helyrajzi szám

Batthyány téri szupermarket

Lokál

„Valaki azt kérdezi: milyen lesz ez a város ötven év múlva? Ábrándozom, de amint kirajzolom a nyílegyenes sugárutakat, a Duna medre alatt keresztül-kasul robogó földalattikat, a kispesti helyiérdekű repülőgép-állomást és a vízivárosi fellegkarcolókat, képzeletem folyton beleakad szegénységünkbe és szárnya szegik.”

Kosztolányi Dezső 1922-ben írta Ákom-bákom című tárcáját a Vasárnap című lapba. Az írást annak idején észre sem vették, de ötven év múltán már úgy került elő, mint jövőbe látó bizonyíték. 1972. december 22-én közlekedett először a metró a Duna alatt, a Kossuth tér és a Batthyány tér között. Ráadásul ekkoriban épültek a Víziváros 7-8 emeletes modern lakó- és irodaházai is, amelyeket akkoriban „toronyházaknak” neveztek.

A metró nemcsak közlekedési eszközként (és atombunkerként) testesítette meg a még 1972-ben is csak elképzelt fényes jövőt. Már-már fejedelmi gesztus volt a hatalom részéről, hogy a metrót az ifjúság kezébe adták, kizárólag fiatalokat alkalmaztak járművezetőként, a nők miniszoknyában teljesítettek szolgálatot, az új vonal mentén nyílt új üzletek, az aluljárókba telepített étel- és italautomaták is ismeretlenek voltak addig. De meglepő módon ebbe a sorba tökéletesen illeszkedett az ekkor már hetven­éves, meglehetősen hányatott sorsú Bat­thyány téri vásárcsarnok is (a történetéről előző számunkban olvashattak), amelynek ósdi falai közé fantasztikus szupermarketet álmodtak a kofapultok helyébe. A régi csarnokra 1971-ben került lakat, s úgy képzelték, hogy a metróval együtt adják át, de ez nem jött össze sem ’72 karácsonyára, sem másfél évvel későbbre. 1974 nyarán a lakossági morgolódás elérte a kádári Magyarország felülről szervezett tömegmozgalmát, a Hazafias Nép­frontot. Az esetet a szervezet kerületi várospolitikai bizottsága vizsgálta ki, akik megállapították, hogy „a lakosság sürgető érdeklődésére már nemegyszer kilátásba helyezték” a csarnok nyitását, „azonban az eddigi előrejelzés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket”. Ezért arra szólították fel a beruházás felelős vezetőit, hogy zártkörű ankéton számoljanak be a fejleményekről.

  

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.