Egy katolikus püspök, egy református lelkész és a rabbi… Nem, ez nem egy vicc kezdete, nagyon is komoly beszélgetésen jártunk. Vallásközi beszélgetéssorozatot indított a Mazsihisz, amely során különböző vallási vezetők a teremtő szerepét vitatják meg a jelenkor családi, politikai, szociális kríziseinek kérdéseiben.
Az október 11-i első alkalommal a különböző hitű emberek szerelme, együttélése, a vegyes házasságok és a gyereknevelés, valamint a gyerekkori vallási döntések kerültek fókuszba Várszegi Asztrik katolikus püspök, Szénási Jonathán Sándor református lelkipásztor és Darvas István főrabbi részvételével.
Akiktől lehet kérdezni
Igazi naivitás lett volna azt hinni, hogy az ismert vallási vezetők majd ez alkalommal oly módon mutatnak utat, hogy megmondják a tutit, egzakt válaszaik lesznek a különböző, egyébként kényes, nehéz, bonyolult kérdésekre.
Érthetően nem így volt. Viszont ahogy azt a beszélgetés moderátora, Szegő János, a Magvető szerkesztője megjegyezte, a jó papoktól (ez esetben a megnevezés nyilván a vallási szereplőket jelölő gyűjtőfogalom) lehet kérdezni, és milyen jó, hogy válaszolnak.
„Van egy olyan, mindennap elmondott imánk, amiben azt valljuk, hogy a Jóisten végtelen szeretetében mindennap megújítja a teremtés művét. Amikor azon gondolkodtak a bölcsek, mit is jelent ez, arra jutottak, a megújulás lehetősége nemcsak isteni privilégium, hanem az embernek, ezáltal az egyháznak is kötelessége kell hogy legyen – hangsúlyozta Darvas István. – Ahogy egy 18. században élt kedves kollégám mondta, abban az esetben, ha nem tudsz időről időre valami újat mondani, az voltaképpen nem jelent mást, mint hogy a régi tudás sincs a kezedben. Éppen ezért a megújulás egyfajta kép arról, milyen értéket képvisel az egyén, a közösség vagy adott esetben az egyház maga.”
A rabbi példája szerint a családok átalakulása folyamán adódnak olyan (speciális) helyzetek, amikhez alkalmazkodni kell. Ilyen például, ha egy leszbikus párnak mesterséges megtermékenyítéssel gyereke születik egy meleg férfipár egyik tagjától. A gyerek történetesen zsidó, ezért a brit miláját (körülmetélését) szervezik, ami vallási szempontból mindenképp érdekes dolog, miközben kétségbevonhatatlan tény szerinte, hogy a közösség egy új családot, egy új gyermeket köszönt.
| ||
Várszegi Asztrik szerint alapnehézség, hogy ha Istenről, vallásosságról, egyházi, vallási hagyományról beszélünk, az egyházi szereplőknek igenis idomulniuk kell a szekularizált világhoz, mert nagyon eltérő a két közeg szókincse, ami nyilván árnyalja a megértést. „Élményt tolmácsoló munkát kell végezni” – jelentette ki a püspök.
A gyerekek vallási nevelésének megválasztása, a betérés egyik vagy másik vallási közegbe, az eltérő vallásúak egyházi házasságkötése vagy épp a temetkezés kérdése igen bonyolult lehet esetenként. Nincsenek kész megoldások a különböző egyedi helyzetekre, minden alkalommal az adott körülmények szerint bírálják el, mi a tennivaló. Van, amikor viszont hiába akarnak jót a vallási szereplők, nem tudnak érdemben segíteni, mert nem lehetséges a vallási törvények miatt.
Nehéz szituációkat szül egy-egy eltérő vallású házasulandó pár esete. Várszegi Asztrik elbeszélése szerint egy alkalommal bemutattak neki egy sebész párt, akik az egyház előtt is házassági fogadalmat akartak tenni. A történetükből a püspök számára világosan kiderült, hogy a fiataloknak nem sok közük volt az egyházhoz. Éppen ezért Várszegi a pár érdekeit szem előtt tartva a legnagyobb jóindulattal, de eltanácsolta őket az egyházi házasságkötéstől. Mert elmondása szerint arra semmi szükség, hogy a statisztikát javítsák.
Szénási Jonathán Sándor szerint a református egyháznak annyiban könnyebb a helyzete, hogy esetükben az anyakönyvvezetőnél megkötött házasságra kérik Isten áldását, tehát egy már megkötött házasságra. A lelkész szerint azonban nem árt tisztázni, felfogják-e az emberek, milyen következménnyel jár mindez, nem érdemes bárkit belekényszeríteni, mert véleménye szerint mindent föl lehet vállalni, csak tudatosan kell, nem pedig belesodródni.
| ||
A zsidóságnál az egyik legproblémásabb kérdés például a temetkezés lehet. Nyugodhat-e a zsidó férfi szeretett nem zsidó felesége például a Kozma utcai temetőben? Bár Európában már több helyen megtalálták a módját, miként lehet közös végső nyughelye zsidó és nem zsidó embereknek a zsidó temetőkben, erre Magyarországon egyelőre nincs megoldás – mondta el Darvas rabbi.
Ilyen esetekben nincsenek egyéni döntések, melyek mérvadóak lehetnének. Hiába próbál meg ilyenkor egy rabbi érzékenységgel fordulni a gyászolóhoz, a fájdalmán nem tud enyhíteni. A magyar neológ rabbikra ezek a helyzetek kényszerként nehezednek, ezért sürgető a megoldás mielőbbi megtalálása. A keresztények esetében mindez egyszerűbb, mert bár ideális esetben az adott felekezethez tartozót temeti az adott vallási személy, a vallási szabályok lehetővé teszik, hogy nem kell megtagadniuk az egyházi embereknek a kegyeletet, megadhatják a végső tisztességet lényegében bárkinek.
Az empatikus vallási személyek reakcióiból kiderült, hogy a hitélet szereplőiként ha lehet, megpróbálják segíteni a hitbizonytalanságban szenvedőket. Az általános közhiedelem (és/vagy tapasztalat) ellenére nem mindenáron akarják rátestálni az adott személyekre a hitet. Egyáltalán nem biztos, hogy minden alkalommal megoldással tudnak szolgálni a hozzájuk fordulóknak. Rengeteg új helyzettel találkoznak, és ahogy Darvas rabbi hangsúlyozta, alkalmazkodni kell, mert „mindenkinek az fáj, amiben él, nem szabad túldimenzionálni” az adott kor élethelyzeteit.
