Köztéri látványosság használt autógumikból

Az abroncsmese vége

Lokál

Egy magyar városban a virágtartónak használt összes gumiabroncsot bevitette a házak elől az önkormányzat, mondván, ez veszélyes hulladék. Az eltávolított tereptárgyak sokak örömét szolgálták, máshol pedig politikai üzenetet is hordoztak. De vajon tényleg olyan veszélyes a használt gumi?

„Rendőrök álltak a házunk előtt, három autó is, amikor jöttünk hazafelé a férjemmel a klinikáról. Megijedtem, hogy talán betörő járt nálunk. Ahogy kanyarodtunk a bejáróra, láttam, fényképezgetik egymást a játékok között. Az egyik rendőr, vagy egykilencven magas srác, úgy ugrott le a gumimotorról, mintha darázs csípte volna meg. Azt hitték a játékok miatt, hogy itt óvoda működik. Mondtam nekik, szelfizzenek nyugodtan, ez a kert erre való” – mondja Elek Józsefné.

Abból nem lopták el a muskátlit

Ez tavaly nyáron történt a Csongrád-Csanád megyei Mindszenten, a Kossuth Lajos utca 92. előtt. A rendőrök nem helyiek, a járvány miatt vezényelték át őket valahonnan Észak-Magyarországról, nem jegyezte meg Elekné, melyik megyéből. „Máskor járt itt egy autista fiú. Arra figyeltem föl, hogy megáll az autó, és ki szeretne szállni a kocsiból a nagy gyerek, de a szülei nem engedik. Azért nem engedték, mert föl akart ülni a motorra, és aggódtak, hogy majd tönkreteszi. Mondtam, hadd üljön csak föl. Rángatta a kormányt, sopánkodtak, mi lesz, ha kiszakad. Hát majd megcsináljuk! A versenyautóba is beült. Máskor is elhozták, szívesen láttuk. Az én kislányom hat és fél hónapra született, és agyhártyagyulladást kapott. Fogyatékos. Most negyvenhárom éves.”

Elekék kislánya, Mónika nagyon szereti a Gru című animációs filmet. Az első utcai dí­szek az ő kedvéért készültek, a mese szereplőit mintázták, sárgára festett gumiabroncsokból. A hattyút formázó virágtartók következtek – azokból nem lopták el a muskátlikat –, aztán a kerekes kút, a motor, a versenyautó. Elekék hetente nyírták a gyepet a játékok és a rózsák körül. Mivel ez az utca vezet a komphoz, sokan járnak erre, nem csak mindszentiek. Az előkert az utóbbi években tájékozódási pont lett. Fényképezkedtek előtte, írt róla a Délmagyarország – aztán most megint, mert a játékok eltűntek. Elek József január 2-án meghalt. Másfél hónappal később a mindszenti közterület-felügyelő felszólította a családot, hogy távolítsák el a játékokat a ház elől, mert a használt gumiabroncs veszélyes hulladék. Elekék behordtak az udvarra mindent. Az intézkedésről nem akartak nyilatkozni, csak annyit, hogy rosszulesett nekik. Mindszenten nem csak ők jártak így: a polgármesteri hivatal egyszerre mindenkit értesített, akinek ilyen virágtartója volt a ház előtt vagy bejárószegélynek ásott be gumit, hogy tüntesse el.

„Van egy több mint tízéves önkormányzati rendeletünk erről, a betartására eddig nem figyeltünk. Az új jegyzőnk most érvényt szerez ennek a helyi jogszabálynak” – válaszolta kérdésünkre Zsótér Károly mindszenti polgármester. „Az utóbbi időben majdnem minden utcában lett ilyen virágtartó vagy szegély, néhol húsz is, pedig a gumi nem való közterületre. Tiszteltem Józsi bácsit, nagyon szerencsétlenül alakult, hogy nemrég halt meg, és ez az intézkedés is most zajlott. Ha nem lennék polgármester, tőlem maradhattak volna ezek a naiv alkotások, de van egy rendeletünk, azt be kell tartani, kivételezés nélkül.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.