magának is keresi! Ezen a héten 405-en döntöttek úgy, hogy osztoznak a kockázaton; október eleje óta a MaNcsnak 1426 új előfizetője van. Ahhoz, hogy fél évig a lap biztosan megjelenhessen, még 3574 vakmerő illetőnek kell magát elszánnia mindenre. Kalandra fel! Intsen be a józan észnek! Tartsa meg magának a lapot!

A szerk.

megrendelőlap

Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.

Név:........................................................................................

Cím:.......................................................................................

...............................................................................................

Irányítószám:........................

Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................

A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/415, fax: 267-4176

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.