Kerítésdöntögetés, fakivágás Kosdon

A szomszéd kertje

Lokál

Népéletünk sava-borsát messze nem csak az országos politikában dúló nagyszabású küzdelmek, konfliktusok adják; sajnos avagy sem, de a mindennapjaink is bővelkednek izgalmat kiváltó eseményekben. Kis történet következik összesen 62 szomorú sorsú akácfáról és egy nem létező, ám vitatott szélességű falusi utcáról, legalább három állami hivatal közreműködésével és közepesen biztató befejezéssel.

Kosd Budapesttől durván 50 kilométerre fekvő falu Vác fölött; a festői település a közkedvelt kirándulóhely, a Naszály oldalában fekszik. A hegyre felfutó domboldalon sorra épülnek az új, takaros házak (az ófalut még nem igazán illette a tőkebeáramlás jótékony csókja) –, történetünk egyik főszereplője, nevezzük őt A.-nak, egy beépítetlen belterületi telek erejéig szintén errefelé ingatlantulajdonos (illetve az édesapja az, de ez most mindegy). Idén március elején A. arról szerzett tudomást, hogy a szomszédja telkén egy ugyancsak helyi lakos – foglalkozására nézve ügyvéd –, nevezzük dr. Z.-nek, egy kisebb, részben önkormányzati brigád élén fákat vágott ki. Pár nappal később, midőn A. is meglátogatta kicsiny birtokát, azt kellett látnia, hogy az ő telkéről is kivágtak szám szerint 12 nagyobb és 50 csemete akácfát, és a kerítését megrongálták. Ez nemcsak azért esett rosszul A.-nak és hitvesének, A.-nénak, mert úgy érezték, meglopták őket, hanem mert építkezni szeretnének a telken, és természetesen a fákra is igényt tartottak volna. Mi az úristen történt itt?

Nem elég széles út

A fája fosztott házaspár története tavaly kezdődött, amikor is május 14-én a jegyző, Dobosné Varga Gabriella levelet küldött a község több ingatlantulajdonosának, s abban közölte velük: az önkormányzat biztosítani kívánja egy bizonyos Diósárok utca használatát a lakosság számára. Ez a „Diósárok utca”, bár hivatalosan 2000 óta közútként be van jegyezve, a valóságban nem létezik, nyomvonala – legalábbis részben, és legalábbis egyes értelmezések szerint – magánterületen, sőt magánterületeken vezet(ne) át, kerítések, melléképületek állnak az útjában. Ezeket az utca megépítéséhez le kellene bontani, amire a jegyző utalt is a levelében: „Kérjük, hogy az esetleges szabálytalan használatot szüntessék meg, a térkép szerinti állapotot állítsák helyre” – írta. Első levelét a június 5-i követte, amely arról tájékoztatott, hogy (az akkor) folyó hó 10-én földmérő dolgozik majd a területen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.