A holokauszt áldozataira emlékeztek című cikk az Alsóerdősori Bárdos Lajos Gimnázium tizedik osztályos tanulóinak emlékműsoráról számolt be. Egyik olvasónktól kaptuk meg az önkormányzat hivatalos lapjának egy szkennelt oldalát, és először magunk sem hittünk a szemünknek. A beküldő azt ajánlotta, hogy a Szüret rovatban tegyük közszemlére az írást, de inkább megnéztük, hogy ezt kinek sikerült összehoznia és miért.
| ||
Megkerestük Ferencz Győzőt, Radnóti monográfusát, aki egyáltalán nem csodálkozott a cikket olvasva. „A tájékozatlanság és rosszindulatú, történelemhamisító szándék itt egyszerre jelenik meg a maga tiszta formájában” – mondta. Hiszen nagyon messze áll történelmi tudásunktól az, amire a cikk olvasója következtethet, mármint hogy Tito jugoszláv partizánjai meneteltették volna Radnótiékat, és a költő ennek következtében halt volna meg. Ez „súlyos ténybeli tévedés” – mondta el kérdésünkre Csapody Tamás, aki 2011-ben megjelent Bori munkaszolgálatosok. Fejezetek a bori munkaszolgálat történetéből című könyvében részletesen foglalkozik a Radnóti életét érintő tévhitekkel, mítoszokkal is. „A bori munkaszolgálatosokat a magyar katonai keret felügyelte: Borba menet és vissza egyaránt. Szerbia német megszállás alatt állt, a magyar munkaszolgálatosok a megszállás után német tulajdonba átment bori bányákban és vasútépítésen dolgoztak, német felügyelet alatt. A német és magyar katonaság szemben állt a Tito-partizánokkal; ez fegyveres szembenállás volt. A Radnóti-féle menetet magyar katonák kísérték Magyarország felé. A gyalogmenetet a szerb Bánát és az akkor Magyarországhoz tartozó Bácska területén helyi németekből álló katonák is kísérték. A menet súlyos veszteségeiért elsődlegesen a magyar katonai keret és másodlagosan a német katonák a felelősek. A Tito-partizánok szabadították fel a Borból elinduló második lépcsőt, mintegy 2400 főt. Ők tehát a megmentők voltak” – vázolja a helyzetet Csapody.
Mint kiderült, a névtelenül megjelent cikket nem belső munkatárs vagy szerkesztő, hanem az iskola egyik diákja írta. Szerettük volna megtudni, hogy a bántó és téves állítások a diák figyelmetlenségéből kerültek-e a szövegbe, vagy pedig csak azt írta le, ami a műsor során elhangzott. A szerző nem kívánt nyilatkozni, de annyit azért elmondott, hogy nem akart senkit megbántani. A cikkben is említett Szántai-Molnár Edit, a műsorért felelős tanár azt mondta nekünk, hogy a fiú az internetről tájékozódott, amikor nekiült az írásnak. A több olvasót felháborító sorok ezek szerint tudatlanságból és rossz forráskezelésből születtek. A tanár szerint diákja mentségére szolgálhat, hogy az interneten több megbízhatónak tűnő oldalon szerepel az a Titóra vonatkozó mondat. De nézzük közelebbről az ominózus részt!
„Mint ismeretes, a magyar líra kiemelkedő alakját a második világháború alatt besorozták, de zsidó származása miatt »csak« munkaszolgálatra osztották be. 1944 augusztusában a Josip Tito későbbi jugoszláv diktátor által vezetett partizánok Radnótiék csoportját »erőltetett menetre« kényszerítették, ennek során – kínkeserves állapotban – hunyt el életének 35. életévében költőnk is, akit társaival együtt végül magyar katonák lőttek le."
Technikai hiba
Természetesen nem az a baj, hogy egy diák rosszul tájékozódott, hanem hogy az önkormányzati sajtómunkások közül senkinek nem szúrt szemet a nyilvánvaló butaság. Szántai-Molnár Edit elmondta, hogy a szerkesztők nem észleltek hibát a cikkben, nem jeleztek vissza ezzel kapcsolatban a szerzőnek. „Sajnos eddig nem pontosan tisztázott okok miatt az a cikkünk egy technikai hibának esett áldozatul. Következő lapszámunkban természetesen megjelentetjük az eredeti cikket, és kivizsgálom, miként jelenhetett meg ez így” – ígérte Dalos Zoltán, az Erzsébetvárosi Média Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Ez a magyarázat azért is kevéssé életszerű, mivel a cikket jegyző diák blogján megtaláltuk ugyanennek a szövegnek egy bővebb változatát, benne ugyanezekkel a mondatokkal, tehát nem a nyomda közmondásos ördöge vagy egy véletlenül törlődött fél mondat a ludas. Egyébként, miután váltottunk pár e-mailt az önkormányzati lappal, a blogon lévő szöveg is megváltozott – most már pontosan megegyezik azzal, amit majd helyreigazításként közöl az Erzsébetváros.
A szerkesztői munkáról sokat elmond az, ami a másik fent idézett mondattal történt. A szerző honlapján olvasható bővebb változatban ez így szerepelt: „…a magyar líra kiemelkedő alakját a második világháború alatt besorozták, de zsidó származása miatt csak munkaszolgálatra osztották be.” A szerkesztő ezt úgy pontosította, hogy a „csak”-ot idézőjelbe tette. Ez a remek megoldás persze nem változtat azon, hogy a mondat szerint a bevonuló katonákhoz képest Radnóti – zsidó származása miatt – kedvezőbb elbánásban részesült. „Radnóti Miklóst egy olyan munkaszolgálatra küldték, amelyben hadműveleti területen, az ország határaitól sok száz kilométerre, vad hegyi környezetben, szélsőséges időjárási körülmények között kellett kemény fizikai munkát végeznie, s mindezt rossz ellátás mellett, miközben napirenden volt a kikötésnek nevezett embertelen büntetési mód, a szökött munkaszolgálatosokat pedig kivégezték” – emlékeztet Csapody.
| ||
Szerettünk volna Török Emesével, az újság főszerkesztőjével is beszélni, de őt sajnos nem értük el. Dalos ügyvezető igazgató szerint egyébként sem fontos a szerkesztőket erről kérdezni, mert ő vállalja a teljes felelősséget a hibáért. A helyreigazítás szövege ez lesz:
„A magyar líra kiemelkedő alakját a második világháború során zsidó származása miatt munkaszolgálatra, majd erőltetett menetre kényszerítették, végül 1944 novemberében a végsőkig legyengült költőt és 21 társát Abda község közelében magyar katonák lőtték le.”
Szemtanúk nincsenek, mítoszok vannak
Csapody szerint a cikkben olvasható állításnak a szakirodalomban semmilyen nyoma nincs, „ez egyszerű butaság”. A kutató ugyanakkor hozzátette, hogy a bori munkaszolgálatra vonatkozó jelentős és szerteágazó szakirodalom tele van problémákkal. Már a bori munkaszolgálat helyének meghatározása is téves, hiszen Radnóti nem dolgozott bori bányákban, hanem Bortól 40 km-re épített vasutat a kényszerszolgálat során. Ezen kívül a győri kórházzal kapcsolatos történet sem igaz, mely szerint a költőt számos menetképtelen társával együtt nem fogadta be az intézmény. „Alaposan utánajártam az eset egyik legfőbb hivatkozásának, egy győri orvosnak, de akinek semmilyen megalapozott információja nem volt erről.” Radnóti halálának körülményeiről máig nincs biztos tudásunk. Azt sem lehet tudni, hogy magyar vagy német katonák lőtték le. A tömeggyilkosságnak Csapody szerint „az elkövetőkön kívül nem volt egyetlen szemtanúja sem. Számos tanú tűnt fel az elmúlt hetven évben, de egyiküket sem lehet hitelesnek mondani”.
