A főváros 142 éve alatt számtalan döbbenetes demonstráció helyszíne volt: díszszemlék és felvonulások, tüntetések és nagygyűlések, temetések és újratemetések... A szimpla lerészegedéstől a tömegverekedésig, jajveszékeléstől a forradalomig sokféle következménnyel járhatott egy-egy ilyen megmozdulás, ám látványelemeiben, „felforgatásban” és – mindenekelőtt – a nyilvánvaló hülyeségben egyik sem ér fel a tanácsköztársasági május elsejéhez.
 Vonulás vagonnal a Rákóczi úton Fotó: fortepan.hu | |
Legalábbis ma már nem nagyon akad más épkézláb magyarázat ahhoz az őrülethez, ahogyan egy napra megváltozott a városkép, Marx-, Engels- és Lenin-szobrok lepték el a köztereket, és a villamosokat is vörösre festették. Ám ahogy Révész Emese két évvel ezelőtti remek cikkben fogalmazta meg az Artmagazinban: „Az új hatalom totális váltásban gondolkodott, célja nem kevesebb volt, mint polgárai gondolkodásának gyökeres átformálása, s ebben a művészeteket tekintette legfőbb eszközének. (....) A tervezők a város terét az ünnepi felvonulás tömegeit befogadó színpadként kezelték.” A művészettörténész megjegyzi, hogy végül is ennek a „holnap felforgatjuk az egész világot” hangulatnak köszönhetően a hazai avantgárd is „helyzetbe került”, hiszen a május elsejei dekorációk készítői között olyan alkotókat találunk, mint Pór Bertalan vagy Uitz Béla.
 A Kossuth Lajos utca bejárata Fotó: fortepan.hu | |
Ám bármennyire is minőségi dekoratőrök dolgoztak Kun Béláéknak, forradalmi meggyőződésük teljes tudatában, ha közben teljes káosz uralkodott az országban, ám ennek ellenére is ragaszkodtak a fővárosi vörös cirkuszhoz. Miközben a román hadsereg már egy héttel korábban megszállta Debrecent, s 1919. május 1-jének estéjére a Tisza teljes keleti partját a román hadsereg tartotta ellenőrzése alatt, de úgy tűnik, ez sem számított, a május 1-jére való felkészülést már három héttel korábban megkezdték, mi több, mintha minden energiát erre fordítottak volna.
