Virágzik az antikvár kereskedelem. A boltok száma száz körüli, noha a bennfentesek szerint a klasszikus értelemben vett antikváriumokból legfeljebb két tucat lehet. A többi vegyeskereskedés: régiség, second hand, papír-írószer, illetve új könyv kombinációja a használttal. A becsült adatok szerint a használt könyvek piaca évente kétmilliárd forint árbevételt produkál, amit nyugodtan kezelhetünk fenntartásokkal. De ha a duplája lenne, az is csak töredéke az új könyvek forgalmának (a tankönyvekkel együtt évi kb. 65 milliárd).
A régi könyv (plusz kézirat, térkép, papírrégiség) a használt könyvek között is külön kategória. Elvben csak a XVI-XVIII. századi kiadványokat tekintik "réginek", de ma már lényegében a háború elõtti nyomdai termékeket is így nevezik. Az árveréseken úgy mozog az áruk, mint a részvényindex. Persze akadnak könyvtõzsdei lufik is: amint néhány tõkeerõs vevõ az egekig hajtotta egy-egy kiszemelt kiadvány árát, kipukkad, soha többet nem lehet annyiért értékesíteni. Ennek ellenére a piac minden szegmensére igaz: nem eladni, hanem beszerezni nehéz.
A használt könyveknek éppen fordított a logikája, mint a nyomdafriss termékeknek. A jó könyvbõl egy van (ünnepnapon kettõ), vagy egy se. Azonnal elviszik; talán még ki sem kerül a polcokra, megy a megrendelõnek. Igaz, a rossz könyvbõl bármennyi lehet, azt úgysem lehet elpasszolni. (Ahogy a definícióból is kitûnik, a jó-rossz közötti határvonalat a könyv kereskedelmi értéke határozza meg, ami nem feltétlenül esik egybe a tartalmi vagy könyvészeti értékével. Ebbõl a szempontból persze édesmindegy, hogy egy rossz könyv most cuppant le a nyomdagéprõl vagy húsz évvel ezelõtt.) Mivel könnyen belátható, hogy antikváriumügyben keresleti piacon mozgunk, egyik antikváriust a másiktól leginkább az különbözteti meg, mit és mennyiért vásárol.
"Mindenki hirdet valahol. Mi is sokáig teszteltük, melyek a leghatékonyabb reklámfelületek. A politikai napilapok közönsége inkább gyűjtõ, ritkábban van rászorulva a könyvek eladására, ezért nem igazán éri meg náluk hirdetni. A Metro újságban hét évig reklámoztunk, mert azt gondoltuk, hogy az utasok között sok lehet a potenciális eladó. Ma már más bejáratott felületeink vannak" - mondta Márffy György, a Központi Antikvárium ügyvezetõje, majd hozzátette: "A legjobb reklám, hogy itt vagyunk a Kiskörúton 130 éve, már a nagy-papa is idejárt, a munkatársaim a szakma öreg rókái, így aligha futunk bele olyan hibákba, hogy hatszáz forintot adunk egy hatezer forintos könyvért."
A holtbiztos hirdetési helyeket az antikváriusok nemigen kötik más orrára. Azért kis odafigyeléssel megtalálni õket az Expresszben, a rádióújságban, a kerületi önkormányzati lapokban, és a budapesti telefonkönyvet is belakják színes, különbözõ méretű inzertjeikkel. (A Központinak minden negyedik oldalon fut egy lapszéli szalaghirdetése.) Elõfordul, hogy az antikváriumok szociális célokat is felkarolnak: hajléktalanújságot és nyugdíjasrendezvényeket támogatnak, vagyis ugyanaz a célcsoport, ahonnan általában az eladó könyvek is érkeznek. Az összforgalom nagy részét (70-80 százalék) az antikvárusok hozzák be megadott lakcímrõl, csak a kisebbik hányaddal bumliznak a boltba maguk az eladók: egyszerre egy kötetet vagy akár egy autó-csomagtartónyit is hoznak.
Az okok sokfélék
Van, aki költözik, és nem fér el. Vette, de dupluma van. Megunta. A padláson állt. Örökölte, és nem tudja hova tenni. Sürgõsen szüksége van pénzre: autóra, lakbérre, alkoholra vagy csak egy spanglira kell. Nepper vagy csöves. Kapta, lopta, találta, kukázta.
Még a 80-as években is csak az ülhetett be az antikváriumokban a beszerzéshez, aki már az összes "osztályon" legalább egy évet dolgozott, és alaposan megismerte a kínálatot. Tuza Tamás, a Központi boltvezetõje (és a Tuza Antikvárium tulajdonosa) az elmúlt harminc évben végigjárta a szamár-létrát, a könyvek gerincérõl megmondja, hogy mi az, és mit ér. Úgy tartja, az árazásnál nemcsak a teljes vertikumot kell ismerni, hanem az aktuális raktárkészletet is, és némi taktikai érzék sem árt, hogy a konkurenciával szemben versenyképes legyen az ajánlata. "Ha házhoz hívnak, elõtte telefonon lekáderezzük az anyagot: ha hemzseg az Illés Endre-kötetektõl, akkor megpróbáljuk az illetõt rábeszélni, hogy állítson össze egy listát az eladó könyvekbõl, és elõször azt hozza be hozzánk. Három-négyszáz darab alatt általában ki se megyünk; persze így is sokszor lyukra futunk. Mindig darabra vásárolunk, soha nem kilóra. Ez a szakmában minimum, de rögtön ad egy kis respektet. Ha pedig párszor elõre bemondom, hogy egy kötet mikori kiadású vagy hány képnek kell benne lennie, érezhetõen bizalmasabbá válik a hangulat. Fontos az elsõ benyomás, mert az gyõzi meg az eladót, hogy talán mégsem akarom átverni. Tavaly egy nyolcezer kötetes írói hagyatékot dolgoztunk fel: máskor általában egy szobányi könyvnek a fele használhatatlan, látszik a könyvgerincrõl. Itt legalább ennyit kellett gondosan megnézegetni, átpörgetni, mert tele volt értékes, régi kötettel. Volt például egy 1840 körül nyomott ábécéskönyv. Nagyon ritka, aukciókon sincs. Elmondtam a bácsinak, hogy ha vannak benne képek, akár 60-80 ezer forintot is megér, képek nélkül legfeljebb csak tízet. Végül nem adta oda. Tehettem volna nyugodtan a krimik közé, nem vette volna észre. De nem szabad kóklerkedni, mert az mindig visszaüt."
A nagyobb hagyatékokhoz
általában több antikváriust is kihívnak. Elsõnek lenni csak akkor jó, ha a becsüs meg tud egyezni az eladóval, és kiszemezgetheti a könyvek javát. Ha viszont az árban nem jutnak közös nevezõre, vagy az eladó más ajánlatokra is kíváncsi, a vadászaton az elsõ könnyen hoppon maradhat. Ilyenkor annyit tehet a könyves, hogy jól megnyomja a ceruzáját: ha végül nem õ kapja meg az anyagot, a vevõ egy kicsit azért belerokkanjon.
Az árazás teljesen dinamikus: léteznek ugyan bizonyos aranyszabályok, melyek a normál ügymenetet mozgatják és - talán pont a nyilvánosság számára - körülírhatóak, de az áru kalandos eredete és a szélsõséges mozgásokra is képes kereslet miatt az árazás a legnagyobb antikvár intézményekben is õriz valamennyit az egyszeri vásári seft jellegébõl. A Múzeum körúton, az antikváriumok utcájában, ahol összesen hét bolt van egymás mellett, és a könyvekért gyakran megversenyeztetik az üzleteket, az árrések nagyjából egyformák. Vagyis a különbséget az adja, hogy ki tud a címen ügyesen vásárolni.
A megkérdezett antikváriusok egyöntetűen állították, hogy a haszonkulcs minimum ötven százalék, mert csak így van rajta nyereség. (Kivételek a nagy értékű könyvek: ott a kisebb árrés is tisztes summa.) Ez az elv az új könyveknél még nagyjából követhetõ: a könyvesbolti árhoz képest az antikvárium általában 20-30 százalékkal alacsonyabb árat szab. Vagyis ha a könyv eredeti tulajdonosa ennek a felét kapja, akkor az antikvárius legfeljebb az új ár harmadáért vásárol. Az "új könyv" fogalom viszonylagos: "antikvár" értelemben annak számít, ami még kint sincs a Libri polcain, de már eladásra kínálják ("leesett a kamionról" kategória), és a cím néhány évvel korábbi kiadása is, melyet azóta már esetleg többször újranyomtak. A használt könyvek zömében nem ebbe a tartományba tartoznak, hiszen régebbiek, átlagosan tíz és húsz év közöttiek. Árazásukat pusztán a kereslet intenzitása, a kínálat szûkössége és az e kettõt menedzselni próbáló üzletpolitika alakítja ki.
Ezek közül a másodikat nem kell magyarázni, hiszen jó könyvbõl kevés van.
De mi az, ami keresett?
A szépirodalmon belül a világ- és a magyar irodalom népszerű klasszikusaiból bármennyit el lehet adni, hiszen újonnan csak elvétve jelennek meg, akkor sem fűzve, vászonkötésben, "ami még húsz év múlva is könyv", hanem ragasztva, keménypapír borítóval, horribilis áron. Kisebb hajtóvadászatot kell folytatni bizonyos klasszika-filológiai forrásmunkák, illetve helytörténeti, fotós, nyelvészeti vagy jogi szakkönyvek és magyar történelmi életrajzok után. Könnyû vevõt találni a művészeti lexikonokra és albumokra is, különös tekintettel a XX. századi magyar képzõművészek képes monográfiáira. A fantasy-, detektív- és kalandregények kedvelõinek mélyen a zsebükbe kell nyúlni, ha a Star Wars sorozatra, a Dűne-könyvekre, egy régebbi Leslie L. Lawrence-remekre vetettek szemet. Nem is beszélve a még mindig slágernek számító kétkötetes A Shógunról. Az, hogy ennek a keresletnek milyen mértékű az árfelhajtó ereje, üzletenként eltérõ. Weöres Sándor verseit három kötetben 12 ezer forintos reklámáron láttuk az Atticusban, Ovidiust nem találtunk háromezer alatt, és Lõrincz L. László egyik korábbi detektívregényét a Nyugati aluljáróban 2400-ért adták.
A kereslet-kínálat viszonyokra adott válasz üzlettípusonként eltérõ. Szimpatikusnak és hihetetlennek tűnt a Központi filozófiája: az egyetem közelsége miatt a kispénzű diákokat, tanárokat érdeklõ szakkönyvek árát Tuza Tamásék megpróbálják szolidabbra venni, bizonyos bestsellerekre viszont
"giccsadót" vetnek ki:
aki például ezoterikát olvas, fizessen kicsit többet. Annak ellenére, hogy a spirituális lektűr pótdíj-köteles, nem kirívó az ára. (Talán csak annyira, hogy egy könyvnepper ne vásárolja fel.) A Központi inkább azon a pályán hasíthat nagyobbat, ahol alig van konkurenciája. A könyvárveréseken és az év közben beszerzendõ finom, szofisztikált dolgokat, melyek ki sem kerülnek a polcra, megveszik lábon, elõjegyzésre.
A négy antikvár kereskedésben is tulajdonos Lethenyei Róbert az árbevétel növelésének lehetõségét az eltérõ profilú, más vásárlóközönségű, egymástól függetlenül boldoguló üzletekben látja. A Hajós utcában a klasszikus antikváriumi kínálat az uralkodó: szépirodalom, művészetek, bibliofil kiadványok. Az Opera tõszomszédságában keresettek a balett- és operakalauzok, zenetörténetek, a könyveken kívül pedig régi festmények, metszetek, grafikák, porcelán-, ezüst- és bronztárgyak is kaphatók. A Nyugati aluljáróban az Eiffel antikvárium a rövid átmenõ forgalmú second hand könyvek terepe: fõként bestsellerek (krimik, fantasyk), népszerű szépirodalom, alkalmanként százforintos könyvakciók és az ünnepekre tekintettel új könyvek várják a vásárlókat. A Mexikói úti földalatti-végállomáson a társadalomtudományok és művészetek, valamint az igényesebb modern szépirodalom a meghatározó. Az üzletben kaphatók bakelitek, CD-k és DVD-k, bár mióta a hamisításuk általánossá vált, nagyon nehéz õket értékesíteni. Kísérleti jelleggel nemrég indult az Odeon mozi mellett a Gasztrofilm antikvárium, ahol csak filmmel és gasztronómiával kapcsolatos dolgokat lehet kapni (filmes szakirodalom, szakácskönyv, színészfotó, moziplakátok és -bérlet, régi konyhai kellék). "Ez a két terület, amit a legjobban szeretek és aktív gyűjtõje vagyok. Külföldön már bevett gyakorlat, hogy egy-egy üzlet valamire specializálódik: láttam már kizárólag hajóórákat és bõrbõl készült utazó-bõröndöket áruló antikvitást. Van Pesten is néhány kezdeményezés: a Wesselényi utcában lévõ bolt a judaikára, az Attila úton egy másik a papírrégiségre koncentrál."
A külvárosi vagy a kevésbé frekventált helyen lévõ kisebb antikváriumok a környék keresletét fedik le és az ottani elvárásokhoz igazodnak. Egy-egy területen kínálhatnak szélesebb választékot (mint például az Atticus az Asbóth utcában sci-fibõl, fantasyból és háború elõtti ponyvából): de az alacsonyabb forgalom miatt szó sincs specializálódásról. A kisebb antikvár üzletekben a törzsközönség kialakítása hatványozottan fontos. Az antikváriumok bája is talán az eladó-vevõ viszonyban keresendõ, ahogy a felek már két-három találkozás után kölcsönösen ismerik egymás nevét és olvasási szokásait.
A használt könyvek sajátos elosztóhelye a bolhapiac, ahová a csövesek kihozzák a talált könyveiket, a cigányok a bútor antikvitással együtt begyűjtött könyv- és papírrégiséget, a nyugdíjasok saját könyvtáruk darabjait, és feltűnnek a bolti árnál gyanúsan olcsóbb új könyvek is. A Petõfi Csarnok területén, a Dózsa György úti Novák-piacon, a Komjádi uszodánál már hajnalban zsemblámpával cirkálnak a viszonteladók (nepperek, boltosok) és néhány gyûjtõ, hogy az értékesebb darabokat kimazsolázza. Ottjártunkkor, szombaton reggel hatkor a Verseny utca éppen pangott, kevés asztalon árultak könyvet, de így is láttunk százért Patricia Highsmitht, háromezerért új Jamie Olivert (bolti ár: 4390 Ft), egy halom régi könyvet meg képeslapot. Azt mondják, hogy a Novák az utóbbi egy-két évben olyan volt, mint a PeCsa a hõskorában (1986-92), amikor még több volt az "amatõr" árus, kevesebb a kereskedõ, és "kincseket lehetett találni". Ezt a vélekedést sajnos nem tudjuk igazolni - talán nyáron. A PeCsa könyvesei között ma már több a kereskedõ - a szortimenten is látszik: mintha csak open-air antikváriumokat látnánk, amelyekbõl nagy vonalakban rekonstruálható a Kádár-kori középréteg könyvespolca. A "szépirodalmi" kínálat a klasszikus és orvosi krimikre, könnyű szerelmi történetekre, légiós és egyéb kalandregényekre, sci-fire és az iskolai kötelezõ olvasmányokra van kihegyezve. Passuth, Szilvási és Berkesi mellett Mág Bertalan bûnügyi regényei és Mattyasovszky Jenõ Hód-történetei jelentik a slágert. Az árak alig különböznek a Múzeum körútitól: Rejtõ standard áron, négyszázért kapható.
| Teszt Egy tízkötetes német nyelvû versantológa egyik darabját (Heinétõl Nietzschéig), Müller Péter Jóskönyvét (új ár: 2890 Ft), Bruno Schulz Fahajas boltok címû elbeszéléskötetét (új ár: 2500 Ft) és Várhegyi Éva Bankvilág Magyarországon címû könyvét (új ár: 2900 Ft) a hónom alá csapva az Andrássy úttól elmasíroztam a Kálvin térig, hogy megtudjam, mit is érnek a kötetek. A német versek senkinek sem kellettek, az Andrássy-Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévõ üzletnek és a Weöres Sándor antikváriumnak a Múzeum körúton egyik kötet sem. Az Atticusnak a Bankvilág megvolt, Schulzért ezret, Müllerért nyolcszázat ajánlott. A Központi a háromért kínált kétezer-nyolcszázat. A Honterus és a Múzeum csak a Müllerre és a Schulzra tett ajánlatot, az elõbbi ezerhatszázban, az utóbbi kétezerben állapította meg az árat. Az Abaúj a Fahajas boltokért kínált ötszázat. |
| Eladás és nyomkövetés Az internet az antikvár kereskedõknek nemcsak azzal a haszonnal jár, hogy azokat a vásárlókat is elérik, akiknek nincs idejük betérni hozzájuk az üzletbe, hanem azzal is, hogy a könyvpiac az eddiginél sokkal jobban megismerheti a vevõk olvasási szokásait. Amikor a látogatók regisztrálják magukat a honlapon, megadják azokat a kategóriákat, melyek érdeklik õket, a könyváruházak pedig hírleveleikben célzottan küldhetik a névre szóló ajánlataikat. Az internet automatizálja az elõjegyzési procedúrát is, nem kell végigtelefonálni az összes boltot, ha keres valamit az ember. A magyar online antikváriumok közül a legnagyobb feldolgozott címállománnyal a bookline.hu és az antikvarium.hu rendelkezik, az antikva.hu és a regikonyvek.hu ennél jóval kevesebbel. Mivel a Bookline mögött a Központi Antikváriumon kívül még kilenc bolt valós állománya áll, ezen az oldalon egy címet nagyobb valószínûséggel lehet azonnal megvásárolni. Márffy György szerint az elektronikus formátum azoknak az üzleteknek különösen kedvezõ, ahol kisebb az átmenõ forgalom, viszont vannak jó könyveik. Ez havi szinten akár több száz ezres forgalomnövekedést is jelenthet a kicsi antikváriumoknak. |
