Kerítésdöntögetés, fakivágás Kosdon

A szomszéd kertje

Lokál

Népéletünk sava-borsát messze nem csak az országos politikában dúló nagyszabású küzdelmek, konfliktusok adják; sajnos avagy sem, de a mindennapjaink is bővelkednek izgalmat kiváltó eseményekben. Kis történet következik összesen 62 szomorú sorsú akácfáról és egy nem létező, ám vitatott szélességű falusi utcáról, legalább három állami hivatal közreműködésével és közepesen biztató befejezéssel.

Kosd Budapesttől durván 50 kilométerre fekvő falu Vác fölött; a festői település a közkedvelt kirándulóhely, a Naszály oldalában fekszik. A hegyre felfutó domboldalon sorra épülnek az új, takaros házak (az ófalut még nem igazán illette a tőkebeáramlás jótékony csókja) –, történetünk egyik főszereplője, nevezzük őt A.-nak, egy beépítetlen belterületi telek erejéig szintén errefelé ingatlantulajdonos (illetve az édesapja az, de ez most mindegy). Idén március elején A. arról szerzett tudomást, hogy a szomszédja telkén egy ugyancsak helyi lakos – foglalkozására nézve ügyvéd –, nevezzük dr. Z.-nek, egy kisebb, részben önkormányzati brigád élén fákat vágott ki. Pár nappal később, midőn A. is meglátogatta kicsiny birtokát, azt kellett látnia, hogy az ő telkéről is kivágtak szám szerint 12 nagyobb és 50 csemete akácfát, és a kerítését megrongálták. Ez nemcsak azért esett rosszul A.-nak és hitvesének, A.-nénak, mert úgy érezték, meglopták őket, hanem mert építkezni szeretnének a telken, és természetesen a fákra is igényt tartottak volna. Mi az úristen történt itt?

Nem elég széles út

A fája fosztott házaspár története tavaly kezdődött, amikor is május 14-én a jegyző, Dobosné Varga Gabriella levelet küldött a község több ingatlantulajdonosának, s abban közölte velük: az önkormányzat biztosítani kívánja egy bizonyos Diósárok utca használatát a lakosság számára. Ez a „Diósárok utca”, bár hivatalosan 2000 óta közútként be van jegyezve, a valóságban nem létezik, nyomvonala – legalábbis részben, és legalábbis egyes értelmezések szerint – magánterületen, sőt magánterületeken vezet(ne) át, kerítések, melléképületek állnak az útjában. Ezeket az utca megépítéséhez le kellene bontani, amire a jegyző utalt is a levelében: „Kérjük, hogy az esetleges szabálytalan használatot szüntessék meg, a térkép szerinti állapotot állítsák helyre” – írta. Első levelét a június 5-i követte, amely arról tájékoztatott, hogy (az akkor) folyó hó 10-én földmérő dolgozik majd a területen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.