Gyilkosság Szalonnán

„Az lehetett, hogy direkt megölték”

Lokál

November elején a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szalonna községben megöltek egy 85 éves asszonyt. A rendőrség négy embert vett őrizetbe, köztük az áldozat egy szomszédját. A helyszínen jártunk.

A Miskolc–Tornanádaska vasútvonal Magyarország egyik sorsára hagyott, szegény vidékének 50 kilométeres szakasza. Kilenc vonat járja naponta, a menetidő több mint másfél óra.

Itt van hazánk legelhagyatottabb vasúti megállóhelye, Büdöskútpuszta, és itt történhetett meg az is, hogy Szín község vasút­állomását – talán az idegenforgalom fellendítése okán – átkeresztelték Aggtelek–Jósvafőre, noha a híres cseppkőbarlang onnan majdnem 20 kilométerre van.

Vad népek

Szalonnára két megállóval hamarabb kell leszállni. A vasútállomás messze van a „központtól”, busszal egyszerűbb elvergődni idáig. A Miskolctól 45 kilométerre lévő falu neve ugyanúgy a szláv eredetű szolból fakad, mint a sertési zsírszöveté. Azt jelenti, hogy só, a névadást állítólag a falu közelében lévő sós vízű forrás indokolta. Noha Szalonna gazdasága a bányászatnak, mészkő- és vasércfeldolgozó üzemeinek, a vasútnak köszönhetően a 19. század végén felért a csúcsra, mégis ezt írta róla a Borsod-Miskolci Értesítő 1887-ben:

„Bajosan van az egész országban fékezhetetlenebb, durvább és vadabb nép mint Szalonnán. (…) Itt egymást éri az emberölés, napirenden van a gyújtogatás, verekedés minden nap, amikor egymást könnyű szívvel leszúrják, agyonütik. Szóval minden kigondolható bűn, mely ily vad népnél meggyökerezhet, itt állandó és elpusztíthatlan tanyát ütött.” De a falut száz évvel később sem dicsérték.

„Szalonnán rosszabb véleménnyel vannak a helybéli cigányokról. A téeszben gyenge munkaerőnek tartják őket. Sokan közülük a tanácshoz járnak segélyért, s az a 10–12 gyerek után jár is nekik. Könnyen leszázalékoltatják magukat, és a presszóban »élnek«. Arra is volt már példa, hogy megverték a pedagógust, aki feljelentette őket gyermekeik sorozatos mulasztásáért” – így az Élet és Tudomány 1988-ban, és ha azt vesszük, hogy a Szalonnához hasonló falvakat tépázta meg legjobban a rendszerváltás meg ami utána jött, magától értetődő, hogy az ilyen helyeken gyakrabban fordulnak elő erőszakos cselekmények is.

De ami egy hónapja történt Szalonnán, az soha, sehol nem lehet magától értetődő. „A délelőtti órákban otthonában holtan találtak egy 85 éves asszonyt. A helyszíni szemle során felmerült az idegenkezűség gyanúja, ezért a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság ember­ölés gyanúja miatt indított eljárást az ügyben” – tájékoztatott a szűkszavú közlemény, amelyet alig egy nap múlva azzal egészítettek ki, hogy „a nyomozók huszonnégy órán belül azonosították, majd elfogták azokat a férfiakat, akik összefüggésbe hozhatók” az esettel. Négy embert tartóztattak le, mindannyian helyi lakosok, közülük hárman ugyanabban az utcában laktak, ahol az áldozat.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A kocsma is bezárt

A Nádaspatak utca Szalonna „külvárosa”, a névadóval párhuzamosan halad, a falun túl, az erdőben ér véget. Valamivel szegényesebb, mint a főút közelében lévő utcák, de nem mondhatnánk, hogy gettó. Többnyire gázzal fűtenek, és a házak sem olyanok, mintha össze akarnának dőlni, igaz, most a hó jótékonyan beborít mindent. Irénke néni háza a tornácos parasztház és a „Kádár-kocka” furcsa elegye; a viszonylag nagy épületre régóta nem fordítottak gondot, tele van sérüléssel, a kert elhanyagolt, legalábbis amennyit a hótól látni lehet.

A 85 éves néni jól bírta egyedül korához képest, nem sok segítségre szorult, a gondozónő főleg azért látogatta, hogy bevásároljon neki. November 4-én délelőtt is azért ment, hogy összeírja, hogy mire van szükség. „Ismertem a nénit, az egyik lányom ugyanabban az utcában lakik, ott mentem el előtte mindennap. Hát senkinek nem kívánok ilyen halált” – kezdi a gondozónő anyja, de gyorsan hozzáteszi, hogy a lányát hiába keressük, senkinek nem nyilatkozik.

„Nagyon megviselte az egész, de ő is csak este tudta meg, amikor vették föl a jegyzőkönyvet, hogy a nénit megölték. Addig azt hitte, hogy simán meghalt, úgyhogy először el se hitte. De nem is csodálom. Ilyen soha nem volt itt azelőtt, mert itt békességben élnek az emberek, a közmunkások is megcsinálják, amit kell. Most is együtt díszítettük az adventi koszorút” – mondja az asszony.

Irénke néni szomszédja sem tud sokkal többet. „Annyi volt, hogy amikor reggel megyek ki, látom a gondozónőt. Szólok is neki, »de hamar itt vagy«, ő meg erre csak annyit mondott, hogy »ott van leesve, meg van halva«. Mást én nem tudok, engem nem engedtek oda a rendőrök” – kezdi, majd nem győzi hangsúlyozni, hogy Szalonna csendes, nyugodt falu. „Itt éjjel-nappal nyitva lehet hagyni az ajtót, mert itt nem drogoznak, még a kocsma is bezárt, mert nem volt forgalom” – jegyzi meg, de amikor a letartóztatottak kerülnek szóba, kénytelen helyesbíteni.

„A kettő az rendesen itta a flakonos bort, de a másik kettő soha. A legfiatalabb futballozott is, ki tudja, hogy került az oda? Én csak azt tudom, hogy a néni korábban azt panaszolta, hogy ezek bejárnak hozzá, és többször is meglopták. Lehet, hogy így volt, én nem tudom, mert olyan a kerítés, hogy nem lehet átlátni, kutya sincs, se neki, se nekünk. Az lehetett, hogy direkt megölték, mert ismerte mindegyiket névről, azok meg tudták, hogy ha életben hagyják, feljelenti őket. De nem vittek el semmit, bár azt is hallottam, hogy megleltek két drága festményt. Olyan drágákat, hogy csak az egyik két ház árába van, de szerintem ezt még a vénasszony se tudta.” Majd váratlanul felemeli a hangját: „Szegényt eltették láb alól, pedig még élhetne nyugodtan. Akárki csinálta, az ilyennek életfogytiglant adnék.”

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A szemközti házban lakó férfi sem tud sokkal többet. „Rendesen megvolt a nyugdíjacskája, mert a Béla bácsi, a férje a bányában dolgozott, és kapott utána rendesen. De biztos, hogy nem ezt érdemelte. A szembeszomszédjáról, a fiatalemberről nem is hiszem, hogy ő tette volna. Járt hozzá gyújtóst vágni, segíteni ezt-azt. Még etette is a néni, ha lencsefőzeléket kapott ebédre, azt mindig odaadta neki. De hogy aztán rábizonyítják-e, vagy más a tettes, azt még nem lehet tudni, én nem hiszem” – jegyzi meg, majd hozzáteszi, úgy hallotta, Irénke néninek szétverték a fejét, és a fotelt ráborították, hogy ne látszódjon. „Ilyet normális ésszel nem csinál az ember. Vagy részegek, vagy be voltak kábítózva.” Aztán gyorsan kijavítja magát: „Itt nincsen drog, itt nem kábítózik senki.”

„Tessék elképzelni, hogy meg vagyunk rémülve. Ha elmegy itthonról a férjem, itt vagyok egyedül. Én egy nyomorék asszony vagyok” – szól hozzá a felesége, akinek rosszabb a véleménye a faluról. „A felső szomszéd elment Barcikára lakni, ott vett lakást, az alsó Miskolcon lakik, két hétbe egyszer jár haza. Elmentek Szalonnáról, mert nem bírták itt. Nem mintha féltek volna, inkább mert nem tudtak itt mit kezdeni magukkal” – jegyzi meg.

Folytatná, de a férje közbevág: „Itt jön a húga a fiatalembernek, akit letartóztattak” – mutat egy nőre, aki vödörrel a kezében épp felénk tart. „Nem érek rá, nem mondok semmit” – szúrja oda foghegyről a fiatalasszony, majd a nénihez fordul: „Jöttem a moslékért, azt megyek is.”

„Mennek utánuk”

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei főkapitányság a szűkszavú közleményen túl – ember­ölés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást a 27 éves, a 18 éves, az 53 éves és a 43 éves szalonnai férfiakkal szemben – semmilyen kérdésünkre nem válaszolt, a bulvársajtó pedig „a rettegés falvaként” írta le Szalonnát. Arról is olvashattunk, hogy az egyik gyanúsított garázsban lakott, máshol az írták, hogy „egy hordóban”, és hogy százezrek tűntek el.

„Pár hétig fokozottabb volt a rendőri jelenlét is. De abból egy szó sem igaz, amit írtak az újságok, hogy az­óta baltával alszanak az emberek, meg hogy nem lehet kimenni az utcára. Olyan cikket is olvastam, hogy a szerzője nem is volt itt, a számítógép előtt találta ki az egészet” – jegyzi meg Balogh Zsolt polgármester. Neki sincsenek első kézből szerzett információi, arra biztat, hogy kérdezzem a rendőröket.

Balogh 2010 óta vezeti Szalonnát, nincsenek illúziói, de azt sem akarja, hogy igaztalanul essen folt a falu becsületén. „Nem lehet a sarkaiból kifordítani Szalonnát, de a lehetőségeinkhez mérten megpróbáljuk a legtöbbet kihozni. Mi még jó helyzetben vagyunk, központi településnek számítunk, mert vannak itt olyan kistelepülések, ahol nincs se iskola, se óvoda, se orvosi rendelő, ezért hozzánk jönnek a szomszédból is.

Igaz, hogy most is az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, de javul a helyzet. A faluban több olyan vállalkozás van, ahol 20–30 főt foglalkoztatnak, a miskolci Boschtól kezdve pedig egy csomó nagy­ipari egység busza is megfordul nálunk. Úgyhogy most aki akar, az talál munkát.” Balogh szerint úgy 60 ember van jelenleg a közfoglalkoztatásban, ami a korábbi 100 fölötti létszámhoz képest jelentős csökkenés. Sokan elmentek Miskolcra, de külföldre is, főleg a szakmunkás végzettségűek.

„Régebben volt 3–4 kőművesem meg ácsom, ma már ezeket lasszóval fogják, miért is maradnának” – mondja a polgármester, aki szerint kétségtelen, hogy a korábbiakhoz képest ez pozitív változás. Az viszont továbbra is komoly gond, hogy egyre nő az idősek aránya, és kilátás sincs arra, hogy ez a jövőben megváltozzék. „A fiatalok csak városon tudják elképzelni a jövőjüket, így aztán ahogy tudnak, elmennek. Sőt most már a szülők is mennek utánuk, hogy az unokákra vigyázzanak” – jegyzi meg a polgármester, aki úgy véli, tíz éven belül tovább csökken a falu lakosainak a száma. A hivatalos adatok szerint 2015-ben 1153-an éltek Szalonnán, az idén már csak 1019-en.

A falu csak ritkán kerül a rendőrségi hírekbe. „Amióta polgármester vagyok, csak kisebb csínyek voltak, a hagymát, a krumplit kiásták, ilyesmi. Hasonlóan súlyos bűncselekmény úgy tíz éve lehetett” – mondja Balogh Zsolt.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Nem akarnak ölni…

Azt már nem a polgármestertől tudjuk, hogy nem „hasonlóan súlyos”, hanem szó szerint ugyanilyen bűncselekmény volt 2007 novemberében is Szalonnán. A 93 éves Juli nénit szintén a házában ölték meg, és szintén a gondozónő talált rá másnap. Persze, ettől még nincs okunk kételkedni abban, amit a faluban hallottunk a nyugalomról.

Már csak azért sem, mert ha az elmúlt két év híreit vesszük, szinte egymásba érnek a hasonlóan tragikus esetek: 2017 áprilisában Nyestán és Nyírturán, júliusban Somoskőújfalun, októberben Tatabányán és Zsámbokon, 2018 májusában Göncruszkán, júliusban Zagyvarékason öltek meg olyan egyedül élő idős asszonyokat, akik nyolcvanévesek elmúltak. Az elkövetők, akárcsak a mostani szalonnai eset gyanúsítottjai, minden esetben helybeliek voltak, vagy a közelben laktak.

„Nagyon egyszerű kriminológiai háttere van az ilyen eseteknek. A kis falvakból elmennek a fiatalok, az idős emberek egyedül maradnak, segítségre szorulnak, de kik fognak segíteni? Lehet, hogy a szomszédok, lehet, hogy az önkormányzat, de lehetnek olyan emberek is, akik megismerve az idős ember körülményeit, megpróbálják ezt tisztességtelen módon kihasználni – mondja Csurilla Anetta, az egyik gyanúsított ügyvédje.

Szerinte a közvélemény többnyire az emberölésekről szerez tudomást, de a probléma sokkal több embert érint, mivel mindennapos, hogy meglopnak, bántalmaznak magányosan élő, idős embe­reket. Az ügyvéd úgy véli, a halállal végződő esetek túlnyomó része is hasonlóan kezdődik.

„Ha az elkövetőt nem a bosszú, hanem az anyagi haszonszerzés motiválja, nagyon ritka az előre kitervelt emberölés szándéka. Ez általában a tett helyszínén alakul ki, például megzavarják, az áldozat hangoskodni, védekezni kezd” – mondja az ügyvéd, aki ezzel magyarázza azt is, hogy ezeknek az okkal nagy felháborodást kiváltó eseteknek az elkövetői általában enyhébb büntetést kapnak, mint amit a közvélemény elvárna. Csurilla Anetta szerint a szalonnai eset is ilyennek tűnik, de amíg a nyomozás tart, semmi konkrétumot nem mondhat az ügyről.

Figyelmébe ajánljuk