Rutinos és nagy tudású magyar műfordítók maroknyi csoportja próbált minél pontosabb megoldást találni egy híressé vált mondattöredékre, amely a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013-as törvény 2016. február 29-én benyújtott módosításában, azon belül is az indoklási szakaszban szerepel. A passzus azzal indokolja az alapítványra vonatkozó adatok megismerhetőségének radikális korlátozását, hogy „(Az MNB által létrehozott alapítvány vonatkozásában) az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét...”.
A kollégák igyekeztek minél pontosabb, stilisztikailag legalábbis elfogadható, s egyúttal életszerű megoldásokat találni német, orosz, román, francia és angol nyelven. Variánsaikat a Magyar Műfordítók Egyesületének levelezőlistáján osztották meg, ebből a levélfolyamból válogattunk.
Orbán István, aki az osztrák nyelvi közegben mozog otthonosan, az „elveszíti... jellegét” fordulatot szó szerint fordította – „verliert seinen Charakter” –, és ellenőriztette egy jogásszal, aki anyanyelvi beszélő. Az ő megoldása tehát így hangzik: „Das vom Stifter eingebrachte Vermögen verliert seinen Charakter als Gemeinvermögen.“ Ugyanakkor jelezte, hogy bár nyelvileg nem volt probléma megoldani a fordítást, a célnyelvi mondatban még inkább szembetűnő néhány ellentmondás: „A dolog akkor hangzik képtelenül, ha az olvasó tudja vagy tudatára hozzák, hogy egy KÖZintézmény KÖZpénzt/-vagyont juttat MAGÁN(?)alapítványba/-zsebbe, és ezzel – a törvény által immár feljogosítva – nem kell elszámolnia.” Frusztrációját úgy oldotta föl, hogy alkotott egy másik, játékosabb variánst. „Das vom Stifter gestiftete Vermögen geht als Gemeinvermögen stiften“ – amihez tudni érdemes, hogy
a „stiften gehen“ köznyelvi fordulat annyit jelent, mint meglépni, elillanni...
A műfordítói levelezőlistán nem ez volt az első eset, hogy egy ártatlannak, egyszerűnek tűnő kérdés a válaszlehetőségek egész lavináját, meredek megoldásokat, hosszas polemizálást vagy viccelődést indított el. Hetényi Zsuzsa például egyenesen úgy vélte, a mondat első felében szereplő „vonatkozásában” (в отношении) kifejezés miatt nem kizárt, hogy a törvény eredetileg nem is magyarul íródott, hanem oroszból fordították. Ezzel együtt két variánst is megadott. Az egyik: „имущество, предоставленное основателем, теряет свой характер общественного/общенародного имущества – azaz (a vagyon) elveszíti azt a karakterét, hogy közvagyon lenne, de eközben lehet neki még számos vonása ugyebár... Míg a másik: имущество, предоставленное основателем, перестает быть общественным имуществом – vagyis tükörfordításban abbahagyja a közvagyonnak levést ... és megy a levesbe.”
Soproni András, Hetényi Zsuzsával lényegében egyetértve, az alábbi, harmadik megoldást javasolta: „Имущество, внесенное в фонд учредителем, теряет черты общественной собственности.” Vagyis „(az a vagyon,) amit az alapító betett az alapítványba”, továbbá
„elveszíti társadalmi/köztulajdoni vonásait”
Székely Melinda francia és román nyelvekre és nyelvekből fordító kollégánk szabadkozásba bújtatott dorgálással indítja kontribúcióját: „Minthogy nem vagyok járatos sem a magyar jogi nyelvben, sem a magyarországi törvénykezésben, inkább játékból fordítottam le a mondattöredéket. A vagyon-közvagyon nem túl szerencsés egymás mellett, nagyobb gond mégis inkább a szöveg retorikájával van. Fordításban csak az elsőt lehet némiképp korrigálni. Így franciául a szóismétlést a ’fonds – proprété publique’-kel sikerült elkerülni, a második ’köztulajdon’, míg az első csupán jogi értelemben jelent 'vagyont' (aminek köznyelvi megfelelője az ’avoir’, ’biens’, ’effets’ stb.), különben inkább pénzalap, tőke. Ugyanezt a mondatot átírhattam volna románra a szavak kicserélése nélkül is, ami eléggé elterjedt gyakorlat. Ehelyett inkább a közérthetőség mellett döntöttem, maradt a szóismétlés, a ’bunuri’ egyszerűen javakat jelent (míg a köznyelvi vagyon ’avere’). A magyar szöveg gondolati struktúráját igényesebb szövegezés vagy olvasószerkesztés közérthetőbbé tette volna.” Ezután következnek a megoldások. Franciára: „Dans le cas de la fondation crée par la Banque nationale hongroise le fonds provenant du donateur perd sa qualité de propriété publique”. Románra: „Cea ce priveşte fundaţia înfiinţată de Banca Naţională a Ungariei, bunurile donate de către fondator îşi pierd calitatea de bunuri publice”.
Több angolos kolléga is jelentkezett a maga variánsaival, és kisebb vita bontakozott ki közöttük. Papolczy Péter a maga megoldását – „The asset donated by the founder loses its quality of being public” szembeállította egy neve elhallgatását kérő kollégánkéval - "shall no longer be regarded as public monies” – és Bozai Ágotáéval – „The asset donated by the founder hereby ceases being a fund for public spending”. Papolczy így érvelt a maga megoldása mellett: „Nos, az igén agyaltam egy kicsit, de úgy éreztem, hogy a stílust is hoznunk kell, tehát a ceases, is breaved stb. megoldások túlstilizálnák. Elveszti – loses. És a ’loses its quality of being public’ hozta számomra leginkább azt az érzést, mint az eredeti, miszerint nyelvtanilag helyes, de élő ember ilyet nem mond - szemben (...) megoldásával, ami a fogalmazó épelméjűségét nem kérdőjelezi meg. Ágota ’hereby’ beszúrása hozzájárul a jogászkodó stílushoz, de beszúrás, az eredetiben nincs ott az ezennel.” Dányi Dániel a maga maga verzióját – „funds contributed on the founder's behalf lose their public aspect” – ennek hatására némileg módosította, ezzel a megjegyzéssel: „Akkor az ’on behalf’ helyett simán csak ’by’. Bevallom, nem értettem jól a magyart, hogy tudniillik egyetlen ember aláírása által veszejttetik a közvagyonjelleg el, bár azért nem esett le az állam (haha) a meglepetéstől.”
Időközben kissé fellazult a fegyelem
a levelezőlistán. Nem ez volt az első eset, hogy a szakmai polémiától egyenes út vezetett a limerickekhez. Papolczy Péter nyitotta a sort:
For taxes to be spent with ease
Their public nature has to cease.
So make a donation
to baffle the nation,
and squander away as you please.
Őt követte Bozai Ágota:
There was a banker of Hungary
Intent to steal public purse money
Founding a foundation
he deceived the nation
declaring the loot is nothing of the sort.
Hetényi Zsuzsa ezt mindjárt le is fordította magyarra:
Van egy bank, mondjuk, hogy nemzeti,
ami csak pénz van, azt elveszi,
mert az nem közvagyon,
de lapító vagyon,
amit maga juttat csak neki.
Lázár Júlia anakreóni sorokkal felelt nekik:
What to do with common wealth –
Much better is common stealth.
- amihez Dányi Dániel is csatlakozott:
politicians having fun:
lose the "public", keep the "fund".
Tatár Sándor távolodott el a leginkább az eredeti témafelvetéstől. Bár hozzászólásában jelezte, hogy már nem tud mit hozzátenni a vitához, mégis úgy véljük, érdemes az ő soraival zárni ezt az összefoglalót.
...én se (f)értem...
az elmulástól tetten érten,
hogy önmagamba én se fértem,
a lelkem azért közvagyon
s azért szeretlek ily nagyon.
J.A.
Ki csóró évtizedek óta, vajh mit is veszíthet;
Hát hol volt korábban, ha most a kemény földön landol??
Honnan lódíthat(ja) ki, és milyen karambol?
S az én szolgálati fegyelmem vajh miért
tördelőd’ szerteszét?!
– Megbabonázva bámulok egy ívet:
az arcodét, a melledét –
ilyenkor a költő szíve a vártáról elbitangol,
és elveszíti közvagyon-jellegét.
