Strandmenő

A kohász meg a székely – Csepeli strand

Lokál

Van itt minden, amiért érdemes strandra járni. Ehhez képest az érdeklődés hiánya már-már gyanús.

Minek oda medencés strand, hol a Duna kanyarog? – kérdeznénk, noha tudjuk a választ. A Soroksári-Duna-ág csepeli partja valaha (az 1930-as években) nap ette plázs volt, de az ötvenes években már csak az fürdött ott, akit a vízbe kergettek. A folyó szennyes volt, mint a Patyolat átvevőraktára, csakhogy időközben Csepel a munkásosztály legfontosabb bázisává nőtte ki magát. Márpedig ahol virágzott a munkásosztály, ott Paradicsomnak is kellett lennie.

Főleg strandnak.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

Ám akik megálmodták a csepeli vízi élményközpontot, nem érték be holmi lubickolással. A reumás kohászokra gondolva termálvízért nyúltak a mélybe, és tevékenységüket siker koronázta. Már csak egy kis társadalmi munka hiányzott, s 1961-ben átadták a Csepeli strandot, ami nem is strand volt, hanem hatalmas fürdőkomplexum. Szebb vasárnapokon a Vasmű teljes legénysége (+ családtagok) itt mártózhatott, vélhetően jelképes összegért.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

Ám mostanában nem kell tartani a tömegiszonytól. Július közepe, vasárnap délután, mégis alig lézengenek a hetvenes évekbeli ifjúsági tábort idéző környezetben, amit – tegyük hozzá gyorsan – 21. századi medencékkel tettek anakronisztikussá. De ez legyen a legnagyobb bajunk, hiszen van itt minden, amiért érdemes strandra járni: „rendes” úszómedence, csúszda és brügölő, ráadásul a budapesti átlaghoz képest a belépő kifejezetten baráti (2000 Ft). Ehhez képest az érdeklődés hiánya már-már gyanús. Pedig az ellátásra sem lehet rossz szavunk, van itt minden, ami kell: lángos, kukorica, vattacukor, csapolt sör, mind-mind 300 forinton belül, ráadásul nemcsak a szokásos rántott sajt/sült krumpli kapható meleg ételként, hanem babgulyás (950 Ft) és gyümölcsleves (650 Ft) is.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

Mégis mi lehet a baj? Hogy túl messze van? Túl drága az egykori törzsvendégeknek? Nem mintha annyira hiányozna a tömeg, de mégis! Úgy tűnik, nincs megfejtés. Nekünk pompás délutánunk kerekedett tőle.

Amúgy a strandot a csepeli városüzemeltés gondozza, a fű néhol elszáradt, a padokról néha hiányzik az ülőke, máshol épp frissen mázolták. Az igyekezet csimborasszója mégis az, hogy a bejárat fölött székely zászló leng, amely még nagyobb is, mint a piros-fehér-zöld lobogó. Na, erre mit felelsz, Váci út?

 

Víz

 

 

 

 

Tisztaság

 

 

 

 

Szolgáltatások

 

 

 

 

1213 Budapest, Hollandi út 14., nyitva mindennap 06.00–20.00 óráig. Belépő: 1800 Ft/2000 Ft (hétvége), nyugdíjas-diák: 1500 Ft/1800 Ft, gyerekjegy (3–6 év): 800 Ft/900 Ft, családi jegy (2 felnőtt, 2 gyerek): 4500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.