"A kocsikról a magunkfajták olyan áhítattal beszélnek, mintha szép nõkrõl folyna a szó. Egy tökéletes forma ugyanúgy megigéz, lebilincsel, és szeretnénk megkapni. Úgy érezzük, ezer közül is kitûnik. Ráadásul magunknak teremtjük, a saját ízlésünkre. Mindenkinek büszkén mutatjuk. Ezért a hangsúly nem a lóerõkön és a száguldozáson van: inkább komótosan tempózunk, hogy legyen mindenkinek ideje megbámulni. Csak kóstolgassanak a piros lámpánál: kis gáz, a gyomor úgyis beleremeg" - írta körül Sándor (28 éves) az optikai tuning pszichológiáját, ami mögött az autós nem tagadott feltûnési viszketegsége és az autók iránt érzett múlhatatlan vágya rejlik.
Nem gyenge
Azt, hogy a városi aszfalton ki mekkora guru, a tervezõ-tulaj leleményessége, igényessége és elsõsorban a pénztárcája dönti el. Sándor sok száz ezret ölt egy kis Polski, majd egy 1,4-es VW Vento átalakításába. Külföldi katalógusokból rendelt, saját tervek alapján "mûanyagosok" szabták át a kocsiját. Két éve épp az a film vette el a kedvét, ami a hazai mûfajnak nagy lendületet adott. "Megnéztük a haverokkal a Halálos irambant (The fast and the furios). Teljesen kész voltunk, amikor feltûnt benne egy autó, ami tisztára olyan volt, mint az enyém. De aztán kezdtem magam rosszul érezni. A film DVD-változatán el is mondják: egy Toyota Suprát ötvenezer dollárért raktak össze. Vagyis legalább tízmillió forint kellene, plusz egy versenyképes, minimum három és fél literes autó. Hol vagyok én ettõl?"
Ha visszagondolunk arra, hogy a 90-es évek elején még sufnituningolt Zsigulikkal vitték el a telep királya címet, az optikai igényeket pedig a plüsskormány és a bólogató kutya elégítette ki, akkor a fejlõdés nyugodt szívvel nevezhetõ forradalminak. A hazai korlátok ellenére akad már jó néhány átépített csoda - még ha az alapmodell nem is a legütõsebb széria. Egy dolog nem változott: nincs olyan autó, amit ne bombáznának szét és építenének újjá. A legtöbb típusra már mindenféle elõre gyártott szettek (lökhárító, küszöb, kipufogó stb.) kaphatók: a tulaj persze nem örül, ha összefut egy hasonszõrû, szériában spécizett Suzukival vagy Opel Astrával. A királykategóriákra a márkakereskedõk szerzõdéses tuningpartnerei kínálnak új öltönyt - kár is mezei autósboltban a hozzávaló kiegészítõket hajkurászni. A fõleg osztrák vagy német import mellett a kis szériás elemek piacán (például kipufogó) feltûntek a magyar gyártók és a hazai márkák (például a Zeus). Több hobbituner pedig készen áll mások autóépítõ álmait is megvalósítani.
A bûnbeesés mindenkinél máshogy zajlik: a legtipikusabb út más kipufogójának vagy alufelnijének a megkívánása. Az addikciós hatásokkal ellenben kevesen számolnak. Az autóépítésben nincs megállás, egymást követik a soha meg nem térülõ befektetések, a buktatók száma viszont egyre nõ.
Például a kerék: a gyárinál nagyobb átmérõjû felni és a szélesebb, de keskenyebb profilú abroncs (ún. peres gumi) jobb tapadást, magasabb kanyarsebességet biztosít. Esetünkben persze nem az autó úttartása a vezetõ szempont: a "zúzós" felni meg a "brutál" gumihenger nagyot dob az autó esztétikumán, fõleg ha a sárvédõ íve és az abroncs keskeny profilja között kicsi a hézag. A cél érdekében a jármûvet "le kell ültetni", vagyis ún. ültetõrugóval közelebb kell vinni a kasznit, ami csak akkor mutat igazán, ha a mutatvány körbe van spojlerezve, mint egy dodzsem. Szûkebb értelemben autóépítés alatt csupán a kültéri alkat-részek és karosszériaelemek módosítását értik - a légterelõk (ezek a spojlerek) már ebbe a tárgykörbe tartoznak. Határait az üvegszálas mûanyagban és karbonban gondolkodó teremtõ fantázia jelöli ki.
A példában felhozott kerék a sárvédõ ívek cseréjét veti fel. A trendnek megfelelõen mind a négy kerék fölött illik kiszélesíteni az ívet, a hátsó párnál kb. kétszer annyira, mint az elsõnél, amihez ugyancsak különbözõ szélességû abroncs passzol. A megnövelt farszélesség miatt a kocsi csípõben ducibb. Állandó dizájnelem a kipufogóformának megfelelõen kivágott, levegõbeáramlóval kialakított lökhárítótoldat, a leültetéshez igazodó oldalsó spojler (küszöb), illetve a hátsó szárny. A mûanyagosok kisplasztikáin kétféle törekvés látszik. Az aerodinamikai elveket tükrözö, az autóversenysportot idézõ praktikák még érthetõk, de erõs a kísértés a metaforikus értelmezésre is: a carstyling a kocsiból kihozza a vadállatot, nevezzék aztán haszonélvezõi szörnyetegnek, cápának, vaddisznónak vagy oroszlánnak. Ahogy egyébként - mintegy a kocsit totemként tisztelve - teszik is. Brutális, hangos, durva - további furcsa jelzõk az autóépítõ magazinok szókészletébõl, különös tekintettel arra, hogy a gyönyör és elragadtatottság kifejezéseiként használják.
Standard opciók a sárvédõn vagy a motorháztetõn ejtett bevágások ("kopoltyú"), a lámpák felsõ karéjára helyezhetõ toldatok ("szemöldök"), illetve az elsõ fényszórók bizonyos mértékû kitakarásával a motorház megnyújtása ("morcosítás"). Az autó színvilágát a festés, a matricázás, a graffitibõl átmentett air-brush, az üvegfelületek fóliázása és a különféle fénytechnikai kiegészítõk (a beltéri hifivel kombinálható ledek - világító diódák -, neonok, lámpaburák stb.) határozzák meg. A matricázás egyrészt a "tûz-víz elemek" tematikát követi: az autókat az óceán habjai vagy a tûzvész nyeli el. De egy-egy jól eltalált sportvisszapillantó, illetve króm kipufogóvég is lehet elsõrangú optikai patron. Az utóbbi még nagyot is szól, ha megtoldjuk legalább a hátsó dob, de inkább a teljes kipufogórendszer cseréjével.
Mindezek csupán a kültéri lehetõségek, a folytatás az utas- és csomagtér gyári elemeinek eltávolítása, amihez a karbon-króm-alumínium tételek sora nyújt segítséget. Egy igazi fanatikus kicseréli a kézifék-, sebváltógombtól kezdve az ajtózáró gombokon és kilincsen át a szellõzõ- és hangszórórácsokig az összes mozdítható alkatrészt. A beltéri tuningon belül is külön pálya a mûszerfal dekorációja, illetve az autóhifi megtervezése és kivitelezése. Sokan az optikai tuning helyett beérik az audióval, hiszen kétszázezer forint körül már tisztességes hangzást kapnak, és megúsztak egy soha véget nem érõ vállalkozást.
Magyar pálya
"A felnik kiválasztásával lavinát indítasz el. Noha >>könnyûfémés a gyorsulási pálya. Kis csoportban járnak, de a populáció számon tartja tagjait. Mindenki tudja például, hogy kirõl beszélnek, ha a Mondeós kerül szóba a Zöldfa elõl. Különben is: a kocsikhoz hozzátartozik az autókról folyó csevej, ami a világképet életben tartja. Megfelelõ családi háttér vagy látványosan jövedelmezõ seftelési lehetõség nélkül nehéz a mûfajt átütõ sikerrel ûzni. Persze mindig is vannak sufnitunerek, akik olcsón csodákat mûvelnek. Olyannyira, hogy az autógyártók sok esetben tõlük koppintják a legújabb designt: például az Alfa Romeo 156-oson a hátsó kilincs felkúszik az üveg magasságában a kasznira.
Persze, ahol autók vannak, ott feltûnnek rendõrök is, és nemcsak az illegális gyorsulási versenyek Tom és Jerry párharcát illusztrálva. Szorgosan büntetnek a kaszni alján világító éjszakai neonok, a szélvédõk fóliázása vagy az autó leültetése miatt. Pedig a törvény nem minden esetben hatalmazza fel õket: a neonhasználat tiltására például még nincs is rendelet.
Bogár Zsolt
Spéci árak
"Elõre gyártott spojlerszetteket lehet autósboltokban is kapni (kb. 20 ezer Ft/db-tól) vagy mûanyagos cégnél személyre szabottan csináltatni (kb. 60-80 ezerért) - mondta a Narancsnak Krisztián, a Boombasstik tuningszaküzlet munkatársa. - A kész aluszárnyak például 30-70 ezer Ft-ba kerülnek. Két elõre gyártott lökhárító 100-120 ezer, az egyedi elkészítésûnek 80-90 ezer darabja. A felniket számos méretben, 5-6-féle csavarprofillal kínálják, darabját 25 ezertõl 700 ezerig. Szintén nagy a szórás az abroncsok területén (15-100 ezer forint/db). Kipufogóvég már 7-12 ezer Ft körül kapható, komplett dob 45-90 ezerért. Sporttükrökért 20 ezer körüli összeget, spéci lámpákért a dupláját kérik. Kézzel varrott bõrkomány 20-50 ezer, légzsákos sportkormány 180 ezer forintért vásárolható. Sportülések 60-700 ezer, különféle mérõmûszerek (olajnyomás-, fordulatszám-, hõfok-, voltmérõ) 12-70 ezer, beltéri kiegészítõk (váltógomb, kézifékkar, pedálszett, aluszõnyeg stb.) 5-20 ezer Ft között kaphatók."
