Amerikában 1950-ben, nálunk majdnem ötven évvel később volt az első Narcotic Anonymous- (NA - névtelen drogosok) összejövetel, ez az anonim alkoholisták (AA) mozgalmának elve alapján működő, szigorú szabályokkal körbebástyázott, mindennapos terápiás lehetőség. A hazai névtelenek a múlt hét végén, az egykori csillebérci úttörőtáborban immár harmadik országos találkozójukat rendezték néhány szülő, szociális munkás és újságíró társaságában. A pszichiáterszakma részéről senkit sem izgatott az esemény.
Ahhoz, hogy mi, kívülállók is lássuk, mi történik egy-egy ilyen összejövetelen, csak a nyitott gyűlés a megfelelő terep. Hetvenen lehetünk, meg nem tudnám mondani, ki a "névtelen" és ki a megfigyelő. Nagy ívben ülünk az asztal körül, amin csupán egy "NA" feliratú gyertya pislákol. A nyitány szertartásossága kissé megrémít, a gyűlés vezetője már-már parancsnoki hangon szólítja fel a kijelölteket, olvassák fel a NA-szabályok passzusait. Mivel mindegyikük úgy kezdi szövegét, "X. vagyok. Függő", mire a többiek kórusban válaszolnak, "Szervusz, X!", egy pillanatra megfordul a fejemben, mi történne, ha felállnék azzal, ""n vagyok..."
Valószínűleg semmi, átnéznének rajtam. A jelenlevők ugyanis nem viccelődni jöttek, itt szó szerint
halálosan komoly
dologról van szó, és a NA éppen szigorú elveivel, szabályrendszerének kompromisszumok nélküli betartásával - aminek ez a koreográfia is velejárója - képes hatékonyan működni. Noha nem vallási csoport, nem egyház, mégis valamiféle spirituális útra invitál, de bármiféle hierarchia kialakítása nélkül, a teljes függetlenség jegyében. Programjukban ez áll: "Nem csatlakozunk bármilyen más szervezethez, nincs belépési díjunk vagy illetékünk, nem teszünk fogadalmakat, nem teszünk ígéreteket senkinek. Nem vagyunk kapcsolatban semmiféle politikai, vallási vagy jogvégrehajtó csoporttal."
A gyűlésen a "kötelező köröket" követő kezdeti bátortalanság után egyre többen kívánják megosztani velünk gondolataikat. A beszélgetés témája "a kapcsolat", csak úgy, általánosságban, de kivétel nélkül mindenki a szüleivel való kapcsolatára emlékezik - nemcsak a tizenévesek, a negyvenhez közel járók is. Elgondolkodtató, hogy fizikai erőszakról senki sem számol be, lelki terrorról, túlzott elvárásokról, "vetítés"-ről annál többen. Van, aki sírva fakad, mások monoton sorolják a tényeket. Sokan legfontosabb célként szüleikkel való kapcsolatuk helyreállítását említik. Annak ellenére, hogy emlékezetem szerint senki nem beszélt szeretetről.
"Mivel sokan érkeztek rehabilitációs intézetből, természetes, hogy a szülőkkel való kapcsolat a legfontosabb, hiszen ha kijönnek, a talpra álláshoz nagyon gyakran csak a szülői segítségre lehet számítani, ez pedig nagyon kényes helyzeteket eredményezhet" - magyarázza a gyűlés vezetője, a 39 éves Bajzi, aki ma már úgy látja, drogos karrierje sokkal hamarabb véget érhetett volna, ha jómódú szülei befolyásukkal és pénzükkel nem avatkoznak bele rázós ügyeibe.
A gyűlés után valaki megkérdi: "Na, hogy tetszett?" - mit lehet erre mondani? Megrázó volt és mélységesen őszinte, de kíváncsi vagyok, miért hatásosabb az ilyen összejövetel, mint egy hagyományos csoportterápiás ülés.
"Nálunk rendszeresen vannak csoportok, de az teljesen más, hiszen a NA-ban csak magunk vagyunk - mondja a 18 éves Marcsi, aki 177 napja egy vidéki rehabilitációs otthon lakója. - Nekem nagyon fontos, hogy meghallgassam azokat, akiket már nem véd a >>rehab<<, odakint kell boldogulniuk. Itt csupa olyan emberrel találkozhatok, aki hozzám hasonló dolgokon ment keresztül, és az ő sorsuk által talán a sajátomat is jobban megérthetem. Könnyebbség az is, hogy a NA-n nincs párbeszéd, nem kérdeznek vissza.
Csak elmondom, mi van bennem,
és ez sokkal egyszerűbb, mintha valamit elmondok, és azt a többiek tovább forszírozzák."
A 26 éves Kata tíz év után hagyta abba a kábítószerezést. Négy hónapja tiszta. "Amíg nem ismertem a NA-t, meg se próbáltam lejönni. Ilyen-olyan okokból megfordultam egy csomó orvosnál, de sohasem azzal a konkrét céllal, hogy le fogok szokni. Igaz, ahányszor csak segítséget kértem, teletömtek háromszor annyi gyógyszerrel, aztán szevasz. Tették ezt komoly arccal, a lehető legnagyobb meggyőződéssel, mintha nem tudnák, hogy ettől még ugyanúgy narkós maradok! De hagyjuk! Mégiscsak egy orvos adta meg a Bajzi telefonszámát négy hónappal ezelőtt. Akkor elmentem a NA-gyűlésre, és azóta tiszta vagyok. Ilyen egyszerűen ment. Legalábbis nekem. Akik ott vannak, ugyanolyan nyomorultak, mint én, tudják, miről beszélek, és ez számomra sokkal hitelesebb, mint egy olyan fehér köpenyes faszi, aki nem élte át a poklot. Persze egy fenét ilyen egyszerű! Most ugyanott tartok, mint tíz évvel ezelőtt. Ugyanaz a tizenhat éves gyerek vagyok, tele félelmekkel és megfelelési vággyal. Mindennap el kell mennem a NA-ba, hogy lássam azokat, akiknél működik a program, mert ez tartja bennem a lelket, kizárólag ettől tudok erős maradni. Hidd el, egy ilyen tíz év után baromi nehéz ellenni ezzel a büdös nagy józansággal - az átlagemberek életét élni, dolgozni, pénzt keresni."
"Balázs vagyok. Függő. Elsősorban függő, és csak utána Balázs - így mutatkozik be az a harmincegy éves fiú, akinek meggyőződése, hogy a NA mentette meg az életét. - Tizenkét év alatt a szektától a pszichiátriáig sok mindent megpróbáltam, hogy leszokjak. Nem mondom, hogy nem használt, de az anyagozást nem tudtam abbahagyni. Amikor egy rehabilitációs otthon programját végigcsinálva megismerkedtem a NA-val, végre rájöttem a lényegre: nem azon kell merengeni, mi vezetett idáig, sokkal fontosabb, hogy most mit kezdek magammal. Az otthonban meggyőződésem lett, hogy vágom az összes NA-elvet, de amikor kikerültem, rádöbbentem, sokkal bonyolultabb az egész, sokkal nagyobb a kísértés. Borzalmas volt már a gondolat is, hogy soha többet nem nyúlhatok szerekhez. De a NA-ban nem fogalmazunk meg ilyesmit. Csak arról van szó, hogy >>ma>minden drogtól való tökéletes absztinencia<< programjának is nevezünk."
A NA-ba járóknak tehát nemcsak a drogokról, hanem az alkoholról, a gyógyszerekről is le kell mondaniuk - egy pohár
sört sem ihatnak,
mert akkor oda a "tisztaság", az utolsó fogyasztástól eltelt idő számlálását ismét nulláról kezdhetik. "Nagyon sokan úgy gondolják, hogy ha már lejöttek a heroinról, nyugodtan piálhatnak - mondja Bajzi. - Ebbe a csapdába én is belesétáltam. Amikor azt a szöveget olvastam, hogy az számít visszaesésnek, ha bekövetkezik a tudatmódosulás, azt gondoltam, akkor nyugodtan megihatok egy sört, ha attól még nem lesz tudatmódosulás, akkor visszaesés sincs. Ezzel eljátszadoztam két hónapig, és csak akkor tértem magamhoz, amikor ötödször rúgtam be annyira, hogy a kocsmai asztalon táncoltam. Akkor jöttem rá, mi ez, ha nem visszaesés?"
"Ez a jó a NA-ban - vág közbe Balázs. - Amikor Bajzi elmesélte ezt a sztorit, már nem kellett feltennem a kérdést, >>még egy pohár sört sem ihatok?>csak ittam és szívtamHa csavarunk egyet, tulajdonképpen a NA-tól is függővé válhat bárki. "Úgy használom a NA-t, mint a szert, de szerintem ez normális." Kata kimondottan roszszul érzi magát, ha nem mehet el egy gyűlésre, Balázs pedig paradox módon a függetlenség zálogának tekinti, hogy a csoporttól függ. "Nekem az egómat félre kell tenni, mert az én beteg lelkem továbbra is azt akarja, hogy anyagozzam."
Úgy tűnik, a NA-nak Magyarországon is van jövője, annak ellenére, hogy négy év alatt még mindig csak a kezdeti lépéseket járják. "Egyre többen leszünk, de ez akkor is csak hatvan ember, elég belterjes társaság - mondja Bajzi. - Ráadásul ha valaki ebben a kis közösségben megpróbál kavarni, akár tragédia is lehet belőle. Lenyúlom a nődet, te pedig visszaesel, világos, nem? Az, hogy itt mindenki ismer mindenkit, gyakran konfliktussal jár. Ha a gyűlésen azt mondom, tegnap este az egyik társammal gyengéd érzelmeket ápoltam, akkor ebből a hatvan emberből ötven tudja, konkrétan kiről van szó. Na, így próbálj meg őszinte maradni!"
Bajzi szerint az anonim alkoholistáknál, akik több ezren vannak, az ilyesmi nem fordulhat elő. Nagyon bízik abban, hogy pár év múlva már ők is annyian lesznek, hogy valóban megőrizhetik - ma még csak jelképes - névtelenségüket. De ahhoz, hogy többen jelentkezzenek a NA-gyűlésekre (lásd keretes összefoglalónkat), nem ártana némi segítség a szakemberek részéről. De hiába hívtak meg pszichiátereket, pszichológusokat a csillebérci találkozóra, egyikük sem ért rá. Így aztán az sem meglepő, hogy alig akad ma olyan magyar orvos, aki a kórházi kezelést követően azt tanácsolná betegének, menjen és próbálja meg a NA-t.
Legát Tibor
NA-gyűlések
Budapest: kedd, 19.00 - "Egy másik út" csoport (VI., Eötvös u. 19.), szerda, 9.00 - "Tiszta Csoport" (VII., Wesselényi u. 17. ), csütörtök, 19.00 - "Egy túl sokÉ" csoport (VIII., Szigony u. 37.), vasárnap, 16.00 óra - "Szenvedett eleget..." csoport (XII., Márvány u. 42.)
Pécs: kedd, 18.00 - "Tisztás" (Kazinczy u. 6.), szerda, 19.30 - "Negyedik lépés" (Családsegítő Központ, Megye u.), csütörtök, 17.30 - "Első lépés" (Vasutas Művelődési Ház, Váradi A. u. 7.), vasárnap, 18.00 - "Lépés" (Kolping-ház, Szt. István tér 1.)
Debrecen: kedd, 18.00 és vasárnap 14.00 (Víztorony u. 10-12.)
