Freund Tamás a Mindentudás Egyetemén tartott elõadásának (Hullámtörés, A kannabisz [marihuána] hatása az agyhullámokra - memóriazavar és szorongás,
2004. november 23.) üzenete az, hogy a kannabisz használata céltalan, alulmotivált, emlékezésre és tanulásra képtelen "zombivá" változtatja a magyar fiatalságot. Mindezeket a következtetéseket az elismert agykutató saját és munkatársai neurobiológiai kutatásai alapján vonja le.
A baj az, hogy Freund társadalom- és lélektudományi következtetéseket csempész a természettudományi megfigyelések közé, elfeledkezve arról az alapvetõ módszertani megfontolásról, hogy a sejtkultúrákon és állatokon in vitro (laboratóriumi körülmények között) végzett kísérletek eredményei önmagukban nem relevánsak a társadalmi és pszichológiai valóság változóinak figyelembevétele nélkül. Mivel elõadása több közszolgálati televízió adásán keresztül
rendkívül
széles nyilvánosságot
kapott, ezenkívül gúnyos megjegyzései által személyesen is megszólítottnak érezzük magunkat, a következõkben áttekintjük állításainak valóságtartalmát.
A marihuánahasználat "mérhetetlen veszélyei" (F. T.) sokszor tényleg mérhetetlenek: pontosabban egzakt tudományos módszerek segítségével rendkívül nehezen mérhetõk. Ilyen például az "amotivációs szindróma" kérdése. Egy-felõl maga a fogalom is rendkívül vitatható, hiszen teljesen kultúra-specifikusnak számít, hogy kit tekintünk alulmotiváltnak. "Egy adott kultúra amotivációs szindrómája egy másik kultúra ideális életmódját jelentheti." Egy indiai jógi valószínûleg patologikusan alulmotivált lenne egy nyugati kutató számára. De még ha elfogadunk is bizonyos konszenzust abban a kérdésben, hogy jelen nyugati kultúránk számára mik számítanak a motiváció fontos indikátorainak (pszichológiai tesztek, munkahelyi teljesítmény, iskolai eredmények), az amotivációs szindróma hipotézise akkor sem állja meg a helyét. Tény, hogy az intoxikált állapotban való munkavégzés valószínûleg kevésbé produktív, mint a józan állapotban végzett. A marihuána állítólagos hosszú távú teljesítményrontó hatását azonban sem a laboratóriumi körülmények között végzett kísérletek, sem az általános népesség körében végzett felmérések nem igazolják.
Arra sincs bizonyíték,
hogy a marihuána fogyasztói valamiféle sajátos "szorongási szindrómában" szenvednének: egyes tapasztalatlan használóknál elõidézhet ugyan átmeneti szorongásos tüneteket (fõleg, ha megeszik és nem szívják), ez azonban nem tekinthetõ szorongási szindrómának. A tapasztalt fogyasztók sokkal inkább a kannabisz szorongásoldó hatásáról számolnak be. Még ha ki is mutatták volna, hogy a marihuána fogyasztói körében több szorongó és depressziós ember van, az sem jelentené, hogy a marihuána okozná a szorongási tüneteket. Hiszen a szorongásra eleve hajlamos ember egyfajta öngyógyításként is szívhat marihuánát, ez esetben pedig az ok és az okozat felcserélõdik: nem a marihuána-használat okoz szorongást, hanem a szorongás miatt szívnak marihuánát. Hasonló a helyzet a skizofréniában szenvedõ kannabiszhasználóknál is.
Tény, hogy a marihuána befolyásolja a kognitív folyamatokat, így például az emlékezést, a tanulást és a koncentrációt. A fû hatása alatt álló személy nehezebben idézi vissza azt, ami öt perccel azelõtt történt vele, nehezebben képes pontos odafigyelést és gyors reagálást igénylõ feladatokat elvégezni (hasonlóan a legtöbb drog, így az alkohol intoxikált fogyasztóihoz). "A marihuána rontja a memóriát" - vonja le a következtetést Freund Tamás. Ez azonban így félrevezetõ féligazság. A marihuána a rövid távú emlékezetet rontja a pszichoaktív hatások tartama alatt. Nem rontja ugyanakkor a hosszú távú emlékezetet, és memóriarontó hatásai nem maradnak fenn a pszichoaktív hatások elmúlásával. A marihuána agyhullámokra kifejtett hatásai nem igazolják azt az állítást, miszerint a marihuána "akár tartósan is" csökkenti a tanulási és emlékezési képességeket. Marihuána hatása alatt nem érdemes darut vagy ûrrepülõgépet vezet-ni: a fiatalok többsége azonban a rekreációs tevékenységek során fogyaszt kannabiszt, amikor a megfeszített figyelem egyáltalán nem szükséges, hiszen
a cél éppen az ellazulás
De a pszichoaktív hatások elmúltával a marihuánahasználó - az alkoholfogyasztóval ellentétben - éppúgy képes összpontosítani, mint bárki más. Nem véletlen, hogy a felmérések szerint a fûszívók körében épp olyan nagy számban találhatók felelõs beosztásban dolgozó, megbecsült személyek, mint a marihuánát nem használó népesség körében. Sõt, egyes kutatások arra a meglepõ eredményre jutottak, hogy a marihuánát használó fõiskolás diákok jobb iskolai teljesítményrõl tettek bizonyságot, mint nem fogyasztó társaik! (Mielõtt még bárki félre-értené: ez nem bizonyítja, hogy a marihuánától lettek jobbak az eredményeik.)
Freund elõadásában az ellenkezõ véleményen lévõket olyan "félrevezetett emberekként" festette le, akik a 90-es évek elõtt folytatott elavult kutatási eredményekre hivatkoz-nak. Ezzel szemben egy 2003-ban, a Nemzetközi Neuropszichológiai Társaság folyóiratában publikált tanulmány szerint a hosszú távú és rendszeres kannabiszhasználók és a kannabiszt egyáltalán nem használók között ez idáig nem sikerült alapvetõ eltéréseket kimutatni a neurokognitív funkciók terén. Azok az eltérések, amelyeket a tanulás és emlékezés funkciói területén kimutattak, a kutatók szerint annyira csekély mértékûek, hogy a valós életre gyakorolt hatásuk kétséges. Ha az évtizedek óta rendszeresen kannabiszt használó embereknél ilyen csekély elváltozások lépnek fel, a kannabisz-fogyasztók túlnyomó többségét alkotó alkalmi használók számára ezek a veszélyek gyakorlatilag elhanyagolhatók. 1999-ben a John Hopkins egyetem kutatói publikálták annak a kutatásnak az eredményeit, melynek során 1318 személy bevonásával 15 éven keresztül vizsgálták a kannabiszt rendszeresen fogyasztó és egyáltalán nem használó emberek kognitív funkciói közötti különbségeket. A kutatók nem találtak "jelentõs különbséget a kannabiszt rendszeresen, alkalmanként és soha nem használók kognitív hanyatlásának mértékében". A Lancet címû orvosi szaklap 2004. májusi számában megjelent tanulmány összefoglalja a kannabisznak a fiatalokra kifejtett ártalmas pszichoszociális hatásairól folytatott longitudinális kutatások eredményeit. A szerzõk arra a következtetésre jutottak, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá szilárdan "a kannabiszhasználat és a pszichoszociális ártalmak közötti oksági kapcsolat" létét. Döntse el az olvasó, mennyire igaz az a vád, miszerint a fûhasználat veszélyeinek eltúlzásáról beszélõk "nem követik a szakirodalmat".
Az elõadásban az is elhangzott, hogy a kannabisz rendkívül veszélyes a terhes nõkre, mivel nem kizárt, hogy a kannabiszt fogyasztó terhes nõk magzata károsodik, az újszülött születési rendellenességekkel jön a világra.
Az alkohol esetében
valóban sikerült kimutatni a fogyasztó terhes asszonyok gyermekeire jellemzõ születési rendellenességi szindrómát. A kannabisz esetében a tudományos bizonyítékok egyáltalán nem ilyen egyér-telmûek. Tény, az állatkísérletek eredményei arra utalnak, hogy a hatalmas dózisokban intravénásan adagolt kannabinoidok csökkentik a születési súlyt és növelik a spontán abortuszok számát. Ezeknek a laboratóriumi kutatási eredményeknek azonban önmagukban nincs relevanciájuk az emberekre nézve, csakis az olyan hosszú távú (longitudinális) vizsgálatoknak, amelyek a terhesség idején rendszeresen kannabiszt fogyasztó anyák gyermekeinek fejlõdését éveken keresztül nyomon követték. Napjainkig két ilyen vizsgálatot folytattak. Anélkül, hogy bármilyen tudatmódosító szer terhesség alatti használatát jónak gondolnánk, le kell szögeznünk: a kutatók nem találtak igazán jelentõs eltéréseket a kannabiszt fogyasztó és nem fogyasztó anyák kisgyermekeinek fizikai és szellemi fejlõdése között. A kevésbé szignifikáns el-téréseket a kannabiszt fogyasztó anyák egyéb viselkedési rendellenességeire, illetve életmódjára is vissza lehet vezetni.
Hasonlóan kétségesek a marihuána függõséget okozó potenciáljával kapcsolatos Freund-kijelentések. 2000-ben egyes kutatóknak valóban sikerült bebizonyítaniuk, hogy a nagy dózisú, szintetikus kannabinoidagonistákkal hosszú idõn keresztül rendszeresen injekciózott kísérleti állatok elkezdték önmaguknak adagolni a szert, ha erre lehetõségük nyílt. Nem világos ugyanakkor, hogy mit bizonyít ez a cigarettába sodort, jóval kisebb dózisú, természetes marihuána füstjét belélegzõ emberi lények vonatkozásában. Azt semmiképpen sem, hogy a marihuána a heroinhoz vagy akár az alkoholhoz hasonló intenzitású fizikai elvonási tüneteket produkálna. Az embereken végzett kísérletek és tesztek szerint ugyanis a marihuána a többi droghoz (például a nikotinhoz vagy a Freund Tamás által "akár drognak is felfogható, de nem kábítószernek számító" alkoholhoz) képest meglehetõsen enyhe elvonási tünetekkel jár. Az amerikai nemzeti drogkutató intézet (NIDA) munkatársa, Jack Henningfield egy hatos skálán ábrázolta az egyes drogok elvonási tüneteinek intenzitását. A marihuána ezen a skálán 1-es, az alkohol 3-as, a heroin 5-ös, a nikotin pedig 6-os értéket mutat. A marihuánához hozzá lehet szokni, akárcsak a szexhez, az internethez vagy a hosszútávfutáshoz. De mindez miért indokolná, hogy kíváncsi fiatalokat vagy felnõtt embereket rács mögé zárjunk csak azért, mert elszívtak egy füves cigarettát?
A marihuána gyógyászati
felhasználásával kapcsolatos megjegyzések ("Éa CB1-receptor aktivációja szorongásgátló hatású, de füves cigarettát mégsem írhat fel az orvos") erõsen megkérdõjelezhetõvé válnak annak a tükrében, hogy mind Nyugat-Európa, mind Észak-Amerika számos államában már orvosok ezrei törvényesen írják fel a marihuánát különféle betegségek kezelésére. A marihuána a világ egyik legolcsóbb és leghatékonyabb fájdalomcsillapítója, amelyet sokan a 21. század lehetséges aszpirinjeként tartanak számon. A kannabisz bizonyítottan alkalmazható a sclerosis multiplexben, a zöld hályogban (glaukóma), migrénben szenvedõ páciensek fájdalmainak és görcseinek csillapítására. Az AIDS- és rákbetegek a gyakran jelentkezõ étvágytalanság és a kemoterápia miatti hányinger hatékony csökkentésére használják a füvet. Egyre több kutató számol be ezenkívül a marihuána neuroprotektív (az idegsejteket védelmezõ) hatásáról is, számos kutató szerint a fû megállíthatja a rákos daganatok terjedését. David Baker, a brit Neurológiai Intézet kutatója az Independent címû lapnak adott interjújában elmondta, hogy azoknál az egereknél, amelyeknek eltávolították a kannabinoidreceptorait, az idegsejtek jóval nagyobb mértékû elhalását figyelték meg. A kannabisz tehát az olyan betegségek gyógyításában is szerepet játszhat, mint például az Alzheimer-kór. Számos páciens elõnyben részesíti a füves cigarettát a különféle szintetikus THC-készítményekkel szemben, mivel gyorsabb és hatékonyabb, mint a tabletta (például az USA-ban legálisan kapható Marinol). Nem látjuk be, miért kell mindenáron drága szintetikus gyógyszereket kifejleszteni ott, ahol rendelkezésre áll egy természetes és olcsó gyógyszer. Ráadásul a kannabisz növényben számos olyan más hatóanyag (kannabinoid) is található, amelynek a pontos hatásmechanizmusával még mindig nem vagyunk tisztában, akárcsak potenciális gyógyászati értékével. Páciensek tömegei számára egyedül a marihuána rendszeres szívása jelent enyhülést a fájdalom, hányinger és étvágytalanság alól, így életminõségük jelentõs javulásához vezet. Döbbenetes, hogy a téma kutatója meg sem említi a kannabisz mint természetes növény gyógyászati használatának lehetõségeit, s egy legyintéssel intézi el számtalan vizsgálat és kutatás eredményét.
Bár ez a vád is elhangzott az elõadás során, nem állítjuk, hogy a marihuána fogyasztása ártalmatlan és veszélytelen lenne, fõleg nem a serdülõk számára. Mint minden tudatmódosításra alkalmas szer, a marihuána fogyasztása is problémássá és kényszeressé válhat, a kialakulatlan személyiségû fiataloknál és a lelki betegségekre hajlamos embereknél akár gyakrabban és hamarabb, mint másoknál. Úgy gondoljuk azonban, hogy a marihuána káros hatásainak aránytalan, hisztériakeltõ eltúlzása nem oldja meg a problémát, sõt valójában újabb problémák okozójává válik. Különösen fontos ezért, hogy tisztán lássuk és ítéljük meg a marihuánahasználat valódi kockázatait, és képesek legyünk õszinte párbeszédet folytatni róluk. Amíg a marihuána fogyasztóit büntetõjogi szankciókkal fenyegetjük, ez a párbeszéd sajnos nem lehetséges, ráadásul a szigor ellenére a fogyasztók száma egyre nõ. Jelenleg minden harmadik budapesti középiskolás kipróbálta már a füvet, a kipróbálók átlagéletkora egyre csökken. Vajon mivel védjük meg jobban a fiatalságot: ha rendõrséggel fenyegetjük és hamis információkkal rettentjük el õket, vagy ha õszintén elbeszélgetünk velük a kannabisz valós veszélyeirõl?
Sárosi Péter
Társaság a Szabadságjogokért
A cikkben közölt kutatási eredmények, adatok irodalomjegyzékét a Társaság a Szabadságjogokért honlapján olvashatják
