Az évad legizgalmasabb színházi premierjének ígérkezik a Trafó bemutatója október 23-án a budai Sziklakórházban. Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a Krétakör társulata adja elő, Mundruczó Kornél rendezésében. Tökéletes időzítés: Térey műve a napokban jelent meg.
A felállást illetően is mintha egy marketingmágus állna a háttérben. Felőlem tiltakozhatnak az érintettek, itt valamiféle generációs sztárparádé készül. A próbára menet cinikusan arra gondolok, a "teljességhez" már csak egy dögös soundtrackalbum hiányzik. Miért nem Yonderboi a zeneszerző? Vagy a Neo?
"Menjen lefelé, aztán ha eltéved, legfeljebb visszajön", mondja a Sziklakórház kapusa. Ahogy elindulok a Várhegy egyszerre abszurd és túlságosan is valóságos labirintusában, gyomromban megfeszül a csomó, és a teljesség egészen más értelmet kap. "Dante szépen faragott sorai sterilek ehhez a pokolhoz képest. (É) A várpince-kórház annyiban is hasonlított a költő-képzelte pokolra, mint annak körei, >>ronda bugyraiBudapest ostroma című könyvében. A muzeális, de cseppet sem múzeumi kulissza láttán egy valóságos mágus szerepvállalása jár a fejemben. Hiába söpröm le a szellemeket a kabátomról, túl sokan vannak. Pátosz egy lapáttal: "tarkómon érzem a halál hideg leheletét".
"A nézők mindenképpen hozzanak meleg holmit magukkal." Ezt már Gálos Orsolya, a Trafó munkatársa mondja, majd mindent megcáfol, amit a "tudatos sztárparádé" kapcsán gondoltam. Szerencsés csillagzatot emleget, sok-sok véletlent. "Mundruczó Kornél a Millenárison, később pedig Pécsett felolvasó színházat rendezett főiskolásokkal, az akkor még csak készülő műből. Az ott hallottak elementáris erővel hatottak, a szöveg teljesen lenyűgözött bennünket. Elhatároztuk, mindent megteszünk, hogy A Nibelung-lakópark valamiféle-képpen színpadra kerüljön. Ha másképp nem megy, ugyanígy, fel-olvasó színházi formában. Tartson akár huszonnégy órán át az előadás, akkor is. A Krétakörről eleinte szó sem volt. Az is véletlen, hogy a premier és a könyv bemutatója egybeesik: az előadás már májusban készen volt, de akkor a társulat egyéb elfoglaltsága miatt el kellett halasztani."
Mundruczó Kornél a Krétakör társulatával való együttműködést inkább praktikus megoldásnak tartja, bár szerinte is kellett hozzá egy kis szerencse. "Noha elfogadtam a Trafó felkérését, fogalmam sem volt, kik fogják előadni. Az évad közepén jártunk, gyakorlatilag lehetetlen volt bárkivel is az egyeztetés. Megfordult a fejemben, hogy amatőröket hívok, teljesen tanácstalan voltam. A Krétakör azután került képbe, hogy valahol összefutottam Schilling Árpáddal, és kérdezte, >>mi újság?>poposA Nibelung-lakópark inkább túlélőtúra, mint hagyományos színházi produkció. Reméli,
a több mint négyórás előadás
felkavarja a hazai színházi életet, "féltéglával dobja meg a Cselédeket, a nyolcvan Sirályt". Én viszont azt remélem, a "több mint négy óra" nem azért annyi, mert az ilyesmit olyan borzasztóan hatásos kimondani.
"Térey műve egy egészen különleges minőségű szöveg, valójában nem is színdarab: sokkal közelebb áll Az ember tragédiájához, mint egy hagyományos drámához - magyarázza Mundruczó Kornél. - Annyira üdítő, hogy nem az a pongyolanyelv-utánzás megy, ami a mostani magyar darabokat jellemzi. És éppen ettől izgalmas, komoly kihívás. Azt szeretném bebizonyítani, hogy nagyon jó, ha a színpadon is elhangzik ez a szöveg. Nem lettem volna képes meghúzni másfél órára, hogy aztán valami stúdiószínház melletti klotyóban előadjuk, és azt sem akarom, hogy azt mondják, ez egy érdekes, modern színházi előadás. Inkább valamiféle filmes logikát próbálok a színpadon alkalmazni, azt szeretném, ha a nézők átitatódnának az időtlenséggel. Ne azt érezzék, hogy valamit eljátszanak az orruk előtt, sokkal inkább, hogy valami a szemük láttára történik meg. Ha unalmas, akkor is. Igyekeztünk a kórház minél több helyszínét kihasználni, a közönség pedig - a zavarba ejtő helyzeteket elkerülendő egy >>idegenvezető
Előfordulhat, hogy a néző elalszik,
de Mundruczó szerint még ez is sokkal jobb, mint ha azon gondolkodna, mikor lesz szünet, van-e tonhalas szendvics a büfében.
A rendező tehát nagyon elszánt, de vajon mit gondolnak a színészek?
"Maga a koncepció nem új, láttam már >>sétálgatós színházatTérey János szeptember 11. ihlette műve négy részből álló "fantázia Wagner nyomán", a germán mítosz - legfeljebb anyagi helyzetüket tekintve "isteni" - alakjai egy 2000-es évek eleji, német lakóparkban kelnek életre. "A szövegben az angol reneszánsz ékesszólása elegyedik a gettó rap brutalitásával - mondja a szerző. - Nem akartam trendi lenni, de nagyon veretes sem, igyekeztem a kettő között olyan egészséges, közös nyelvet megtalálni, ami kortalanná tehet egy művet. A terv megfogalmazásakor arra törekedtem, hogy a könyv valamilyen szinten olyan világkölteményeket idézzen fel, mint a Faust, a Peer Gynt vagy Mickiewicz 'sök című nagy poémája, vagyis egy komplett világ berendezkedése fölött szerettem volna szemlét tartani."
Térey kezdetben nem is gondolt arra, hogy művét valaha is bemutatják. "Két évvel ezelőtt fejeztem be az első változatot, és ekkor ismertem meg Kornélt, ami, azt hiszem, egy nagyon fontos találkozás volt: észrevételei, gondolatai ugyanis erősen hatottak a végleges verzió kidolgozásában. Persze akkor már tudtam, hogy színpadra kerül a könyv, mégis amikor májusban megtekinthettem a próbát, volt bennem valami gyereknapi öröm, meghatott, hogy a darabomat valódi színészek játsszák. Egy olyan álom valósult meg, amit ifjúkoruk óta sokan dédelgetnek magukban, én azonban, egykori alanyi költőként, még csak nem is álmodtam ilyesmiről. Ennek megfelelően nem éreztem szükségét annak sem, hogy bármibe beleszóljak. Maximális szabadságot adtam a rendezőnek, már az elején tisztáztuk, nem fogok könnycseppeket hullajtani azért, ha valami kimarad a könyvből."
H
"Talán a labirintus, a >>hideg lehelet teszi, de amikor végre megtalálom a kórtermet, ahol a társulat próbál, képtelen vagyok hétköznapi helyzetbe hozni magam - elheveredem az egyik ágyon, persze az éppen nem egy >>nézői ágy. Megállok az ajtónál, akkor a villanyt kapcsolgató színésznek vagyok útban. Mégis úgy érzem, nem csak rajtam múlik, hogy az annyit emlegetett hétköznapiság itt és most egyelőre csak a feszültségben mérhető."
Legát Tibor
