„Az volt a lényeg, hogy a célcsoport, vagyis az egyszerű háziasszonyok, a »Marikák« olyan információkhoz is hozzájussanak kedvenceikről, amik addig nem érdekelték az újságírókat. Itt viszont megfordult a dolog. Huszadrangúvá vált, hogy az adott színművész éppen milyen premierre készül, az volt a fontos, hogy mivel pácolta be a húst a kerti partiján – meséli a lap egyik volt munkatársa. – Ám mivel csak nagyon kevés olyan sztár volt, akivel el lehetett adni a lapot, kulcsfontosságúvá vált a folyamatosság. Ha hírét vettük, hogy X. meg Y. együtt mutatkozott egy rendezvényen, és valami kezd kialakulni közöttük, a fotósnak olyan képeket is kellett készítenie, amiket később, a szakítás után lehet majd felhasználni. Szóval, volt dráma, olykor tragédia is, de az egész leginkább egy véget nem érő szappanoperához hasonlított.” Akkoriban még taroltak a dél-amerikai szappanoperák, leginkább épp a célközönség körében.
(...)
| ||
A kezdeti Story legnagyobb sztárja Zámbó Jimmy volt. A lap történetének legnagyobb, közel 500 ezres példányszáma az ő 2001-es tragédiájához köthető, ám Zámbóval már életében is átlagon felüli eredményt tudtak elérni. De az, hogy hosszú időn át nem jelenhetett meg a lap róla szóló friss hír nélkül, kijelölte a Story „megbecsültségét” is a magyar sajtóban. Noha mai szemmel nézve Zámbó Jimmy jóval magasabb nívót képviselt, mint a mostani bulvárhősök, akkor sokak számára ez jelentette a vegytiszta ízlésterrort. Például amikor 2000 nyarán olyan kép jelent meg róla, hogy félmeztelenül lovagol, a vele készült interjúban pedig arról beszélt, hogy mennyire elégedett a külsejével… Mivel az efféle tartalmak domináltak, a Storyt sokan tartották vállalhatatlanul kínosnak, s a rekordeladásokat is azzal magyarázták, hogy a szerkesztők alacsonyra tették a lécet.
„Tudomásul kell venni, hogy a totális tömegtermelés korában élünk, másrészt a filozofálgatásra hajlamosak fogalmazhatnak úgy is, hogy fogyasztói oldalról nézve ez egyfajta proletárdiktatúra kora. (…) Ebben a »fogyasztói proletárdiktatúrában« az átlagember azzal áltathatja magát, hogy ő is részesülhet mindabból, ami korábban csak a kiváltságosaknak adatott meg. Sétálni akar hát a Louvre-ban, meg akarja nézni Sisi kastélyát Korfun, márkás ruhákba akar öltözni, bennfentes akar lenni a híres emberek világában. A médiát nagyobbrészt ezen a szűrőn át tekinti információs eszköznek, amúgy legfeljebb azt várja el tőle, hogy szórakoztassa. A magyar sajtópiacon még újdonságnak hat eme tömegigénynek – a hamburgergyártás logikáján alapuló – kielégítése” – nyilatkozta Ómolnár Miklós, a lap nyáron távozott főszerkesztője 2003-ban, máskor viszont arról beszélt, hogy a cseh Storyban Jiří Menzelnek van önálló rovata, ő pedig Esterházy Pétertől rendelt cikket, de az író válaszra se méltatta.
