„A tágas aluljáró egységes arculata, sci-fibe illő bútorai, étel- és italautomata sora láttán okkal gondolhatták, hogy »utolértük a nyugatot«” – idéztük fel idén február 5-i lapszámunkban a Batthyány téri aluljáró 1972-es megnyitását követő közámulatot, amelyet csak fokozott, hogy az utasok odafent csakis a régmúlttal szembesülhettek: a téren álló házak többsége a 18–19. században épült, s a vásárcsarnok akkor 70 éves, lezárt tömbje számított a legfiatalabbnak.
A „VI. számú vásárcsarnokot” ugyanúgy 1895–1897 között kellett volna felavatni, mint a Fővám téri Központi Vásárcsarnokot, és az öt kisebb pesti fiókot a Hold utcában, a Hunyadi téren, a Klauzál téren, a Garay téren és a Rákóczi téren. Ám a fővárosi képviselők még 1898-ban is a lehetséges helyszíneken vitáztak, és csak egy évvel később döntöttek az 1906-ig Bomba térnek nevezett Batthyány tér mellett. Ahol már a középkorban is, ahogy 1899-ben, piac volt.
A csarnok 1902. április 13-án, vasárnap délelőtt nyílt meg. A Pesti Hirlap tudósítása szerint Halmos János polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy míg „más szerencsésebb viszonyok között levő országok nagyvárosai évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt” vásárcsarnokokat létesítettek, „nekünk most kell pótolnunk a saját hibáinkon kívül történt mulasztásokat”. A lap kiemelte, hogy miután a résztvevők megtekintették a csarnok helyiségeit, „annak célszerű, helyes beosztásáról, szép formáiról mindenki a legteljesebb elismeréssel nyilatkozott”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
