1997 izéi

  • Rút Ernõ
  • 1998. január 22.

Lokál

melyek jobbára távollétükkel tüntettek, ami meg mégis volt, arra a fene nem emlékszik már, ha mégis voltak, áramvonalasak voltak, formatervezésük lendületes jövőt ígért, amit persze majd le kell tagadniuk, de kiknek is.
melyek jobbára távollétükkel tüntettek, ami meg mégis volt, arra a fene nem emlékszik már, ha mégis voltak, áramvonalasak voltak, formatervezésük lendületes jövőt ígért, amit persze majd le kell tagadniuk, de kiknek is.

Az autók, azok rendben voltak, láttukon az ember fejében, ha szégyenszemre is, de már-már megfogant a gondolat, hogy lehet, hogy mégis abba kellene hagyni ezt az egészet a független értelmiségi létformával, a szellem szabadságáról nem is beszélve (sok mondanivalónk róla amúgy sem akadna), és elmenni valahova dolgozni. Például az új tévékhez, amelyek képernyőiről bizonyítékot nyerhettünk afelől, hogy az evolúció igenis nem állt meg, nem mi, az eddig ismert emberiség vagyunk a zárófejezet. De ez az új, a korábbi emberiségbe sok tekintetben beleillő, ám mégiscsak valami más generáció aztán már tényleg az utolsó lesz, ezt világosan látni rajtuk.

1997 az ő évük volt, valamint az üstökösé: a szerelmek befuccsoltak, a karrierek megfeneklettek, az időjárás viszontagságos volt, a tőzsdeárfolyamok estek, kevés kivétellel velük zuhantunk magunk is, és most itt vagyunk. Emlékeknek, melyekre, ha túléljük az év utójátékát, visszaemlékezni támadhat esetleg kedvünk, talán egyedül 1997 autói felelnek majd meg.

1997 cuccairól, ruhákról és azokról a kis izékről, melyek után zsebeikben és táskájukban hajkurásznak embertársaink lépten-nyomon, viszont legfeljebb annyiban lehetne összességükben megemlékezni, hogy nem feleltek meg a valóságnak, bár ez nem feltétlenül hátrány, sőt.

A felső középosztály felé ácsingózó polgári rétegek holmijai közül az elmúlt évben az autólopást meggátoló segédeszközök könyvelhettek el maguknak jelentős sikereket. Voltak persze korábban is, de 1997-ben valahogy mértéktelenül elszaporodtak, az esőben, gyanús állagú pocsolyában féllábon evickélni próbáló gépjármű-tulajdonos, aki fentebb leírni megkísérelt attrakciója közepette egy sárga botot kísérelt meg autója kormányára valahogy ráklappantyúzni (háta mögött ólálkodó családtagjai biztatásától kísérve), mindennapos látványként marad meg a haza kollektív tudatalattijában, legalábbis remélhetőleg.

Hogy miért néznek ki úgy ezek az autókormánytekerés-meggátoló botocskák, mint egy könnyűbúvár túlélőkészlete, rejtély. De iszonyatosan sárgák, ami, különös tekintettel arra, hogy 1997-ben már szabad szemmel is láthatóvá vált a kibontakozás, és a magyarok közül azok, akik még egyáltalán szóra érdemesek, egyre jobb kocsikat lopnak maguknak, borzasztó. Ezeket a botocskákat az NDK formatervezői hagyták maguk után örökül, autókülsejű autókban, és az, ahogy hirtelen sárgán vagy halványzöld neonban az ember képibe villannak, sok ikonnál többet mond el hazánk esélyeiről (hogy egyáltalán, valaha, legyen itt egyszer valami), mint szeretnénk. De most már mindegy.

Voltak továbbá a tokok. Nem tudni, miért, de 1997 az üstökös mellett a tokok éve is volt, magára valamit adó ember dolgai tokban jártak, akár a halottak: ami tagadhatatlanul szintén az emelkedő jólét jele, és főként a polgárosodásé, bár azért önmagában még jelnek is kevés, ám hagyjuk ezt. 1997-ben találkoztam egy emberrel, aki egy tokban egy másik, kisebb tokot tartott. Lehet, hogy ez utóbbiban már tényleg volt valami, de ezt már nem vártam meg.

Egyéb nem volt, minek lett volna. A hipermarketekben állítólag van, vagy legalábbis akkor még volt élet, oda kellett volna járni. Bár a budapesti hipermarketek mindent azért még nem tudnak. Stockholm egyik elővárosában, Brandbergennek hívják, van egy olyan, ami mindent tud. A bejárattal szemközti front a HÉV-megállóé, attól jobbra, az alaprajzon az óramutató járását követve van egy egészségügyi lerakat, persze szülőszobával, ahogy illik, aztán cipő- és cukorkaboltok kirakatai kelletik magukat felváltva a butikokéival, egy-egy utazási iroda kínálata (más, egzotikus országok hipermarketjeibe és fedett szafáriparkokba kalauzoló túrák lajstromával) is belekotyog a képbe, melyen egy-egy helyi pénzintézet vagy államhatalmi fiókintézmény gondoskodik a komolyabb tónusokról; majd tovább követve az előlünk illanni mindig kész óramutatót, eljutunk egészen a temetkezési vállalkozó fogadószobájáig, akárha teljes életünket leélhettük volna itt, fedezzük fel, ha megkésve is, mikor ismét a HÉV peronján találkozunk önmagunkkal.

Ide kéne eljutnunk, de nem lankadunk.

Rút Ernő

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.