„Nem fogunk elmenni” – Felolvasás a Városliget fáiért

  • Gera Márton
  • 2016. március 20.

Lokál

Remek hangulatban telt a vasárnap délután a Városligetben: írók olvastak fel, hogy támogatásukat fejezzék ki a fakivágások ellen tiltakozó civilekkel.

Nincs egy percnyi csönd sem az egykori, Kertem nevű romkocsma–szórakozóhely területén vasárnap délután: nagyjából ötven ember van jelen, hogy ezzel is tiltakozzon a városligeti fák kivágása ellen. Szól a zene, néhányan rajzolgatnak, minden percben befut valaki. Negyed háromkor például Karácsony Gergely, Zugló polgármestere érkezik biciklivel, aki a tiltakozás kezdete óta mindennap kint volt, ám most ő is kifejezetten az írók miatt jött.

false

Nyáry Krisztián kezdeményezésére körülbelül 24 óra alatt szerveződött a Hely, hol felolvashatol című esemény, melynek keretében magyar írók olvastak fel a Ligetben, hogy ezzel fejezzék ki: ők sem értenek egyet azzal, ami most történik, illetve történni fog. Nem is tiltakozás volt ez, inkább egy remek hangulatú délután, ahol azért megjelentek kemény mondatok is – egy idősebb úr már a felolvasások elején jelezte, senki ne finomkodjon –, ám mégiscsak az volt a legjobb az egészben, hogy az irodalom összehozta az embereket.

false

Ráadásul mindenki különböző műfajú szöveggel érkezett. Németh Gábor József Attila-díjas író például a vidéken tartózkodó Nyáry Krisztián történetét olvasta fel. A szöveg magán viselte az irodalomtörténész jellegzetes stílusát, vagyis rövidke, közérthető pályakép volt ez az egykori politikusról, Podmaniczky Frigyesről, akinek „ha bárki azt javasolta volna, hogy a szívének annyira kedves Liget fáit vágassa ki, és a helyükre építse meg az operaházat, azt rézgombos sétapálcájával kergette volna végig a Duna-korzón”.

false

Pataki Éva a Baán Lászlónak címzett nyílt levelét olvasta fel, amelyben aggodalmának adott hangot a Városliget és az idelátogató emberek sorsa miatt. A legnagyobb tapsot Tompa Andrea kapta, aki készülő regényéből hozta el azt a részletet, amely arról (is) szólt, hogy milyen felemelő a kitartás az igazság mellett.

Közben egyre többen lettek; volt, aki csak néhány percre érkezett, ám valamilyen módon így is kifejezte szolidaritását: aláírta a petíciót, vagy esetleg ivott valamit a Kertem egykori pultjánál, ahol most leginkább aprósüteményt és teát kínáltak. „Nagyon bízom valamiben. Nem az igazságszolgáltatásban, mert abban nagyot csalódtam, hanem hogy a nép akarata érvényesülni fog. Több száz kilométerről kerültem fel Budapestre, de én itt, Zuglóban nevelkedtem, emlékeim fűződnek a fákhoz. Jó volna megvédeni a természetet, mert minden fának van mondanivalója. Bízom az emberekben, bízom a józan észben” – mondja Kovács György László a magyarnarancs.hu-nak.

false

Závada Pál is megérkezett, ő biciklivel jött; a délután meglepetése volt, mivel nem szerepelt a neve a felolvasók között. Szolidaritását jött kifejezni, ám Németh Gábor kezébe nyomott egy kötetet, így aztán Petri Györgytől olvasott fel.

Karácsony Gergely egyébként optimista: „Egyrészt már sikerült megakadályozni a fakivágásokat, és azóta kialakult egy spontán szerveződés. Amíg ezek az emberek itt vannak, fakivágás nincs, és amíg a rendőr nem viszi el őket, addig itt vannak. Ez elbizonytalanítja azokat a döntéshozókat, akik eddig is bizonytalanok voltak a Városliget sorsát illetően. Azt gondolom, hogy nagyon fantasztikus az a szerveződés, ami itt kialakult” – mondta lapunknak Zugló polgármestere. Szerinte a polgári engedetlenség eszközével fognak élni, ha a rendőrök el akarják vinni őket. „Nem leszünk erőszakosak, de nem fogunk elmenni. Ami most történik, ennek a 40 fának a kivágása, csak az előjáték, ennek a többszörösét kellene kivágni, hogy a Magyar Zene Háza megépüljön” – folytatta Karácsony, aki megjegyezte, folyamatosan próbálnak programokat szervezni, a hétre már több ígéretük van zenészektől, művészektől.

false


Zajlanak a felolvasások, közben a Kertem másik végében elkezdődik egy stratégiai tanácskozás is arról, mi lesz, ha jönnek a rendőrök. A ligetvédők nem szeretnének hátrálni, készek mindenre, sokan ajánlják fel a segítségüket. Befut Illés Zoltán is, jönnek-mennek az emberek. Úgy tűnik, mindig lesznek, akik maradnak.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.