Tartsa meg magának!

publikálva
1998/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Olvasó meg előfizető annyiféle van, mint égen a csillag. Még ha ezt az előfizetők külön-külön nem is látják.

Kedves Olvasóink!

Olvasó meg előfizető annyiféle van, mint égen a csillag. Még ha ezt az előfizetők külön-külön nem is látják.

Van például a Nyugdíjas Előfizető. Íme:

"Nyugdíjasként nincs egyszerre 5000 forintom - nem lehetne negyedéves előfizetés?"

Vagy: "Fel a fejjel, fiúk, sikerülni fog! Márta nénétek."

Aztán van az Egyetemista Előfizető.

"Nekünk is megjött az ösztöndíj! Kitartás!"

Van az Érzelmes, Ámde Racionális Előfizető. Ad notam:

"Mi lesz velünk a MaNcs nélkül? Az már nem élet lenne. Ha valamit segíthetnénk, szóljatok... De előfizetőt (amire a legjobban szükség lenne) sajnos nehéz előkotorni a spájzból. Mindenki azt kérdezi ugyanis (az is, akitől kapok majd pénzt a csekkre): És mi lesz a pénzzel, ha mégis csődbe mennek? De ugye ez nem lesz kérdés?"

Vagy: "Hát akkor va banque! (így írják?): kölcsönkérek 5000-et, ha jön a számla. De közben számonként is veszem, mert KELL."

Ismeretes még az Aggódó Előfizető:

"Magamért félek, ha titeket féltelek."

Ne feledkezzünk meg arról a két Előfizetőről sem, aki egy pár, de két újságot rendel, és közben Pilinszkyt idézi: "Az ágy közös, a MaNcs nem. Hajrá!"

Nem ritka a Jószívű Előfizető sem:

"Sziasztok! A nov. 5-i szám olvasói leveleinek egyikét Kocka Kornélia írta. Arra gondoltam, hogy ha már úgyis megrendelőtoborzás folyik + úgyis szeretnélek benneteket is támogatni, akkor legjobb, ha Kornéliát meglepem egy megrendeléssel. Sajnos a címét nem tudom, de gondolom, ti igen. Kornéliát ismeretlenül is üdvözlöm. Sziasztok."

Van Az Előfizető, Akiben Költő Veszett El, és aki ezt írta a MaNcsnak:

"Éhezünk lényedre. Gyere hozzánk eleségül!"

Vannak ezenkívül azok az olvasók, akik csöppet sem mellesleg kollégák, és a kormány minden tagjának rendeltek egy MaNcsot (168 Óra, köszönjük szépen); és van az az olvasónk, aki egy egyetemi kollégiumban 20 ismeretlen diáknak rendelte meg a lapunkat.

Néha nehéz nem meghatódnunk azokon, amiket az Előfizető, akiből annyiféle van, mint égen a csillag, a visszaküldött megrendelőlapra ír. Olyan nehéz, hogy nem is megy.

De mit teszünk mindeközben mi, a MaNcs?

Miközben a kormány egyik kezével az orosz gazdasági válságot fékezte meg, a másikkal Kosovo fölül kergette szét a felhőket, az egyik lábával az árvizet tanította móresre, a másikkal a fúrópajzsokat rugdalta el Dél-Buda rögeiről, a pöcsével meg újságírókat szondázna, eközben tehát mi is végezzük a dolgunkat. (Stumpf Überminiszter szerint tett egyébként ennyi jót a kormány mostanában. Igaz, Stumpf azt is mondta - a Magyar Hírlap szerint -, hogy kékszirénás, úgynevezett nénós szolgálati autója csak a miniszterelnöknek meg a házelnöknek van.) Tehát. Lapunk hatodik számát írjuk azóta, hogy a Postabank megszüntette a Magyar Narancs finanszírozását. Ne kerteljünk most már: hála istennek. Ugyanis önök azóta a magyar történelem legszabadabb politikai hetilapját olvassák, és ezáltal önök a magyar történelem legszabadabb olvasói. (Szerényebben: az Élet és Irodalom mellett.) Nincs tőkeerős tulajdonosunk, nincs külföldi vagy belföldi médiamogul a hátunk mögött, nincs gazdag mecénásunk. (És nincs fizetésünk sem, legalábbis egyelőre. De ez most mellékszál.) Csak önök vannak nekünk, meg mi önöknek. Immár hat szám óta. Nem sok ez a hat szám, lehet mondani: ám ahhoz képest, hogy másfél hónapja egy vasunk sem, és kiadónk sem, és semmink sem volt, és esélyeink is gyérek voltak, nem is kevés. A lap létezik. A válság legsúlyosabb pillanatai talán már mögöttünk vannak. De a tét ettől csak nagyobb lett: nulla forint tőkével és fillérre ugyanannyi hitellel induló, önfenntartó, önmunkatársai által tulajdonolt és ezért atom független politikai hetilapot nemigen látott még Kárpát szent bérce. Felhozni a MaNcsot: a dolgunk most ez. Esélyeink nem elhanyagolhatók. De bármekkorák is legyenek: egyhamar a Mi Hazánkban még ekkora se lesz senkinek.

Hunyjuk most be a szemünket, és tekintsünk a távoli jövőbe. Képzeljük el, amint a MaNcs mostani munkatársai közül az utolsóért is eljő a kaszás. Koncentráljunk erősen. Ugye, jól látjuk: az agg szerkesztőt a MaNcs 62. évfolyamának valamelyik számával takarják le jóakaratú járókelők. Egyikük még hallotta a vén sajtócápa utolsó sóhaját: "Ne a mentőket hívja! Fizessen inkább elő!"

Ön se várjon az utolsó pillanatig! Kísértse meg a lehetetlent még ma! Fizessen elő a MaNcsra! És ha már megtette, keressen új előfizetőt! Hiszen most már magának is keresi! Ezen a héten 405-en döntöttek úgy, hogy osztoznak a kockázaton; október eleje óta a MaNcsnak 1426 új előfizetője van. Ahhoz, hogy fél évig a lap biztosan megjelenhessen, még 3574 vakmerő illetőnek kell magát elszánnia mindenre. Kalandra fel! Intsen be a józan észnek! Tartsa meg magának a lapot!

A szerk.

megrendelőlap

Megrendelem meghatározatlan időre, de legfeljebb 1 évre 5000 Ft-ért a MaNcsot.

Név:........................................................................................

Cím:.......................................................................................

...............................................................................................

Irányítószám:........................

Szül. dátum:........................... Tel.:.......................................

A megrendelőt kérjük az alábbi címre vagy faxra küldeni: 1399 Bp., Pf. 701/415, fax: 267-4176

publikálva
1998/46. (11. 12.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kultúra

még több Kultúra...

Narancs

Vélemény

még több Vélemény...