Visszanyert emlékek - Sátáni perek az Egyesült Államokban

  • Csala Bertalan
  • 2015. április 19.

Lélek

Sátánista szektákat véltek garázdálkodni a nyolcvanas–kilencvenes évek Amerikájában. Az ördögi tömeghisztéria utolsó áldozatai egy éve szabadultak, és kártérítési perre készülnek.

A Magyarországon kevésbé ismert jelenség, a „Satanic Panic” a nyolcvanas években kapott igazán erőre az Egyesült Államokban. Alapja az a széles körben terjedő gyanú volt, hogy gyermekek tömegeit bántalmazzák fizikailag és szexuálisan különféle sátánista rituálék keretében. A nyolcvanas évek elején a pániktól függetlenül számos reformintézkedést és szigorítást vezettek be az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában a gyermekjog területén.

Valami sötét titok

A pánikjelenséget minden jel szerint a Michelle Remembers (Michelle emlékszik) című könyv indította el 1980-ban. Ez az első olyan könyv – a kanadai Michelle Smith és pszichiáter férje, Lawrence Pazder jegyzi –, amely a gyermekbántalmazást titkos sátánista rituálékból eredezteti. Az abúzust állítólag elszenvedett Smitht Pazder egy vetélés miatti depresszióból próbálta kigyógyítani, amikor rájöttek, hogy van valami sötét titok a múltban. Michelle Smith „pszichológiai módszerekkel visszaszerzett emlékeire” hagyatkozva (lásd keretes írásunkat) beszélték el a történteket: a könyv kizárólagos bizonyítékként ezeket az (akkor még csak terapeuta, később a férj módszerével) „visszanyert emlékeket” használja. Az emlékek között szerepel például 81 napon át tartó fekete mise, aminek során maga Lucifer jelent meg az akkor még ötéves Michelle Smith „okkult” szüleinek és barátaiknak, hogy szemük láttára csatázzon Jézussal és Mihály arkangyallal. Az angyal végül győzött, és büntetésből betegséggel sújtotta Michelle szüleit, miközben eltüntette a kislány sebeit és emlékeit. A könyv szerzőit a megjelenés előtt a Vatikánban is fogadták, és állítólag tanácsokkal is ellátták őket. A publikációt követően a szerzők Oprah Winfrey tévés talkshow-jában vendégeskedtek, majd hónapokig népszerűsítve könyvüket telt házas előadásokkal turnéztak az USA-ban.

West Memphis Three

West Memphis Three

Pazder komoly karriert futott be igazságügyi szakértőként, ahogy az akkori sajtó emlegette, mint a „túlélők védelmezője”. Amellett, hogy a pánik kibontakozásával államilag támogatott előadásokat tartott az amerikai fegyveres erőknek a sátánista kultuszok veszélyeiről, számos sátánista rituális kínzási perben (Satanic Ritual Abuse – SRA) is részt vett szak­értőként. Például a kaliforniai McMartin óvoda ügyében, amely komoly médiavisszhangot kapott, és az egyik leghosszabb, illetve legköltségesebb perként tartják számon Amerikában. Itt is legitim bizonyítási eljárásként alkalmazták a „visszaszerzett emlékek” módszerét, több más, azóta kétségesnek nyilvánított módszerrel együtt. Azt próbálták bebizonyítani, hogy az óvoda üzemeltetői és alkalmazottai rituálisan, fizikailag és szexuálisan kínozzák a kisgyerekeket, s emellett rendszeresen állatáldozatokat is bemutatnak. Az 1983-ban kirobbant ügy korai szakaszában mind a 360 kisgyermek a vádat igazoló vallomást tett. A gyermekeket ugyanis a nyomozás során befolyásoló és kényszerítő technikával kérdezték ki. A vallomások többek között az óvoda alatt húzódó kazamatarendszerről is szóltak, ahol a rituális bántalmazások történtek – más kérdés, hogy a nyomozó hatóságok nem találtak az épület alatt még egy pincét sem. Az ügyet kirobbantó első feljelentőt egyébként korábban paranoid skizofréniával kezelték. A hét és fél évig húzódó per során krónikus alkoholizmusa miatt el is hunyt. E szövevényes per végén nem született elmarasztaló ítélet, viszont a fővádlottak közül többen elhaláloztak időközben. Képzelhetjük, mit élhettek át az ártatlan óvónők és az intézmény dolgozói a meghurcoltatás évei alatt. A továbbiakban az ezernél több rituális gyermekbántalmazási perből kevesebb mint tíz végződött börtönítélettel Amerikában.

Ezek közül a leghíresebb eset a West Memphis Three (a nyugat-memphisi hármak pere) volt. Három, rossz körülmények között nevelkedett, rockzenét szerető fiatalt vádoltak meg három kisgyermek megerőszakolásával és meggyilkolásával.

Nem volt lehetőségük

Az 1993-ban indult bűnvádi eljárás során az ügyész végig fenntartotta állítását, miszerint a kisfiúkat sátánista szeánsz keretében gyilkolták meg. Az egyik vádlottra halálbüntetést szabtak ki, a másik kettő tényleges életfogytiglant kapott. Az eljárást számos független ügyvéd kétségesnek nevezte, zenészek és művészek világszerte hangot adtak tiltakozásuknak a megalapozatlannak tartott ítélet ellen. A hármak végül 2011-ben szabadultak a börtönből az Alford-esküvel, ami nagyjából azt jelenti, hogy szabadon bocsátják őket, ha a kétesen bizonyított vádakat nem tagadják, és lemondanak kártérítési jogukról. Nyilatkozatuk szerint csak a halálra ítélt és a tizennyolcból 10 évet magánzárkában töltő Damien Echols megroppant egészségi állapota miatt egyeztek bele. Az ítélethirdetés idején Echols 18 éves volt, és már évek óta súlyos depresszióval kezelték.

Az egyik utolsó lezárt eset a gyermekgondozót üzemeltető texasi Keller házaspár ellen 1992-ben indult eljárás volt sátánista, rituális kínzás, szexuális zaklatás és gyermekgyilkosság vádjával – szexuális zaklatás vádjában találták bűnösnek a párt, és 21 évet töltöttek börtönben. Tavaly szabadultak, miután az egyetlen bizonyítékot szolgáltató orvos visszavonta korábbi vallomását. Azóta a perben egykor elnökölt bíró is elismerte: Kelleréknek nem volt lehetőségük, hogy tisztázzák magukat, és óriási lelki nyomásnak voltak kitéve a hat napig tartó tárgyalás során. Az azóta elvált házaspár és gyermekeik (!) kártérítési perre készülnek.

Utóbb több más SRA-perről kiderült, hogy a kiskorú áldozatoktól számos igazoló vallomást olyan érzelmi és fizikai kényszerítő technikákkal nyertek ki amerikai szociális munkások, amelyeket a genfi egyezmény is tilt. Több pszichiátertől származó állítólagos „bizonyítékokat” pedig sokszor hipnózissal és hallucinogén szerekkel mint „közvetítő médiumokkal” operáló, vitatható vizsgálatok során kaptak. A sátánista pánik a médiában a kilencvenes évek közepére elült. Manapság általános vélemény, hogy megalapozatlan tömeghisztéria volt.

Csalfa agy

A Recovered Memory Therapy (emlékfelidéző vagy emlékezet-helyreállító terápia) néven emlegetett jelenség meglehetősen ellentmondásos. A legnagyobb amerikai pszichológiai szervezet, az American Psychological Association (APA) hivatalos közleménye szerint habár a traumatikus amnézia régen bizonyított jelenség, a legfőképpen a gyermekbántalmazások ügyében alkalmazott emlékezet-helyreállító technikák igencsak vitathatók. Ahogy írják: „noha nagyon kevés esetben nyert tényszerű igazolást, de lehetséges, hogy a korai életkorban elszenvedett bántalmazást elfeledjük, ám az emlék később újra felidéződik. A szakma vezető kutatói azonban abban is egyetértenek, hogy felettébb könnyű előállítani meggyőzőnek tetsző pszeudoemlékeket, amelyekről maga a páciens is elhiszi, hogy átélte őket. Erről a jelenségről a tudomány jelen állása szerint keveset tudunk, így manapság lehetetlen egyéb bizonyítékok nélkül kijelenteni egy-egy emlékről, hogy valós-e vagy sem.” A kérdésben nincs konszenzus, de abban szinte az összes jelentős szaklap egyetért, hogy további kutatások szükségesek a memória működéséről. Lapunk megkeresésére Király Ildikó egyetemi docens, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának munkatársa, a Kognitív Pszichológia Tanszék vezetője elmondta: a hazai szakma is szkeptikus a módszerrel kapcsolatban, mivel sok lehetőséget ad a páciens befolyásolására.

Neked ajánljuk