Kerítésdöntögetés, fakivágás Kosdon

A szomszéd kertje

Lokál

Népéletünk sava-borsát messze nem csak az országos politikában dúló nagyszabású küzdelmek, konfliktusok adják; sajnos avagy sem, de a mindennapjaink is bővelkednek izgalmat kiváltó eseményekben. Kis történet következik összesen 62 szomorú sorsú akácfáról és egy nem létező, ám vitatott szélességű falusi utcáról, legalább három állami hivatal közreműködésével és közepesen biztató befejezéssel.

Kosd Budapesttől durván 50 kilométerre fekvő falu Vác fölött; a festői település a közkedvelt kirándulóhely, a Naszály oldalában fekszik. A hegyre felfutó domboldalon sorra épülnek az új, takaros házak (az ófalut még nem igazán illette a tőkebeáramlás jótékony csókja) –, történetünk egyik főszereplője, nevezzük őt A.-nak, egy beépítetlen belterületi telek erejéig szintén errefelé ingatlantulajdonos (illetve az édesapja az, de ez most mindegy). Idén március elején A. arról szerzett tudomást, hogy a szomszédja telkén egy ugyancsak helyi lakos – foglalkozására nézve ügyvéd –, nevezzük dr. Z.-nek, egy kisebb, részben önkormányzati brigád élén fákat vágott ki. Pár nappal később, midőn A. is meglátogatta kicsiny birtokát, azt kellett látnia, hogy az ő telkéről is kivágtak szám szerint 12 nagyobb és 50 csemete akácfát, és a kerítését megrongálták. Ez nemcsak azért esett rosszul A.-nak és hitvesének, A.-nénak, mert úgy érezték, meglopták őket, hanem mert építkezni szeretnének a telken, és természetesen a fákra is igényt tartottak volna. Mi az úristen történt itt?

Nem elég széles út

A fája fosztott házaspár története tavaly kezdődött, amikor is május 14-én a jegyző, Dobosné Varga Gabriella levelet küldött a község több ingatlantulajdonosának, s abban közölte velük: az önkormányzat biztosítani kívánja egy bizonyos Diósárok utca használatát a lakosság számára. Ez a „Diósárok utca”, bár hivatalosan 2000 óta közútként be van jegyezve, a valóságban nem létezik, nyomvonala – legalábbis részben, és legalábbis egyes értelmezések szerint – magánterületen, sőt magánterületeken vezet(ne) át, kerítések, melléképületek állnak az útjában. Ezeket az utca megépítéséhez le kellene bontani, amire a jegyző utalt is a levelében: „Kérjük, hogy az esetleges szabálytalan használatot szüntessék meg, a térkép szerinti állapotot állítsák helyre” – írta. Első levelét a június 5-i követte, amely arról tájékoztatott, hogy (az akkor) folyó hó 10-én földmérő dolgozik majd a területen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.