„A kritikát meg kell hallgatni” – Civilek demonstráltak a városligeti környezetrombolás ellen

Lokál

A CivilZugló Egyesület fa-örökbefogadási akcióval egybekötött békés tiltakozást szervezett szombat délután a Városligetbe, oda, ahol a tervek szerint a Múzeum Negyed projekt keretében egy 46 000 négyzetméteres, tizenhárom emelet magas monstrum megépítése miatt vágnák ki a fákat.

A rendezvényen sajnos csak néhány száz tiltakozó jelent meg, többségük ötven-hatvan éves, de azért pár kisgyerekes család is kilátogatott. Vélhetően inkább csak zuglóiak jöttek el, akiket közvetlenül érint a terepátrendezés, pedig az idő szép volt, a Városliget ügye pedig nemcsak a zuglóiaké, hanem egész Budapesté. A hangulat ennek ellenére vidám, majálist idéző zene szól a hangfalakból, a háttérben gyerekek röplabdáznak a homokos pályán, a kutyák boldogan – vagy éppen a tervezett ledózerolás miatt mérgesen – csaholnak. A rendezvényen civileken kívül képviseltették magukat politikusok is. Megjelent Szabó Rebeka a PM-től, az MSZP-től pedig Horváth Csaba és Tóth Csaba. Beszédet mondott Garay Klára, a Városliget Baráti Kör vezetője, Ráday Mihály városvédő és Várnai László önkormányzati képviselő. „Azért ide hívtuk az embereket, mert ez az a terület, amely a legtöbb zöldet sérti, ide épülne meg az Új Nemzeti Galéria és a Ludwig Múzeum épülete” – mondta bevezetésképp Várnai.

Várnai László

Várnai László

Fotó: Sióréti Gábor

 

„Ezen a helyen, ahol most itt állunk, nemsokára a nemzet kulturális örökségeit fogják őrizni. Azt gondolom, hogy a kétszáz éves Városliget is a nemzet kulturális öröksége. Az itt álló fák ugyan nem többek ötven-hatvan évesnél, de hagyni kellene, hogy több száz évig éljenek még” – indította beszédét Garay Klára, mondandóját hangos taps kísérte. A területgondozást illetően Garay elmondta, hogy számos tennivaló van a ligetben, a sok kártékony gazt ki kellene gyomlálni, a füvet rendben tartani. „Sok feladat van itt” – mondta, majd hozzátette: „Egy feladat nincs. Építkezni.” Ráday Mihály városvédő szerint ez az ügy nem egyszerűen zöldkérdés. Mint mondja, nemcsak arról van szó, hogy meg kell óvni a kivágástól a fákat, hanem ez egy urbanisztikai kérdés is. Véleménye szerint a Múzeum Negyedre nem lehet elmondani azt, hogy a „Budapest brandhez” tartozik. „A Budapest brand, az kérem az, hogy itt vannak dombok, van sík terület, vannak gyönyörű hídjaink – mondta Ráday. – Ez nem jelenti azt, hogy városunk márkájához ne tartoznának hozzá az új és régi épületek. A civilek – és a szakma is (építészek, múzeumi emberek) – pusztán az esztelen rombolás miatt tiltakoznak, hiszen a Ludwig Múzeum nemrég kapott új helyet a Művészetek Palotájában, a tiltakozók szerint pedig a Nemzeti Galéria tökéletesen funkcionál a Várban.” Ráday szerint a múzeumokat egyáltalán nem kell centralizálni, külföldön sem építenek be parkokat emiatt. Véleménye szerint inkább azzal kéne törődni, hogy a városban lévő lerobbant üres házakat, beépítetlen telkeket hasznosítsák. „A városrendezési terv határideje egy hónappal az után van, hogy az építészterveket be kell adni. Elképzelhetetlen. Nálunk ez is lehetséges” – tette hozzá az építkezés szakmai menetéről. Az ügy abszurditása továbbá az, hogy az Építészfórum honlapján maguk az építészek tettek közzé magyarul és angolul is olyan közleményeket, írásokat, melyek arra szólítják fel az építésztársadalmat, hogy ne induljanak el ezen a pályázaton. „Kilencvenkilenc évre állami tulajdonba vették a Városligetet, egy vagyonkezelő szervezet intézi itt a dolgokat ezentúl. Ennek értelmében minden új épület állami tulajdonban lesz. A fővárosnak pedig maradnak persze jogai, ami a közlekedés, a takarítás, a fűnyírás. Tehát neki marad a házmesterszerep” – tért ki Ráday a tulajdonosi változás gyakorlati oldalára.

Ráday Mihály

Ráday Mihály

Fotó: Sióréti Gábor

Eddig kb. ötezer aláírás gyűlt össze a Múzeum Negyed megépítése elleni petícióhoz, amit egyébként le lehet tölteni a CivilZugló Egyesület honlapjáról. Várnai szerint fontos, hogy minél több emberhez eljusson annak a híre, ami itt készülni fog, mert szerinte nagyon sokat nem is tudnak még róla. Természetesen csalódott, hogy csak ilyen szellős tömeg jött össze, de reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ez a pár száz ember majd hírét viszi az ügynek. „Nagyon fontos a társadalmi részvétel, az, hogy az emberek azt gondolják, hogy közük van ahhoz, ami történik az ő parkjukkal” – mondta az önkormányzati képviselő. Várnai szerint nem kell tartani a kétharmad erejétől, attól, hogy mindent átnyomnak a társadalmi és szakmai tiltakozások ellenére. Bízik benne, hogy a Városligettel ez nem fog megtörténni. A CivilZugló Egyesületnek már van tapasztalata abban, hogy hogyan akadályozzon meg esztelen beruházásokat, hiszen annak idején sikerült elérniük, hogy egy plázát negyven-ötven méteresre építsenek meg Zuglóban.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A rendezvény végén mindenki „örökbe fogadhatott” egy fát, ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy színes papírral körbetekerték azoknak a törzsét, amelyeket az építkezés megkezdésekor ki fognak vágni. Ezzel a kis akcióval próbálják megmutatni, hogy van még ma Magyarországon civil ellenállás.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.