Kerítésdöntögetés, fakivágás Kosdon

A szomszéd kertje

Lokál

Népéletünk sava-borsát messze nem csak az országos politikában dúló nagyszabású küzdelmek, konfliktusok adják; sajnos avagy sem, de a mindennapjaink is bővelkednek izgalmat kiváltó eseményekben. Kis történet következik összesen 62 szomorú sorsú akácfáról és egy nem létező, ám vitatott szélességű falusi utcáról, legalább három állami hivatal közreműködésével és közepesen biztató befejezéssel.

Kosd Budapesttől durván 50 kilométerre fekvő falu Vác fölött; a festői település a közkedvelt kirándulóhely, a Naszály oldalában fekszik. A hegyre felfutó domboldalon sorra épülnek az új, takaros házak (az ófalut még nem igazán illette a tőkebeáramlás jótékony csókja) –, történetünk egyik főszereplője, nevezzük őt A.-nak, egy beépítetlen belterületi telek erejéig szintén errefelé ingatlantulajdonos (illetve az édesapja az, de ez most mindegy). Idén március elején A. arról szerzett tudomást, hogy a szomszédja telkén egy ugyancsak helyi lakos – foglalkozására nézve ügyvéd –, nevezzük dr. Z.-nek, egy kisebb, részben önkormányzati brigád élén fákat vágott ki. Pár nappal később, midőn A. is meglátogatta kicsiny birtokát, azt kellett látnia, hogy az ő telkéről is kivágtak szám szerint 12 nagyobb és 50 csemete akácfát, és a kerítését megrongálták. Ez nemcsak azért esett rosszul A.-nak és hitvesének, A.-nénak, mert úgy érezték, meglopták őket, hanem mert építkezni szeretnének a telken, és természetesen a fákra is igényt tartottak volna. Mi az úristen történt itt?

Nem elég széles út

A fája fosztott házaspár története tavaly kezdődött, amikor is május 14-én a jegyző, Dobosné Varga Gabriella levelet küldött a község több ingatlantulajdonosának, s abban közölte velük: az önkormányzat biztosítani kívánja egy bizonyos Diósárok utca használatát a lakosság számára. Ez a „Diósárok utca”, bár hivatalosan 2000 óta közútként be van jegyezve, a valóságban nem létezik, nyomvonala – legalábbis részben, és legalábbis egyes értelmezések szerint – magánterületen, sőt magánterületeken vezet(ne) át, kerítések, melléképületek állnak az útjában. Ezeket az utca megépítéséhez le kellene bontani, amire a jegyző utalt is a levelében: „Kérjük, hogy az esetleges szabálytalan használatot szüntessék meg, a térkép szerinti állapotot állítsák helyre” – írta. Első levelét a június 5-i követte, amely arról tájékoztatott, hogy (az akkor) folyó hó 10-én földmérő dolgozik majd a területen.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Az erőteljes közelség

  • Domsa Zsófia

Az önéletrajzi regényfolyam hatodik (záró) kötetét a magyar közönség szinte pontosan tíz évvel az eredeti megjelenése után veheti kézbe. A könyv egy olyan rendkívüli vállalkozás lenyomata, összegzése, amelynek a hatása azóta is érzékelhető az irodalomban, holott a regények megjelenése idején több kritikai jóslat utalt arra, hogy a Knausgård-jelenség tiszavirág-életű lesz.

Japánban

  • Kiss Annamária

A japánok sokszor már-már megszállottan törekednek a harmóniára. Ennek a kiegyensúlyozottságot hajszoló ellentmondásnak ékes bizonyítéka a 20. századi japán irodalom kiemelkedő alakjának, az alig 45 évesen rituális öngyilkosságot elkövető Misima Jukiónak e négy egyfelvonásos darabja, és sajnos az élete is.

Gyerekjáték

Beleszeretett egy erotikus sátánista könyveket író nőbe, és lemondott érte püspökségéről az ördögűzései révén ismertté vált katalán pap; a Fischer Iván Operatársulat új bemutatójának napján éppenséggel ez a hír jelezte számunkra a szerelem világbíró hatalmát, hogy aztán Monteverdi utolsó operája is ugyanerről meséljen a Müpában.